Mikszáth Kálmán kétségtelenül prózairodalmunk máig egyik legnépszerűbb alakja. Pályája nehezen indult, majd amikor már országosan ismert regényíró volt, egy családi tragédia – kisfia halála – búskomorságba ejtette. Felesége, Mauks Ilona úgy gondolta, egy új lakásba való átköltözés segíthet a helyzeten. Igaza lett, a Lónyay utca 13/A szám alatti házban Mikszáth hamarosan ismét tollát és tintát ragadott. Érdemes közelebbről szemügyre venni ezt a jókedvet adó házat.

A lakóház 1890–1891-ben épült Fekete Elek építőmester tervei alapján Csávolszky Lajos (1838–1919) újságíró, lapszerkesztő és országgyűlési képviselő megrendelésére.

A ház tulajdonosának portréja a Vasárnapi Ujság 1888. december 16-i számából

Nem is egy házról van szó, hanem kettőről, külön bejárattal és címmel. Az Erkel utca sarkán épült főszereplőnk, a Lónyay utca 13/A, mellette pedig a 13/B alatti bérház. Csávolszky a sarokházat részesíthette előnyben, mert ennek belső- és külső kialakítását aprólékosabb tervezői munka előzte meg. A neoreneszánsz finoman keveredik több más történelmi stílus jegyeivel.

A ház a Lónyay utca felől (Fotó: Simon Tímea)

A Lónyay utca felőli homlokzat leglátványosabb részei a bejárati kapu feletti erkélyek az első és a második emelet szintjén. Az első emeleti balkon félkör alakú, harangra emlékeztető konzolját faragott növényi indák és levelek díszítik, lent középen a levelek egy címerpajzsot fognak közre. A barokkos hangulatot tovább fokozza az erkély kovácsoltvas korlátja, és az a két életnagyságú emberalak, mely a második emelet erkélyét tartja. Balra egy fiatal, jobbra egy idősebb, nagy szakállú férfi látható, a szemlélődőnek azonnal a görög-római mitológia jut eszébe.

A két díszerkély (Fotó: Simon Tímea)

A második emeleti erkély már kevésbé mintázott, a téglalap alaprajzú balkon korlátja azonban itt is szemet gyönyörködtetően kidolgozott. Az ablakok díszítésére is jutott az építészi kreativitásból. Természetesen minden szint más és más módon díszített. Az első emeleten a könyöklők alatt finoman geometrikus, szélein lekerekített forma, az ablakok felső részénél baldachinszerű tető, melyet mindkét oldalon puttófejjel ellátott konzol tart és egyben keretez.

A második emeleten a kerubok szerepét növényi ornamentika veszi át, de a következő szinten az ablakok fölött, felváltva egy női és egy férfi arc néz le az utcán közlekedőkre. Az Erkel utcai front földszintjét úgy alakították ki, hogy étterem vagy valamilyen kereskedés számára kiadhassa a tulajdonos, s bár a három emelet ablakai ugyanolyanok, mint a másik oldalon, díszítőelemekből ide sokkal kevesebb került.   

A boltíves, korintoszi oszlopfőkkel, puttókkal, növényi ornamentikával díszített előcsarnokon keresztül a ház udvarára lépve egy hangulatos, növényekkel (igazi növényekkel) benőtt kertbe jutunk. A lépcsőház korlátja szintén aprólékosan megmunkált, a körfolyosókon padok segítik a szomszédok közötti beszélgetéseket. A történelem viharai megkímélték a házat, így könnyen elképzelhető, hogy nagyjából hasonló hangulat fogadhatta a beköltözőket 1891 táján.

Részlet a házból (Fotó: Simon Tímea)

Részlet a házból (Fotó: Simon Tímea)

Térjünk most vissza Mikszáth Kálmánhoz és a szomorú családi eseményhez. Mauks Ilonával való együttéléséről, kétszeri házasságkötésükről sokszor olvashattunk már (külön ajánlom Dubniczky Zsolt két írását Mikszáth fővárosi otthonairól a PestBuda oldalain). Mauks Ilona 1922-ben megjelent visszaemlékezéséből derül ki, hogy második házasságuk idején, János fiuk négyéves korában bekövetkezett halála (1890) után az ekkor már népszerű író sokáig nem tudta feldolgozni a veszteséget. Semmihez nem volt kedve, legkevésbé az íráshoz, két másik fia, Kálmán és Albert sem tudta megvigasztalni.

