Sok múzeum, így áttételesen a Fővárosi Múzeum is, Rómer Flórisnak köszönheti létét. A jeles régész és művészettörténész 1869-ben a Magyar Történelmi Társulat ülésén javasolta, hogy az egyes városok is hozzanak létre múzeumokat a saját múltjuk tárgyi emlékeinek összegyűjtésére. Buda, Pest és Óbuda ekkor még hivatalosan nem egyesült, de a gyakorlatban utóbbit is a főváros részének tekintették már, itt pedig rendszeresen kerültek elő római kori régészeti tárgyak. Az ásatások az 1870-es évek második felében vettek lendületet, azután, hogy 1876-ban Budapesten rendezték meg a nemzetközi őstörténeti és embertani kongresszust. 

Rómer Flóris régész, a városi múzeumok ügyének pártolója (Forrás: hu.wikipedia.org)

A leleteket ekkor még a Nemzeti Múzeumba szállították, bár a Székesfőváros Régészeti Szakbizottsága sokáig igyekezett elérni, hogy azokat mutassák be a közönségnek is. Ez végül csak az 1885-ös Országos Kiállításon valósult meg, a Székesfőváros pavilonja adott helyet a tárlatnak. Magától értetődött az igény a későbbi korokból származó emlékek gyűjtésére is, Gerlóczy Károly alpolgármester pedig 1885 novemberében hivatalos előterjesztésében javasolta egy múzeum létrehozását is. Ennek volt egy közvetlen kiváltó oka is: az uralkodó a fővárosnak adományozott néhány olyan tárgyat, amelyet a róla elnevezett lovassági laktanya alapkőletételekor használt.

Gerlóczy Károly az ügy fontosságát így indokolta:

„A Főváros már jelenleg is számos olyan tárgy birtokában van, melyek azonban különböző hivatalokban elszórva és nem kellőleg gondozva az elveszésnek és elpusztulásnak lesznek idővel kitéve. Már ezek magokban véve elégségesek a Múzeum alapjának megvetésére, hiszem azonban, hogy a fentebbi kategóriákba tartozó több oly tárgy is, mely jelenleg a Nemzeti Múzeumban van elhelyezve, tulajdonképpen azonban annak keretébe nem tartozik, a Fővárosi Múzeum számára megszerezhető lesz.”

A tervbe vett múzeum gyűjteménye tehát már részben rendelkezésre állt, műtárgyak évtizedek óta kerültek a fővároshoz különböző utakon, de nem szervezett gyűjtés keretében. Az intézmény megszervezésének szándéka is megvolt, a kivitelezés azonban nehezebben ment: szükség volt ugyanis egy épületre, ahol ezeket a műtárgyakat összegyűjtik és gondozzák. Az alpolgármester reálisan látta, hogy a városháza nem jöhet szóba, hiszen már addig is olyan mértékű helyhiánnyal küszködtek, hogy több különböző épületben voltak kénytelenek irodákat bérelni. A távlati célként mindenesetre azt fogalmazta meg, hogy az újonnan építendő városházában kell majd helyet biztosítani a múzeumnak is. Az aktuális helyzetben viszont a gyűjtemény elhelyezésére legalkalmasabbnak az 1885-ös kiállítás Képzőművészeti csarnokát gondolta, és tárgyalásokat is szorgalmazott annak megszerzésére.

Az 1885-ös Országos Kiállítás Képzőművészeti csarnoka (Forrás: Fortepan/Képszám: 31748)

Gerlóczy előterjesztését 1887. április 29-én a Székesfőváros Közoktatásügyi Bizottsága is megtárgyalta és támogatta, ez pedig már az utolsó lépés volt ahhoz, hogy 1887. október 20-án a Székesfőváros Tanácsa határozatot hozzon a Fővárosi Múzeum megalapításáról, amit Kammermayer Károly polgármester is aláírt, így jogerőre emelkedett. Ebben az új intézmény célját Gerlóczy előterjesztését átvéve a következőképpen fogalmazták meg:

