Az 1820-as évek első fele Magyarországon a „sérelmi politika” időszaka. A kissé sértett magyar politikai elit mellőzve érezte magát a közügyekben, míg az uralkodó és köre a magyar területeit egyfajta alávetett országnak tekintette, amelyet féken kell tartani. Az 1825-re összehívott országgyűlésen ezért jobbára az ellenzékinek tekintett képviselők olyan felszólalásokat tartottak, amelyekben a magyar alkotmányt ért sérelmeiket sorolták.

A Casino a Dorottya utcában nyílt meg, később a Lloyd-palotában (mai Széchenyi István tér 1–2.) béreltek helyiségeket (képünkön). Johann Vincenz Reim metszete az 1830-as években készült

 A Nemzeti Kaszinó épülete 1900-ban, a mai Kossuth Lajos utca – Szép utca sarkán (Fotó: BTM Kiscelli Múzeum, Fényképgyűjtemény, F.86.102.)

Magyarországon nem voltak politikai pártok, kevés kulturális intézmény működött, nagyon korlátozott volt annak lehetősége, hogy a politikával foglalkozók, a közélet szereplői megvitassák az ügyeket. A megyegyűlések elvileg ezt a célt szolgálták, de ott azért inkább a megyei érdekeket, pontosabban a megyei nemesség érdekeit képviselték.

Azonban Széchenyi István kissé máshogy képzelte el a hazai közéletet. Angliai útja során természetesen megismerte a londoni zárt körű klubok világát, hiszen Angliában is a legfelső körökben forgott, és megtetszett neki az eszme, elhatározta, hogy itthon is meghonosítja. Miután 1825-ben elmondott híres beszédével, amellyel gyakorlatilag követ dobott az állóvízbe a magyar tudós társaságról szóló meddő vitában, egy csapásra országos politikussá vált, három ügyet karolt fel.

Természetesen a Tudós Társaságot, a lóversenyt, amelyet szakmailag is indokoltnak tartott – hiszen eredetileg ő hivatásos huszártiszt volt –, illetve egy olyan helyet, ahol a „pallérozottabb elmék” találkozhatnak, eszmét cserélhetnek, tulajdonképpen bármiről. Ezt az intézményt Casinónak nevezte el, mert bár a példa a londoni klubok világa volt, a klub megnevezést itthonra nem tartotta szerencsésnek, annak vélt politikai felhangjai miatt.

Pest nevezetességei, köztük a Casino A. Fesca 1854-es rézmetszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Már Pozsonyban, az országgyűlés alatt megszervezte az első Casinot, de az országgyűlés végén látszott, hogy annak igazi helye Pesten lesz, ezért 1827 elejétől fogva lépéseket tett az itteni Casino létrehozására, nemcsak tagokat toborzott (a tagság anyagi terhekkel is járt).

A szervezet célját Széchenyi az alakuló ülésen, 1827. június 10-én így foglalta össze (mint Novák Béla: Fővárosi kaszinók című írásában is olvasható:

„[...] hogy a Londoni, Párisi, Gráczi, Prágai s több casinok példáján, a mi Hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetettebb díszes összegyülekező hely, melyen főbb és előkelőbb s jobb nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák, vagy ha történnék, hogy ezutánra több magyar főúri házak az esztendőnek egy részét itten Pesten töltenék, ezek közül azok, akik külön házat nem tartanak, a Casinoban egyúttal kények szerint való vendéglőt is lelhessenek és így azt, amit az életnek gyönyörűbbé tehetésére nézve idegenben bőven feltalálnak, nálunk hazánkban is lassankint mindinkább pótolva leljék s ez által folyvást többen és többen ide szokjanak."

A Casinónak nemcsak nemesek lehettek tagjai, hanem bármely férfi, akinek felvételét a tagok megszavazzák. Bár kezdetben 200 tagot reméltek, az induláskor csak 46 tagot számláló intézmény formális megnyitására 1827. augusztus 20-án került sor, ekkor már 175 taggal rendelkezett.

A fent idézett sorokat alátámasztja a Pesti Casino 1828-ban megjelent első évkönyve, amelyben a Casino célja így szerepel:

„T. A'Casinó nemes maga viseletű embereknek kellemetes társalkodás végett való Egyesülete, mellyben azok tudományos és legfőképpen gazdasági s kereskedési tárgyakról beszélgetnek, vagy hasznosabb könyveket és Újságokat olvasnak.”

A hivatalos nyelve a Casinónak a magyar volt, így a magyar nyelv ügyét is segítette, hiszen a magyar arisztokrácia és a pesti polgárság nyelve valójában inkább a német volt. Az első tagnévsorban jócskán találunk főnemeseket – szinte minden főnemes képviseltette magát, de polgári személyeket, ügyvédeket vagy más szakmák képviselőit, tag volt már 1828-ban például Hild József „építő mester” is.

A Casino eszméje követőkre talált, a Budai Polgári Casino a Krisztina tér 9. szám alatt (képünkön) nyílt meg 1886-ban, később költözött át a Krisztina tér 1. szám alá (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Casino ezenkívül bálokat és táncesteket is szervezett, így élénken hozzájárult Pest társadalmi életéhez, de a gazdasági ügyekben sem maradt passzív, jól példázza ezt a borválasztéka, már az első, a tevékenységéről 1828-ban kiadott jelentése is az alábbiakat írta:

„A’ Casinó pinczéjében többféle külföldi borokon kivűl, Magyar Országi eddig 29 féle van, ’s reménythető , hogy lassanként a’ Hazának minden nemű boraiból a’ legjobb minémüségüeket lehet ottan feltalálni. Ebből pedig, hogy igy mind a’ Hazafiak mind a’ Külföldiek a’ Magyar bort, még pedig keveretlenül, tisztán, egy közép pontban látják, a’ külkereskedésen kivül még az is következik , hogy a’ jó de eddig nem igen ismert bor, érdemlett hírre kap.”

A Pesti Casino a megnyitásakor a Dorottya utcai Vogel-házban működött, itt bérelt helyiségeket, de később 1830-ban részben átköltözött Lloyd-palotába. A Nemzeti Casino nevet 1830-ban vette fel. A Casino 1859-ben költözött át a Cziráky-palotába, a mai Kossuth Lajos utca – Szép utca sarkára, amelyet előbb bérelt, majd megvett, és 1874-ben Ybl Miklós tervei szerint átépítették. Itt működött 1944-ig, amikor is a palota megsemmisült, a háború után a Nemzeti Casino működése ellehetetlenült, bár 1990-ben újjáalakult.

Nyitókép: A Nemzeti Casino Vasquez metszetén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)