Egy zseni első szárnypróbálgatásai – Lechner Ödön korai épületei

A cikk angol nyelvű változata: The first efforts of a genius - Ödön Lechner's early buildings

Írta: Bodó Péter

2022. szeptember 4. 11:00

Lechner Ödön a magyar építészeti formanyelvről lett igazán híres, amelyet a XIX. század utolsó évtizedétől kezdett alkalmazni. Tervezői pályája viszont már jóval korábban, az 1870-es évek legelején elindult, és szépen ívelt felfelé: százötven évvel ezelőtt egyszerre több épület is az ő elképzelése szerint valósult meg, bár még nem a később jellegzetessé váló stílusában. Az alábbiakban ezekből mutatunk be néhányat.

Lechner Ödön húszévesen, 1865-ben iratkozott be a pesti József Politechnikumba – a mai Műegyetem elődjébe –, ahol Szkalnitzky Antal volt a tanára. Javaslatára a következő évben Berlinben folytatta a tanulmányait, Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával közösen. Itt ismerkedett meg a modern építőanyagok, elsősorban a vas felhasználási lehetőségeivel, illetve hogy azt miként lehet a történelmi stílusokkal együtt alkalmazni. Az újítás gondolata tehát már ekkor is foglalkoztatta.

Lechner Ödön portréja (Forrás: Strelisky Lipót fotója, Vasárnap Ujság, 1898. 6. szám)

Két év után, 1868-ban tért haza és komoly végzettséggel a birtokában már nem volt semmi akadálya, hogy feleségül vegye gyermekkori szerelmét, Primayer Irmát. A lány apja gazdag pesti ügyvéd és ingatlanbefektető volt, és eleinte ellenezte a frigyet, de végül mégis áldását adta a fiatalok elszánt akaratára. 1869-ben Lechner Ödön és Pártos Gyula közös építészirodát nyitottak, megrendelések pedig bőven akadtak, hiszen a robbanásszerű fejlődésnek indult Pesten fokozott igény mutatkozott bérházak tervezésére. A biztos anyagi háttér a családalapítást is lehetővé tette: 1872-ben lányuk, két évvel később pedig fiuk született.

A Magyar Tudományos Akadémia székháza is neoreneszánsz stílusú (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.028)

Lechner Ödön első pályázati tervét a mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos síremléke számára készítette 1870-ben. Itt ugyan nem ő kapta a megbízást (Schickedanz Albert építhette meg), de több bérház megvalósításának lehetősége kárpótolta ezért. Ezeket neoreneszánsz stílusban tervezte, hiszen Budapesten ez jött divatba néhány évvel korábban, elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia székházának hatására. Azt egyébként ugyanúgy egy berlini építész, Friedrich August Stüler tervezte, ahogyan Lechner és Pártos is a német fővárosban végezte tanulmányait. Lechner a történelmi formák mögött ötletesen használta a modern vasszerkezeteket is ezeken az épületein.

Mándl Béla bérháza a Bajcsy-Zsilinszky út 43. szám alatt (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, 2018.)

A Múzeum körút 33. szám alá Lenhossék József orvosprofesszornak tervezett – Pártossal együtt – egy bérházat 1871-ben, amelyet hellenisztikus szemléletű architektúra jellemzett. A második világháborús sérülései után sajnos lebontották. Ma is látható viszont a Bajcsy-Zsilinszky út 43. szám alatt Mándl Béla háromemeletes bérháza, mely itáliai reneszánsz paloták képét eleveníti fel (1871–1876). A földszint középtengelyében nyílik a főbejárat, melyet felülről egy rövid erkély is hangsúlyoz. Utóbbit oroszlánfejes gyámkövek tartják, és légies vasrács adja a mellvédjét. Az első és második emeletet félköríves ikerablakok, a harmadik emeletet pedig úgynevezett Palladio-motívum szerint komponált ablakok határozzák meg. A felső két szintet eredetileg sgraffitodíszítés is gazdagította. Jellegzetes még a merészen előreugró főpárkány is.

Primayer János bérháza a Sas utca 9. szám alatt (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, 2018.)

A Sas utca 9. szám alá apósa megrendelésére tervezett egy háromemeletes bérházat 1871–1872-ben, melybe feleségével és kislányukkal együtt ő maga is beköltözött. Noha a homlokzat végig egy síkban mozog, mégis úgy érezhető, mintha a két sarka kissé előrelépne, itt ugyanis széles, háromosztatú ablakok sorakoznak egymás alatt, míg a középső három tengelyre a keskenyebb, függőlegesen tájolt ablakok jellemzőek. Bizonyos tekintetben a sarkok valóban kinyúlnak a síkból: az első és a második emeleti ablakokat ugyanis plasztikus architektúra keretezi: pillérek tartják a szemöldökpárkányt, melyet a második emeleten háromszögű timpanon egészít ki, sarkain hegyes díszekkel (úgynevezett akrotérionokkal). A keskenyebb ablakok sem dísztelenek, sőt: kötényeikben domborművek láthatók, melyeket a második emeleten bronzból öntöttek ki. A fémek sokkal hangsúlyosabban jelennek meg az udvarban, ahol a nyitott folyosókat kecses vasoszlopok támasztják alá.

A Szent István tér 3. szám alatti bérház (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, 2018.)

