A Budapesti Hírlap 1897. szeptember 10-i számában így jellemezte Pulszky Ferencet:

„Mi volt Pulszky Ferenc voltaképpen? Író? Tudós? Politikus? Művész? Humanista? Egyszer forradalmár és republikánus, aki, ha külföldön biztosságban nem lett volna, fejét veszthette volna el, azután pedig lojális kormánypárti, harminc esztendeig minden minisztériumnak hű követője, míg e minisztérium meg nem bukik. Barátja Kossuthnak, Garibaldinak, nyomban Deáknak, Eötvösnek, folytatólag Tiszának, Szapárynak és Bánffynak s mindenkor szerencsés, mert szive nem ismerte a boldogtalanságot.”

Pulszky Ferenc akár elégedetten is hátradőlhetett volna 55 éves korában, 1869-ben. Tulajdonképp egy sikeres élet állt mögötte, hiszen volt már miniszter, nem sokkal korábban ismét megválasztották országgyűlési képviselőnek, Szécsényben szép birtoka és csinos kastélya volt, és a tudományos életben is csúcsra jutott, hiszen tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, nemrég nősült másodszor, tehát elégedetten élhetett volna békében, nyugalomban vidéki birtokán. 

Pulszky Ferenc 1837-ben Kozina Sándor rajzán

Pulszky valójában a nagy reformkori generáció fiatalabb rétegéhez tartozott, hiszen aktívan részt vett a reformkori mozgalmakban, és Csorba László történész szerint csak egy hajszál választotta el, hogy Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc és Kossuth Lajos mellett a reformkor kiemelkedő alakjaként emlékezzünk rá. Azonban végül nem lett az, talán a kompromisszumkereső hajlama miatt.

Mindenesetre a reformkori aktív, országgyűlési képviselői tevékenysége után a forradalom alatt előbb Kossuth pénzügyminisztériumában, majd Eszterházy Pál, a király személye körüli miniszter hivatalában államtitkár, majd 1848 szeptemberben–októberben ő töltötte be a király személye körüli miniszteri posztot. A szabadságharc végét Londonban érte meg, majd csatlakozott Kossuthhoz annak angliai és amerikai körútján. Később Firenzében telepedett le, kapcsolataival, újságcikkeivel támogatta a magyar emigrációt.

Pulszkyt 1861-ben – ekkor már a kiegyezés támogatója – Sáros megye országgyűlési követévé választották, de ekkor még nem térhetett haza, erre csak a kiegyezés előtt, 1866-ban kerülhetett sor, mert itthon lévő lánya megbetegedett, de mire az apa hazaért, már meg is halt. Nem sokkal ezután elhunyt első felesége is, akivel 1844-ben kötöttek házasságot.

Ekkor már jelentős tudományos tevékenység állt az eredetileg jogász végzettségű Pukszky mögött, már az 1830-as években régészeti kutatásokat folytatott, európai utazásai során nagyon sok tudóssal találkozott, ismert műgyűjtő hírében állt, és alig 24 évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 26 évesen, 1840-ben rendes tagja lett. A levelező tagként elmondott, „A régi műemlékek befolyásáról az új művészetre” című beszéde volt az első művészettörténeti előadás Magyarországon.

Pulszky és Kossuth 1952-ben Bostonban (Forrás: Wikipedia, George Eastman House International Museum of Photography and Film) 

Tehát 1869-ben, 55 évesen egy kiemelkedő, sikeres pályát tudhatott maga mögött. Ám valójában máig ható, maradandó tevékenysége ekkor kezdődött, ugyanis 1869-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának. A Magyar Nemzeti Múzeum honlapja erről az alábbiakat írja:

„A Múzeum élén eltöltött negyedszázad az intézmény virágkora lett. A kortársak és az utókor megítélése szerint is ekkor vált az addig provinciális jellegű múzeum európai színvonalú kultúrintézménnyé.”

Negyedszázadig volt a múzeum igazgatója, ezalatt fejezték be az épületet, meghonosították a modern múzeumi gyakorlatokat, és már 1873-ban a Magyar Nemzeti Múzeum sikeresen szerepelt a bécsi Világkiállításon. A modern múzeum elméleti alapjait már korán kidolgozta, 1838-ban tanulmányt írt a múzeumok szerepéről, és 1852-ben Londonban tartott előadást a témáról. Utóbbiból Csorba László is idézett a Magyar Múzeumok című folyóirat 1996. évi 1. számában, Pulszky Ferenc A nemzeti múzeumok „filozófiájáról” című cikkében.:

„Egy olyan múzeumban, amelyet korunk igényei és kutatásai szerint rendeznek be, a civilizált népek műalkotásait kronológiai rendbe kellene elhelyezni. [...] Látnánk, hogy a művészet indulása ugyanolyan minden nemzetnél, és bár a sajátos körülményekből adódóan a fejlődés eltérő utakon és eltérő formákban haladt a tökéletesség felé, ki tudnánk nyomozni a közeli rokonságot és a kapcsolatot minden nemzet művészetének mesterművei között.”

Tevékenysége azonban nem maradt meg a Magyar Nemzeti Múzeumon belül, aktívan segítette, előmozdította a magyar múzeumügyet. Meghatározó szerepe volt abban, hogy létrejöjjön az Iparművészeti Múzeum, támogatta az Esterházy-képtár megvásárlását, és így az Országos Képtár, a Szépművészeti Múzeum jogelődjének létrejöttét. Pulszky a Nemzeti Múzeumon belül kialakította a Néprajzi Osztályt a fiatal Xantus János vezetésével, ez adta később a Néprajzi Múzeum alapját.

Pulszky Ferenc fotója, amit Borsos Ferenc készített az 1860-as évek második felében (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A múzeumigazgatói posztról 1894-ben köszönt le, de mivel a magyar múzeumok és könyvtárak főfelügyelői tisztét is betöltötte, nem szakadt el a múzeumi élettől, lakása is a Magyar Nemzeti Múzeumban volt.

Pulszky Ferenc 1897. szeptember 9-én hunyt el, a már idézett Budapesti Hírlap nekrológja így búcsúzott a dualizmus „kultúrpápájától”:

„Pulszky Ferenc e század ama nevezetes férfiaihoz tartozott, akiket a Gondviselés különös kegyelme nemcsak nagy szellemi tehetséggel ruházott föl, amelynek révén világraszóló események részint döntő, részint közbenjáró tényezői lehettek, hanem ellátta oly erős szervezettel, mely dacol az idővel, viszontagságokkal, a sors minden csapásával. Pulszky Ferenc ma virradattal nyolcvanhárom éves korában hunyt el olyan élet után, mely sok viszontagsággal, változattal, izgalommal, sikerrel és bukással, tömérdek tudományos, politikai és újságírói munkával, fáradhatatlan és kimeríthetetlen tevékenységben telt el.”

Pulszky nélkül is lenne Magyar Nemzeti Múzeum, lennének múzeumok Budapesten, de nem olyan rangúak, mint ma, sokkal provinciálisabbak és talán sokkal kisebb gyűjteménnyel rendelkeznének, mint ahogy azokat ma ismerjük.

Nyitókép: A Magyar Nemzeti Múzeum 1869 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)