Ekkor döntött úgy Mikszáthné, új otthon kell ahhoz, hogy kibillentse a depressziójából szeretett férjét. A család 1891 végén költözött a Lónyay utcai házba, az I. emelet 12. számú lakásba. A hely kiválasztásában szerepe lehetett a háziúrnak, a már említett Csávolszky Lajosnak, aki parlamenti képviselőként és hírlapíróként is gyakran találkozott Mikszáthtal, és kifejezetten jó viszonyban voltak. Elképzelhető, hogy ő ajánlotta a frissen elkészült lakóházat az író figyelmébe.

Mauks Ilona így írt erről az időszakról:  

„November elsején új lakásba költöztünk, a Lónyay utcába; a szobák beosztása más volt, mint a Dohány utcában, így hát másként is kellett elrendezkedni, néhány új bútort is kellett beszerezni. Meglehet az is jó hatással volt uramra, úgy vettem észre, mintha lassan a kedélye emelkedett volna. Hát, uram isten, mi történik egyszer: Berci szokása szerint székekből kocsit rakott össze az ebédlőben, és az összetákolt kocsi elejébe befogta a két hintalovat, aztán nagy büszkén felült a kocsiülésnek képzelt egyik székre, ostorával pattogott: – Hoppla Fukszi, hoppla Lisel – kiáltotta, és amúgy kocsismódra megeresztett egypár német donnerwettert is. Kálmán csak hallgatta, hallgatta, egyszer aztán azon, hogy az ő fia németül hajtja a lovakat, olyan jóízű kacajra fakadt, mint a boldog időkben, régen, nagyon régen. Egyszerre, úgy látszott nekem, a szoba megtelt melegséggel, napfénnyel, a kis arcocskák kigömbölyödtek, a nagyobbik fiúcska előcsúszott a kicsihez, és szíve túláradó örömében összevissza csókolta. – Apa nevetett... – suttogta boldogan.”

Részlet a házból (Fotó: Simon Tímea)

A balra látható első emeleti ablakok mögött laktak Mikszáthék (Fotó: Simon Tímea)

Nem sokkal később újra kedvet érzett, hogy ne csak újságírói kötelezettségeinek tegyen eleget, de megint a szépprózához forduljon. A Kísértet Lublón, a Szent Péter esernyője és a Beszterce ostroma című regényeket ekkor és ebben a házban írta.

A korabeli sajtó szerette Mikszáthot, és gyakorta közölt hozzá fűződő adomákat. 1892-ben és 1893-ban több cikk is megemlékezett arról, hogy Mikszáth szerette, ha egy fárasztó képviselőházi ülés után vagy egy szerkesztőségi értekezlet végén valaki hazakíséri. Ilyenkor be is invitálta a barátot, és ameddig volt téma (márpedig téma mindig akadt), akár hajnalig kellemesen elbeszélgetett kísérőjével. 

Mikszáth az utolsó lakásának íróasztalánál, az Uj Idők 1910. március 6-i számában

A család 1896-ban elköltözött. Még két lakást kipróbáltak, végül 1902-ben a Reviczky utca és ma az ő nevét viselő tér sarkán találtak kényelmes otthonra. A nagy alapterületű, külön dolgozószobával is rendelkező lakás Mikszáth minden igényét kielégítette, de nagyon valószínű, hogy amikor néha a Lónyay utca 13/A számú ház eszébe jutott, csak jó érzésekkel gondolt egykori ferencvárosi otthonára és a házra, ahol ismét visszanyerte jókedvét.  

Nyitókép: A ház, ahol Mikszáth lakott, a Lónyay utca felőli homlokzat (Fotó: Simon Tímea)

KORÁBBI CIKKEK:

Egy életút pest-budai állomásai: Mikszáth Kálmán a fővárosban

110 éve viseli Mikszáth Kálmán nevét a város egyik leghangulatosabb tere

Mikszáth Kálmán különös házassága Budapesten Mauks Ilonával – 110 éve halt meg a nagy palóc mesélő