A Szent István tér 3. számú bérház (1871–1874) homlokzata alapvonásaiban megegyezik a Sas utcaival: öttengelyes, melyek közül a két szélső szélesebb. Részleteiben viszont már teljesen más, ami azt mutatja, hogy Lechner és Pártos mennyire fantáziadúsan tudta kezelni a neoreneszánsz stíluskészletet. Itt a széleken nyíló erkélyek vonják magukra a figyelmet: az első emeleti ívesen előrenyúlik, és alacsony, kőpilléres  mellvéd határolja, míg a második emeletit gazdagon tagolt konzolok tartják, mellvédjét pedig filigrán rácsozat képezi. A harmadik emeleten félköríves záródású ablakok sorakoznak – mintegy rímelve a földszinti kapu- és kirakatnyílásokra –, a közöttük lévő mezőket pedig medalionokba foglalt arcok töltik ki. A homlokzatot felülről lezáró főpárkány fölött egy alacsony, de díszes attika vonul végig. Az épület belsejében vasszerkezetű lépcső kapott helyet, és a kapualj boltozata is díszesen megmunkált kettős vasoszlopokon nyugszik.

Kecskemét város bérháza a Veres Pálné utca 9. szám alatt (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, 2018.)

A Veres Pálné és a Nyáry Pál utcák sarkán, Kecskemét városa beruházásaként emelt bérház már nemcsak a sarokrizalitok illúzióját kelti, hanem a homlokzat síkja valóban kissé előrelép a széleken (1872–1874). Ezeket a kiszögelléseket mindhárom emeleten félköríves záródású nyílások töltik ki, melyek közül csak a két szélső ablak, a középső falifülke, melyekben történelmi személyek életnagyságúnál nagyobb szobrai állnak. Ezeket az alakokat a legújabb kutatások szerint Lotz Károly vázlatai alapján Kunst József mintázta és Dinnert Ferenc faragta ki. Kétségtelen, hogy ezek az épület legeredetibb elemei, ugyanakkor említést érdemelnek még az első emelet rendkívül plasztikus, háromszögű timpanonban végződő szemöldökpárkányai, melyek közepét és széleit is akrotérionok díszítik. Ezeknek az ablakoknak a kötényeiben is domborművek láthatók. A főbejárat a Veres Pálné utcai oldal közepén nyílik, a félköríves záródású kaput vájatolt törzsű oszlopok fogják közre, melyek egyúttal a fölöttük álló keskeny erkélyt is tartják. Ez utóbbinak bábkorlátos mellvédje is híven mutatja a neoreneszánsz stílust. A gazdag homlokzati díszítést visszhangozza a kapualj dongaboltozatának rácsos, rózsamotívumos kiképzése is.

A régi korcsolyacsarnok a Városligetben (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.147)

A bérházak sorát egy különleges építmény szakította meg 1875-ben: a városligeti korcsolyacsarnok. A háromszintes, favázas épület egy félköríves tömbből és a hozzá csatlakozó, a tóparttal párhuzamosan futó két szárnyból állt, melyek sarokpavilonokban végződtek. A tóra néző homlokzatát a tervező harmonikusan tagolta, a földszinten kváderkövekkel borította, de a fő traktus közepén, valamint a sarokpavilonokhoz nyúló összekötő szárnyakon meghagyta az intarziás faborítást. Bejárata a középső tömb félköríves homlokzatán nyílt, innen félköríves folyosókon lehetett eljutni a tóparttal párhuzamosan elhelyezkedő, széles díszterembe. Ennek homlokzatát kisebb, egyenes záródású, valamint nagyobb, félköríves záródású nyílások sora töri át, melyek Palladio-motívumot alkotnak. Az emeleti teraszon és az összekötő szárnyak tetején is bábos mellvédkorlát futott végig. A legfelül, a zenekar számára kialakított hangárt széles nyeregtető fedte, a sarokpavilonok fölött pedig nyolcszög alaprajzú, íves oldalú gúlatetők álltak. A rajtuk nyíló, csipkézett élű körablakok a hangár félköríves oromzatában is megjelentek. Bár remekül lehetett használni, de idővel szűknek bizonyult, ezért 1893-ban lebontották és Francsek Imre tervei szerint felépítették a ma is látható nagyobb, neobarokk csarnokot.

Primayer Irma síremléke a Fiumei úti temetőben (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, 2018.)

Lechner Ödön szépen felívelő pályáját egy családi tragédia törte meg: 1874-ben mindössze huszonhét évesen elhunyt az imádott felesége. A gyászt Franciaországba költözéssel próbálta feledtetni, előtte azonban még megtervezte Irma síremlékét a Kerepesi úti (Fiumei úti) temetőbe. Ez a szép, neoreneszánsz alkotás két részből áll: egy háromszögű timpanonnal koronázott építményből, melybe félkörívesen záródó fülkét vésett. Ebben különállóan, egy posztamensre helyezett görög váza látható, rajta felesége domborműves arcképével. A síremléket gazdagon díszítette, a fülke boltozatát például kagyló tölti ki, a jón fejezetű oszlopokon pedig angyalok térdelnek.

Noha egy szomorú esemény sarkallta Lechnert újból nyugatra, a franciaországi tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy később létrehozza azt a stílust, ami fogalommá emelte a nevét a magyar építészettörténetben.

Nyitókép: A régi korcsolyacsarnok a Városligetben (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.147)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó