Az Országház csendes alapkőletétele

A cikk angol nyelvű változata: The silent laying of the foundation stone of the Parliament

Írta: Domonkos Csaba

2022. augusztus 15. 13:00

A magyar Országház a világ egyik legszebb parlamenti épülete. A hatalmas házat, amelyet Steindl Imre tervezett, 1885-ben kezdték meg építeni, az alapkövet pedig közel két évvel később rakták le, valójában mindenféle ünneplés nélkül.

Az Országház alapkövét 1887. augusztus 16-án tették le, amikor már közel két éve zajlott az építkezés. Valójában ez az alapkő a szó szoros értelmében a falazat első köve volt, nem egy díszes kő vagy kőbe rejtett fémdoboz, ahogy sok más épület esetében szokás. A Pesti Hírlap ezt írta az alapkőről 1887. augusztus 30-án:

„Az első alapkő egyszerű négyszögletes kő, mint más közönséges házak alapkövei szoktak lenni; még csak egy monogramm sincs rajta, hogy majd az ezer év utáni régiségtudósok törjék rajta a fejüket. Mert a palota építői mindent elkövetnek, a mi tudományuktól és a rendelkezésükre bocsátott eszközöktől telik, hogy alkotásuk ezeréves jubileumot ünnepelhessen.”

Miért kellett közel két év, hogy idáig eljuthassanak? A parlament épületét a Duna partjára, részben feltöltött területre építették, az egykori Tömő térre, amit a korabeli lapok a világ végének, kietlen térségnek írták le.

Az Országgyűlés épülete még sehol, a Margit híd pesti hídfője az 1880-as évek elején még ipari terület (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Tömő tér ugyanis egykor szeméttelep volt Pest északi végében. Még a Margit híd megnyitásakor, sőt az új Országház építését itt elrendelő 1880. évi LVIII. törvénycikk elfogadásakor is a Dunából feltöltött terület a hajléktalanok, csavargók világa volt. A törvény világosan fogalmaz:

„1. § Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak a főváros ötödik kerületében levő Tömő-téren épitése ezennel elrendeltetik.”

A teret azért nevezték Tömő térnek, mert ennek a darab földnek a helyén egykor a Duna folyt, azt az 1800-as évek elejétől folyamatosan töltötték fel, illetve a Duna szabályozásakor hasították ki a folyómederből.

A betonozási munkák 1887-ben (Fotó: Ország Világ, 1902. október 19.)

 Nem meglepő módon, ahogy elkezdték kiásni a roppant alapgödröt, a Duna feltört, ráadásul ahol nem a Duna, ott a talajvíz jelentkezett. Az alapozásnál először tehát vörösfenyő cölöpöket kellett leverni, és ebből, illetve agyagból egy vízzáró réteget kellett létrehozni. A munkagödör mérete is tekintélyes volt, hiszen 176 ezer köbméter földet kellett megmozgatni. Erről a Budapesti Hírlap 1887. augusztus 30-án ezt írta:

„Elektromos lámpák világítják meg most minden éjszaka a külső nádor-utcától, a világ végétől egész a Hargitáidig elterülő kietlen térséget, melyen az országház palotája állani fog. Alig kezdték ásni az országház alapját, tüdvétevőleg nagy ijedtséggel kellett abbahagyni a munkát. Az egész területen mindenfelé föl-fölbuggyant a Duna vize. Uj munkához fogtak akkor , két méternyi magasságban a Duna színe fölött vízhatlan beton alapot készítettek, ezzel egyidejűleg befejezték az összes földmunkálatokat is. Most már a rakodópart falát építik, ezzel sietni kell, hogy készen legyenek vele még a tél előtt, mert ennek kell szembe állani a magasabb téli vagy tavaszi vízállással.”

Mivel hagyományos alapozásra sem volt mód, ezért az Országház alapozását egy iszonyatosan nagy betontömbbel oldották meg. Ez a betontömb általában 2 méter vastag, ám helyenként – a kupolaterem alatt – eléri az ötméteres vastagságot is. Mindezt 19,5 ezer négyzetméteren! Ezt folyamatos betonozással alakították ki úgy, hogy egyszerre 20-30 centiméternyi betont öntöttek ki. Ehhez az kellett, hogy szinte megállás nélkül dolgozzanak, amit elektromos világítás is segített. A gödör kiásásával és a betonozással – amit 1885 októberében kezdtek – 1887 augusztusára végeztek.

A kőfaragó műhely (Fotó: Ország Világ, 1902. október 19.)

Az alapkő tehát valójában az a kődarab volt, amelyett elsőként helyeztek el e hatalmas betontömbön, azaz a falazás első köve, amelyet az épület déli végénél az egyik sarokba helyeztek el. Azért az első kő letételénél csak ott volt néhány vezető beosztású ember, a lapok szerint Tandor Ottó építész, Steindl Imre helyettese és Nendtvich Gusztáv királyi mérnök, műszaki ellenőr volt jelen.

A munkálatokkal sietni kellett, ez volt az egyik oka, hogy nem szerveztek nagy ünnepséget az első falazókő lerakásánál, ugyanis az eredeti tervek szerint az épületnek 1896-ra el kellett volna készülnie, ám csak 1902-re fejezték be, ekkor költözött be az alsó- és a felsőház. (Majd szinte azonnal neki is álltak a sietség miatt használt puha homokkő burkolat cseréjének, amivel csak 2014-ben végeztek.)  

A szinte kész Országház mellett még falusias volt a környezet a századfordulón (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az alapozási munkák kitűnő voltát mindenesetre az mutatja, hogy az Országház azóta sem süllyedt számottevően, az északi és a déli vége közti magasságkülönbség mindössze 2 centiméter. Holott maga a ház iszonyatosan nagy tömegű, gondoljunk csak bele, összesen 40 millió téglát, félmillió díszkövet használtak fel, ami mellett eltörpül a díszítésre használt 40 kilogramm arany. 

Nyitókép: Az Országház 1900 körül (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.106)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó