A budai Vár területét a középkorban igen sűrűn építették be, a királyi palotától északra több templom is helyet kapott. Azon a helyen, ahol ma a Karmelita található, 1270-től a ferencesek Szent János-temploma állt, mely később a Szent Zsigmond-prépostsághoz tartozott. Miután a Vár török kézre került, az épületet mecsetté alakították át, a kolostorban pedig maga a budai basa rendezte be rezidenciáját. Az 1686-os visszafoglaláskor nagyrészt megsemmisült, majd új tulajdonosai, a jezsuiták rövidesen megkezdték a helyreállítását. Miután azonban övék lett a Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) is, 1693-ban átadták a karmelita rendnek.

A karmeliták egy kevésbé ismert szerzetesrend, teljes nevük a Kármel-hegyi Miasszonyunk Rendje. A XII. század végén jött létre, első kolostoruk a mai Izrael északi részén elhelyezkedő Kármel-hegyen volt, innen származik tehát a nevük is. A szaracénok támadásai miatt menekültek el a Szentföldről, és jöttek Európába. Eredetileg szigorú regulát követő remeték voltak, és bár az évszázadok során enyhültek az előírásaik, de még az újkorban is elvonultan éltek. Szemlélődő rendről van szó, tagjaik a nap nagy részét imádkozással és a Szentírás olvasásával töltik.

Ávilai Szent Teréz karmelita nővér szerepel Bernini híres művében is (Forrás: hu.wikipedia.org)

A rend a középkori épületek helyett egy egyhajós, egytornyos templomot, valamint a hozzá északról csatlakozó rendházat épített 1725–1736 között. Utóbbi meglehetősen nagy kiterjedésű: a Dunával párhuzamosan fut, és egészen a Dísz térig ér. Három szárnyból áll, melyek – a templommal együtt – egy téglalap alakú belső udvart fognak közre. A földszint fölött két emelet és magas tető húzódik, így a Vár panorámájának meghatározó elemévé vált. Pestről nézve különösen érdekes volt az északi vége, ahol egy kinyúló épületszárnyban a refektóriumot, vagyis az ebédlőt helyezték el: ennek jóval nagyobb ablakai voltak, melyeket függőleges falsávok (lizénák) választottak el.

A karmelita kolostor ábrázolása Leopold Schaffrath 1778-ban megjelent könyvében (Forrás: Pogány Frigyes (szerk.): Budapest műemlékei I.)

A templom barokk stílusú volt, egyetlen tornya a szentély északi oldalához csatlakozott, egyenes záródású szentélye pedig a Duna felé nézett. Belső terét fiókos dongaboltozat fedte, melyet széles hevederek tagoltak szakaszokra. A boltozatot a falsíkból kinyúló pillérek tartották, melyek annyira vastagok voltak, hogy a közöttük kialakult felületet kápolnaként lehetett használni. A bejárat fölött kórust helyeztek el, a szentély végéhez pedig egy sekrestye is csatlakozott. Feljegyzésekből tudjuk, hogy szószékét Bebo Károly, a boltozatok freskóit pedig Falconer György és Henrik készítették.

A kolostor és a templom alaprajza (Forrás: Pogány Frigyes (szerk.): Budapest műemlékei I.)

II. József, a kalapos király 1781-ben feloszlatta azokat a szerzetesrendeket, melyek nem tanítással vagy gyógyítással foglalkoztak, így a karmelitáknak is el kellett hagyniuk a várbeli kolostorukat. Eleinte lakásokat alakítottak ki benne, a templomot pedig raktárnak használták. Az uralkodó az 1786-os Budán jártakor azt határozta, hogy a kolostort kaszinóvá, a templomot pedig színházzá kell alakítani. A tervek elkészítésével a sakkozógépről és egyéb találmányairól ismertté vált Kempelen Farkast bízta meg, aki haladéktalanul nekifogott, és a következő év őszére végre is hajtotta a munkát. Az átépítés kőművesmunkáit Hikisch Kristóf, a kőfaragást pedig Endl Ferenc végezte.

Kempelen Farkas építész és feltaláló (1734–1804) önarcképe (Forrás: hu.wikipedia.org)

A kaszinó főleg az 1784-ben Pozsonyból Budára telepített kormányzati szervek (Helytartótanács, Magyar Udvari Kamara, Hétszemélyes Táblabíróság) tisztviselőinek szórakoztatását szolgálta, Kempelen például három tekepályát is létesített itt. Az igényes környezetet azzal is fokozta, hogy a refektóriumot zöld színű copf freskókkal díszítette, melyek a tagolóelemeket hangsúlyozzák: a pillérekre pilasztereket, a hevederekre és a boltozatra – amely úgynevezett csehsüveg-boltozat – kazettákba helyezett rózsákat (rozettákat) festetett. A falfülkékbe virágfüzérek és medalionok is kerültek Gelinek Ferenc festőművésznek köszönhetően. Megjegyzendő, hogy a belső térbe már akkor is kerültek falfestmények (szekkók), amikor szerzetesek lakták: a lépcsők környékét díszítették szentek arcképeivel.