„…abban összegyűjtessenek és szakszerűleg rendezve úgy az azt tanulmányozni kívánóknak mint a közönségnek hozzáférhetővé tétessenek az oly tárgyak, melyek akár az ország történelmének a fővárossal szorosabban összefüggő egyes kiválóbb eseményeire, akár a főváros speciális helyi történetére vonatkoznak, vagy ilyeneknek emlékeit képezik, tehát érmék, pecsétek, okiratok, könyvek, képek, térképek, zászlók, fegyverek, bútordarabok és más oly használati tárgyak, melyek a fővárosban előfordult emlékezetesebb események alkalmával, vagy bármi tekintetben kiváló egyének által használtattak, továbbá az olyan tárgyak, melyek a főváros fokozatos fejlődését és ennek mindenkori állapotát feltüntetni alkalmasak…”

Helyszínként bekerült a határozatba a Képzőművészeti csarnok is, de csupán ideiglenes megoldásként. Az alpolgármester jól látta és valóban sikerült is megvásárolni azt az államtól. Kézenfekvő választás volt, hiszen kifejezetten műtárgyak tárolására építették, ennek megfelelően igen díszes homlokzattal. Tervezője az a Pfaff Ferenc volt, aki főleg vasútállomásokra specializálódott, de itt bemutatta, hogy más épülettípusokban is otthonosan mozog. A Városliget fő közlekedési verőere, a Stefánia út (ma Olof Palme sétány) mentén egy elnyújtott téglalap alaprajzú épületet szerkesztett, melyet erőteljes kiszögellések (rizalitok) bővítettek a sarkain és közepén is, illetve középrizalitja magasabb is volt a szárnyaknál. Főbejárata érdekes módon nem a Stefánia útra nézett, hanem a park felőli oldal közepén alakították ki, amit az magyaráz, hogy az 1885-ös kiállításon ezt a csarnokot csak a Liget belseje felől lehetett megközelíteni. A XX. századi átalakítások során azonban hátoldalán is nyitottak egy ugyanolyan bejáratot.

A Képzőművészeti csarnok napjainkban a Millennium Háza nevet viseli (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az 1880-as évek általános ízlését követve Pfaff neoreneszánsz homlokzatot adott az épületnek, melyet téglával borított és számos szemet gyönyörködtető Zsolnay-kerámia díszt helyezett el rajta. A félköríves záródású főbejárat ívmezőjét nőalakok szobrai töltik ki, tőle jobbra és balra díszes keretezésű fülkékbe vázákat állított a tervező. Feljebb kisebb, négyzet alakú fülkéket is kialakítottak, melynek kagylós háttere előtt kisebb szobrok vonzzák magukra a figyelmet.

A bejárat környékének díszes kialakítása (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az erősen előrenyúló főpárkány alatti színes frízben az indamotívumok között medalionokban híres művészek portréi szerepelnek, többek között Michelangelo, Raffaello és Leonardo is. A párkány fölött még attika magasítja a középrizalitot, melynek felületét bábkorlát teszi változatossá. Az alacsonyabb és keskenyebb szárnyak dekorációs rendszere alapvetően megegyezik a középső traktuséval, csak több nyílás található rajta, melyek kisebbek is. Az egyetlen lényeges különbség, hogy közöttük korinthoszi fejezetű pillérpárok állnak. A sarokrizalitokban ezek a nyílások vakok – vagyis befalazták őket –, mivel bennük díszkutakból víz csordogál, így kapcsolva az épületet a parkos környezetbe. A belső tér háromhajós elrendezésű, melyet a rizalitokban kereszthajók tagolnak, és így tizenöt részre oszlik.

