A mai Buda hegyvidéki területeinek nagy része a XIX. században még külterületnek számított, ahová üdülni jártak az emberek, és a tehetősebbek nyaralókat is építettek. Közéjük tartozott Hild József is, bár kifejezetten nagy vagyont nem halmozott fel annak ellenére sem, hogy a kor sztárépítészének számított, több mint kilencszáz tervéhez kapott építési engedélyt.

Hild József portréja (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. április 21.)

Egy nagy múltú építészcsalád sarjakként született 1789-ben Pesten. Apja, Hild János készítette el Pest első városrendezési tervét, nagybátyja, Hild Vince nevéhez pedig többek között a Kálvin téri református templom fűződött. Ő maga a piarista gimnázium elvégzése után a hagyományt folytatva építésznek tanult a Bécsi Művészeti Akadémián. Legkorábbi gyakorlati tapasztalatait apja, Hild János irodájában szerezte, de dolgozott a francia származású Charles Moreau bécsi irodájában is. Apja 1811-ben bekövetkezett halála után átvette a vállalkozás irányítását, illetve egy rövid ideig Pollack Mihály mellett is dolgozott, de a céhrendszer előírásai miatt még további külföldi tanulmányokat kellett tennie, amelyeket Itáliában végzett.

Az Ullmann-palota főhomlokzati terve (Forrás: Rados Jenő: Hild József életműve. Akadémiai Kiadó, 1958)

Az 1820-as évek elején már tartósan Pesten élt, és meg is házasodott: 1822-ben vette feleségül Ritter Karolinát. Tervezői megbízásokat is sorra kapott, főleg vagyonos polgárok fordultak hozzá, hogy pesti palotájukat megrajzolja. Ő maga azonban bérelni kényszerült lakást: az elsőről csak annyit tudni, hogy a lipótvárosi Három korona utca egyik bérházában volt. 1835-ben a Kirakodó téren (ma Széchenyi István tér) álló Ullmann-palota második emeletére költözött, egy tágas saroklakásba. Ez már jelzi az anyagi gyarapodását is, ami végül oda vezetett, hogy 1844-ben végre saját villát is tudott építeni magának Budára.

A Hild-villa a legutóbbi helyreállítást követően (Forrás: mma.hu)

A helyszín a Hegyvidék volt, amely a XIX. század derekán vált felkapott területté. Addig nagyrészt erdő, illetve mezőgazdasági művelési terület borította, elsősorban szőlő. Valójában az első épületeket is főleg szőlőbirtokosok építették nyaralónak, kikapcsolódási célból, de ezek hamarosan a pesti és budai értelmiségi rétegek kedvelt találkozóhelyeivé is váltak. Így egyre több városi polgár, köztük számos művész is költözött ide. Jellemzően villákat építtetek, ez az épülettípus az egyszerű lakóháznál nagyobb, a kastélynál viszont kisebb. Bár több helyiséget tartalmaz, azok általában kevésbé reprezentatívak.

Az athéni Szelek tornya, amelyen egy különleges oszloptípust alkalmaztak (Forrás: wikipedia.org)

Hild saját villája a mai Budakeszi út 38–40. szám alatt található. Három, nyeregtetővel fedett traktusból áll, melyeket alacsonyabb szárnyak kötnek össze. Az egyes tömbök erős rizalitot (kiszögellést) képezve előre is lépnek a homlokzat síkjából, a középső épületrész kitüntetett szerepét pedig magassága is jelzi. Itt nyílik a főbejárat is, melyhez tíz lépcsőfok vezet fel, hiszen a villa alatt pince is húzódik. A kapuhoz egy négyoszlopos, nyitott teraszon át vezet az út; ezek az oszlopok Hild József művészetére igen jellemzőek, fejezetük ugyanis az úgynevezett Szelek tornya oszloprend fejezetét követik. Az elnevezés egy ókori görög építményből, az athéni Szelek tornyáról származik, melynek oszlopait az antik művészetben különleges, sáslevelekből álló fejezetek koronázzák.

Barabás Miklós: József nádor (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Hild fontosnak tartotta, hogy az egyébként rideg klasszicizmusnak egy melegebb, emberközelibb változatát honosítsa meg hazánkban. Magyar klasszicizmusnak ugyan túlzás lenne nevezni, de a mester számára mégis fontos volt, hogy a stílust a helyi viszonyokhoz igazítsa. Itt pedig a polgárság sokkal gyengébb volt a nyugat-európaihoz képest, így az építtető réteget is főleg a vidéki nemesség adta. Ők pedig a reformkorban feléledő nemzettudatot azzal is ki kívánták fejezni, hogy villáikat, kúriáikat az osztrák klasszicizmustól eltérő árnyalattal készíttetik el. Valójában tehát nemcsak Hild, hanem nagy vetélytársa, Pollack Mihály, illetve általában a kor építészei is így gondolkodtak. Egy évszázaddal később, a két világháború között ezt a magyar jellegű klasszicizmust Lechner Jenő találóan palatinusstílusnak titulálta, utalva ezzel József nádorra, a korszak egészét meghatározó államférfira (a palatinus latin szó ugyanis magyarul nádort jelent).