A refektórium freskói is a Kempelen-féle átalakításkor készültek (Forrás: Pogány Frigyes (szerk.): Budapest műemlékei I.)

A Buda felé néző, nyugati szárnyának ma is látható homlokzata viszont nem Kempelen műve, azt a XIX. század közepén kapta az épület. Ha jobban megnézzük, ezt a stílus is elárulja, hiszen az egyenes záródású, a földszinten félköríves mezővel (lunettával) kiegészített ablakok a klasszicizmusra jellemzőek. Ugyanez mondható el a vájatolt törzsű, dór oszlopok által közrefogott kapuról is.

Az egykori kolostor átalakított homlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A templomban sokkal nagyobb mérvű átalakításokat végzett: a tornyot és a csigavonalas díszekkel ellátott oromzatot lebontotta, a barokk főhomlokzatot pedig az akkor divatos copf stílus szerint módosította. Középső szakasza így kissé előrelép (rizalit), ennek a vonalazással élénkített földszintjén nyílnak a kapuk: a középső félkörívesen, a szélsők egyenesen záródnak. Hogy melyik a főbejárat, azt a boltívén túl, a fölötte elhelyezkedő keskeny erkély is egyértelművé teszi.

A templom homlokzata copf stílusú lett (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A rizalit első emeletén nagy méretű és félkörívesen záródó ablakok kaptak helyet, a második emeletre ezzel szemben kisebb, téglalap alakú ablakokon jut be a fény. A két szintet korinthoszi fejezetű pilaszterek fogják át, melyek egyúttal az ablakokat is elválasztják egymástól. A főhomlokzatot összesen öt ablaktengely határozza meg, melyek közül a középső hármat foglalja magába a rizalit. A többszörösen tagozott főpárkány fölött alacsony attika húzódik, melynek közepén egy félköríves oromzatba Buda címerét helyezték el, melyet füzérkoszorú ölel körül. A szélső ablakok fölött is láthatunk füzérdíszeket, amelyek a copf stílus legjellegzetesebb ismérvei.

Az ablak fölötti virágfüzér a copf stílus jellemzője (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Szerencsére Kempelen tudta becsülni a korábbi korok műalkotásait, így a templom berendezését sem semmisítette meg, hanem új helyet keresett nekik. A főoltárt a sárospataki plébániatemplomba szállították, az orgona pedig a Bomba téri (ma Batthyány tér) Szent Anna-templomba került. A mellékoltárokat, padozatot és egyéb tárgyakat elárverezték, a harangok viszont sajnos áldozatai lettek az épület funkcióváltásának, azokból ugyanis ágyúkat öntöttek.

A kiürített templomban úgy helyezték el a színházat, hogy a szentély helyére, illetve az ahhoz legközelebbi boltmező alá került a színpad, a hajóba pedig a nézőtér. A térrészek szerepei tehát gyakorlatilag nem változtak, mondhatni, hogy a korábbi egyházi liturgia profanizálása történt meg. A befogadóképességet úgy növelték 1200 férőhelyesre, hogy a falak mentén félkörívben, három szinten futtattak körbe karzatot, melyekre az előtér két szélén emelkedő lépcsőházakból lehetett kijutni. A jobb akusztika kedvéért a nézőtér fölé síkmennyezetet húztak.

A színház nézőterének karzata (Forrás: Pogány Frigyes (szerk.): Budapest műemlékei I.)

A színházat 1787. október 16-án, tehát 235 évvel ezelőtt nyitották meg. Fennállása során számos jeles eseménynek adott helyet, 1790. október 25-én például itt mutatták be az első magyar nyelvű előadást, melyet Kelemen László színi társulata játszott. Tíz évvel később, 1800. május 7-én pedig Ludwig van Beethoven tarott egy hangversenyt. Mindkét eseményről tábla emlékezik meg a bejárat mellett. Noha többször is renoválták, állapota a XX. század elejére már veszélyessé vált, 1924-ben a karzat egy része be is szakadt. Ennek folytán az előadásokat beszüntették, 1943-ban pedig el is bontották mind a nézőtér, mind a színpad berendezését.

A második világháborús sérüléseinek helyreállítása után 1978-ban nyitotta meg újra kapuit a közönség előtt az egykori templomtér. A kolostort pedig különböző hivatalok használták, mígnem 2014-ben viszont a Miniszterelnökséghez került. Ekkor Zoboki Gábor tervei szerint alakították át, illetve újították fel, majd 2019 elején vették használatba.

A nyitóképen: Az egykori Karmelita kolostor napjainkban, a Miniszterelnökség székházaként (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)