A csarnok sarkaira díszkutakat állítottak (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A főváros 1887 végére tehát eljutott oda, hogy megszervezte saját múzeumát, és épületet is tudott biztosítani hozzá. A Rómer Flóris javaslatától eltelt közel két évtized alatt viszont számos vidéki város is így tett, lekörözve ezzel Budapestet: Szombathelyen és Egerben 1872-ben, Székesfehérváron 1873-ban, Szegeden 1883-ban létesült múzeum, de a sort folytathatnánk olyan kisebb településekkel is mint Jászberény, Tiszafüred vagy Mosonmagyaróvár. Pusztán presztízs okokból is égetően szükségessé vált tehát a Fővárosi Múzeum létrehozása. A késést persze a Magyar Nemzeti Múzeum léte is magyarázta, hiszen oda lehetett szállítani például a régészeti leleteket, míg vidéken nem állt rendelkezésre ilyen opció.

Kuzsinszky Bálint, a Fővárosi Múzeum első igazgatója (Forrás: K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum az alapítástól az ezredfordulóig)

A Fővárosi Múzeum viszont abból a szempontból előnnyel indult, hogy tapasztalt igazgatót neveztek ki az élére: Kuzsinszky Bálint régész ugyanis korábban a Nemzeti Múzeum Régiségtárában dolgozott. Fontos szerepe volt az aquincumi ásatásokban is, illetve elszántan küzdött azért, hogy az előkerült értékes tárgyakat ne vigyék a Nemzeti Múzeum raktárába, hanem a helyszínen maradjanak kiállítva, hogy a közönség is megcsodálhassa azokat. Erőfeszítéseit siker koronázta, ugyanis 1888 őszétől a Krempl-malomban gyűjthették össze a leleteket. Még nagyobb esemény volt, hogy 1894-re külön épületet tudtak emelni Óbudán, melyet Orczy Gyula tervezett, és ókori római templomok formáját követte. A tárgyak száma és a fokozott érdeklődés miatt hamarosan bővíteni kellett az addig egyetlen teremből álló múzeumot, a munkálatok pedig 1896-ra készültek el: két oldalszárnnyal toldották meg.

Az Aquincumi Múzeum épülete 1896-ra készült el (Forrás: K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum az alapítástól az ezredfordulóig)

A városligeti főépülettel viszont nem tudtak hasonlóan eljárni, pedig arról is hamar bebizonyosodott, hogy túl szűk a főváros egyre növekvő gyűjteményének tárolására és kiállítására. Noha ideiglenes megoldásnak szánták, a Fővárosi Múzeum végül mégis itt nyitotta meg az állandó kiállítását: erre az alapítástól számítva húsz évet kellett várni: a nagy nap 1907. június 1-jén jött el.

A Múzeum állandó kiállításának berendezése (Forrás: K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum az alapítástól az ezredfordulóig)

Az átmenetinek gondolt helyzet még további három évtizedig sem változott, és csak az 1940-es évek elején kezdték el átköltöztetni a gyűjteményt mai helyére, a kiscelli kastélyba. Az Aquincumi Múzeumot ez nem érintette, az ottani régészeti leletek Óbudán maradtak, és ott láthatók ma is. A Fővárosi Múzeum kiállítási helyszínei a későbbiekben még gyarapodtak: 1928-ban megvásárolták a belvárosi Károlyi-palotát, ahol a képzőművészeti alkotásokat helyezték el (Fővárosi Képtár), de a második világháború után azt beolvasztották a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe, az épületet pedig 1957-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum kapta meg. 

A Fővárosi Múzeum a Várban először 1932-ben kapott kiállítóhelyet: a középkori régészeti leleteket a Halászbástya északi tornyában helyezték el. Ezeket 1945-ben a régi Budai Városháza Szentháromság téri épületébe vitték át, 1967-ben pedig – a Budai Vár részleges helyreállítása után – a királyi palota déli szárnyába. Ez utóbbi, vagyis a Vármúzeum adja ma a több helyen működő intézmény központját. Legújabb tagja a Budapest Galéria, mely a Lajos utcában rendezi tárlatait.

Az intézmény 1936-ban vette fel a Székesfővárosi Történeti Múzeum nevet, melyet 1951-ben módosítottak a ma is használt Budapesti Történeti Múzeumra.

A nyitóképen: Az Aquincumi Múzeum (Forrás: Fortepan/Képszám: 7070)