A Hild-villát a XIX. század végén átépítették (Forrás: mma.hu)

Hild József sajnos nem sokáig élvezhette a villa kényelmét, fia adósságai miatt kénytelen volt eladni azt a bizonyos Malvieux nevű bankárnak. Az épület szempontjából szerencse, hogy később is jó kezekbe került, mert amikor a Geist család 1889-ben megbízást adott Pucher Józsefnek a kibővítésére, ő úgy figyelt arra, hogy az összkép arányai ne változzanak. A két, eredetileg oszlopos oldalszárnyat befalaztatta, illetve oldalirányban megtoldotta a már bemutatott saroktömbökkel. 1894-ben egy hátsó traktust is építettek hozzá. Legutóbb 2016-ban állították helyre a műemléket és a környező kertet, jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia használatában áll.

Nem ez volt azonban a mester első műve a Hegyvidéken: Rosch Gábor kutatásaiból tudjuk, hogy neki tulajdonítható a mai Városmajor utca 39/b szám alatt már az 1820-as években felépült és hasonlóan négyoszlopos terasszal rendelkező villa. Ezt később Árkay Aladár egy szecessziós tömbbel toldotta meg. 1844-ben a szomszéd 39/a számú telekre is építettek egy villát a tervei szerint, amit később lebontottak, hogy helyére másikat emeljenek.

A Csendilla-villa egy 1849-ben készült akvarellen (Forrás: Régi házak Pest-Budán. Műszaki Könyvkiadó, 1976)

Szintén 1844-ben készült a Budakeszi út 73. szám alatt ma is látható úgynevezett Csendilla-villa, amely a nevét a timpanonjába írt szóról kapta. Hogy az építtető Bors József mit értett alatt, azt pontosan nem tudni, Krúdy Gyula mindenesetre présház vagy borospince jelentést tulajdonított neki. Ez az épület mindenképpen több egy egyszerű gazdasági épületnél, eredetileg még egy torony is állt a tetőzet közepén. Ez egy tűzvészben sajnos megsemmisült, és nem építették vissza, de egyébként a villákat nem is volt szokás toronnyal magasítani. Az épület ettől függetlenül szerencsére ma is áll, és a lejtős terephez remekül alkalmazkodik, egyszerű zártságában is harmonikus képet nyújt. Főhomlokzatának közepéből előrelépő kapuzatát négy toszkán oszlop tartja, melyekhez a korábbi villákhoz hasonlóan lépcsők vezetnek fel. Az oldalszárnyak itt viszont keskenyek, csupán egy-egy ablak fért el rajtuk. Megjegyzendő, hogy írásos adat nem bizonyítja Hild szerzőségét, csupán stíluskritikai alapon tulajdonítható neki.

A Csendilla-villa napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hild egyik legérdekesebb villáját Karczag Ferenc és Karczag Benjamin kalapgyárosok számára építette a Diána út 17. szám alatti telekre 1845-ben. Saját házához hasonlóan a tornác oszlopai itt is a Szelek tornyát követő fejezeteket kaptak, és fölöttük háromszögű timpanon található. E magas középrészhez a jelentősen alacsonyabb oldalszárnyak nyeregtetői harántirányban csatlakoznak. A szokatlanul dinamikus tömegrendszer Rados Jenő szerint már a romantikus stílus határozott előjele. 1894-ben Pucher József tervei szerint hátsó traktussal bővítették, 1913-ban pedig Löllbach Kálmán alakította ki az udvari oszlopos kapuzat (portikusz) mai, üvegezett formáját.

Karczag Ferenc és Benjamin villája a Diána úton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Méretét tekintve Hild legnagyobb budai alkotása a Mátyás király út 14/c szám alatti villa, melyet Libaschinszky Vince gazdag szabómester özvegye rendelt meg 1846-ban. Az eddigiekkel szemben ez emeletet is kapott, és a középrészét sem négy, hanem hat oszlop tartja. A földszinten félköríves záródású árkádsor vonul végig, melynek pillérei az emeleti oszlopok ritmusát követik. Az oszlopok közötti nyílások meglehetősen tágasak is, így szokatlanul szélessé válik a középrész, melyet viszonylag lapos timpanon koronáz. A főhomlokzat nagy hasonlóságot mutat a tervező egy másik híres művével, a Lánchíd pesti hídfőjénél egykor álló Lloyd-palotával. A villa nagy hírre tett szert, amit az is jelez, hogy Jókai Mór a Kárpáthy Zoltán című regényében erről írta le Kőcserepy svábhegyi nyaralóját. Jelenleg is fontos funkciót tölt be, a Koreai Köztársaság Nagykövetsége használja.

Az egykori Libaschinszky-villa napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hild József munkásságának kutatásában már a korabeli sajtó is nagy segítséget nyújt, a lapokban ugyanis hírt adtak a jelentősebb építkezésekről. Innen lehet tudni, hogy nemcsak Budára, de Pestre is tervezett villákat: a Városligeti fasorban az egykori Szepessy-villa, a Hermina úton pedig a Bartl- és a Sandner-nyaralók hirdették a mester tehetségét, de ma már sajnos nem láthatók. Ez igaz egyébként Hild épületeinek nagy részére is, a XIX. század végének hihetetlen tempójú fejlődése során alkotásainak javát lebontották, hogy nagyobbakat emeljenek helyükre. Tervezőjük sorsa is szomorú véget ért, ugyanis elszegényedve hunyt el 1867-ben. Az utókor azonban nagyra értéli egész munkásságát, így a – szintén általa tervezett – esztergomi vagy egri székesegyházakhoz képest eltörpülő, mégis igényes pest-budai villákat is.

Nyitókép: A Hild-villa napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)