A családfájukat a honfoglalás korára visszavezető Károlyiak számos jeles férfiút adtak az országnak, akik különböző posztokat és hivatásokat töltöttek be Magyarország több mint ezeréves történelme során. Voltak köztük politikusok, főispánok, hadvezérek, a gazdálkodásban érdemeket szerző (szak)emberek.

Az 1803-ban fiatalon meghalt Károlyi József gróf három fia, István, Lajos és György a reformkor nemzedékének tagjaiként családi neveltetésükből adódóan – ha nem is mindig azonos politikai nézeteket vallva, de – a magyar haladás ügyét kívánták szolgálni, s a kor jeles gazdálkodóinak számítottak.

Gróf Károlyi István (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TK Festménygyűjtemény, 2235 lt. sz.)

A legidősebb fiú, István Bécsben született, a Károlyi család előkelő Kärntner Straßén fekvő házában 1797. november 18-án. Keresztelőjét a közeli Stephansdomban tartották születésének másnapján. A keresztségben az Istvánon kívül még a Ludovicus, Moneratus, Antonius, Joannes Bapt. és az Eugénius nevet kapta, amelyekkel az előkelőségen kívül a nevek mögött lévő védőszentek óvó, vigyázó segítségét is remélni lehetett.

Apjának, Károlyi Józsefnek a kívánsága szerint a fiatal özvegy, Waldstein-Wartenberg Erzsébet a gyermekeit magyaros neveltetésben részesítette. István az alsóbb tárgyak tanulását még Bécsben kezdte, 1807-től viszont már a pesti Piarista Gimnáziumban folytatta, 1813-tól pedig a Pesti Egyetem jogi karán tanult.

A bécsi Stephansdom, ahol Károlyi Istvánt keresztelték

Károlyi István 1807-től a pesti Piarista Gimnáziumban tanult (Forrás: Piarista Gimnázium)

Károlyi István 1813-tól a Pesti Egyetem jogi karán végzett tanulmányokat (Forrás: ELTE ÁJK)

Pályafutása a korabeli arisztokrácia életét követte, a katonai szolgálat és a diplomatapálya külföldre szólította az ifjú grófot, s hosszabb időszakot Itáliában és Franciaországban töltött. Ekkor ismerte meg első feleségét, a francia hugenotta főnemesi család leányát, Dillon Georginét, akivel 1820-ban kötöttek házasságot, ami hét boldog esztendő után a törékeny termetű Georgine halálával ért véget.

István ezt követően még kétszer nősült. Második felesége Esterházy Franciska grófnő volt, aki 1844-ben elhunyt. Hosszú szünet után lett a harmadik felesége Orczy Mária bárónő, akit 1865 januárjában a pesti belvárosi (Szervita) római katolikus plébánián vezetett oltárhoz.

Károlyi István első feleségének, Dillon Georginénak a síremlékét a kor ismert szobrásza, Ferenczy István készítette 1832-ben, de csak 1846-ban került Fótra (Forrás: Magyar Művészet, 1948. július)

A belvárosi (Szervita) Szent Anna-templomban kötött házasságot Károlyi István Orczy Máriával 1865-ben (A templom az 1940-es évek végén – Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A közügyekben a fiatal Károlyi István igen aktív szerepet vállalt. A Magyar Tudományos Akadémia (akkor még Tudós Társaság) 1825-ös megalapítását 20 000 forinttal támogatta, s úgyszintén ott találjuk 1827-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapítói között, melynek később elnöki tisztét is betöltötte.

A gazdaság iránt érdeklődő személyként Széchenyivel együtt hamar felismerte a lóversenyzésben rejlő lehetőségeket, melyek a társasági élet megszervezése mellett a tenyésztést és a lóutánpótlást is szolgálták. Az első pesti versenyt 1827-ben tartották, melyre Károlyi – a testvéreivel együtt – pályadíjat tűzött ki, megalapítva a Károlyi-bilikomot, később pedig a Károlyi-díjat.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Üllői úti székháza, homlokzatán a Köztelek felirat (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1873. március 30.)

1827-ben az első pesti lóversenyen a Károlyiak díjat alapítottak (Johann Erdmann Gottlieb Prestel színezett litográfiája)

A Pest közeli település, Fót volt Károlyi István életének központja, ahol kastélya állt, és ahol templomot is építtetett. A Fótból, Rákospalotából, Csomádból, a káposztásmegyeri, gyáli és sikátori pusztákból álló uradalmat még 1808-ban vették meg a Károlyiak, de csak az 1820-as években vált István életében igazán fontossá. Amikor 1827-ben a Károlyi testvérek szétosztották egymás között a családi vagyont, Istvánnak a fóti uradalom jutott, s ő vált a család fóti ágának megalapítójává. 

A fóti kastély, amikor a család megvásárolta, még valószínűleg egyszintes és jóval kisebb méretű volt. Károlyi István 1830-as években átépíttette id. Heinrich Koch tervei szerint, ekkor épült a park felé néző homlokzata elé a ma is látható hatoszlopos portikusz, amelyet timpanonnal koronázott a tervező. Emellett a kastélyt bővítette is, a rövid oldalain egy-egy szárnyat hozzáépíttetett.

A fóti kastély, Károlyi István uradalmának központja (Forrás: Wikipedia)

Károlyi István neve a fóti építkezéseken és uradalmon kívül leginkább Újpest megalapítójaként ismert. A gróf az 1830-as években a rákospalotai pusztájához tartozó István-hegyen parcellázásokat hajtott végre. Az uradalom területén a megtelepedést 1831-től tette lehetővé, később pedig maga is ösztönözte, így is segítve az 1838-as árvízben bajba jutott embereken. Az első telepesek még szőlőműveléssel és borászattal foglalkoztak, az 1840-es évektől kezdődően azonban Újpest egyre inkább ipari várossá kezdett válni. A települést eleinte Újmegyer gyarmatnak nevezték, mai neve Lőwy Izsáktól, a község első bírójától származik.

Az 1840-ben alapított város: Újpest, Budapest IV. kerülete napjainkban

A város megalapítása hivatalosan 1840. április 5-én történt, amikor Károlyi szabályos szerződést kötött az itt megtelepülő emberekkel. Ez a négy fő részre tagolódó és számtalan szempontot magába foglaló kontraktus (azaz szerződés, egyezmény) Károlyi és a megtelepülők jogait és kötelességeit rögzítette, s olyan előremutató gazdasági, vallási és jogi intézkedéseket tartalmazott, mely egyedülálló volt az akkori Magyarországon.

De haladónak számított urbanisztikai szempontból is, hiszen a 2. fejezet 7. pontja kimondta, hogy mindenki a házát az utca felé köteles építeni úgy, hogy „oda semminémű dísztelen, jó ízléssel ellenkező épületek ne tétessenek…” Mindez megalapozta Újpest szabályozott, könnyen áttekinthető, esztétikai szempontból is szép utcarendszerét, amit a korabeli lapok is dicsértek. A szabályozott viszonyok a város dinamikus fejlődését eredményezték.(Újpest 1907-től rendezett tanácsú várossá lett, majd területkiigazításokkal együtt az 1950-ben létrejött Nagy-Budapest IV. kerületévé vált, ahol napjainkban Károlyi István emlékét nemcsak utca, de szobor is őrzi.)

A városalapító – Károlyi István szobra Újpesten

Károlyi a második feleségének halálát követően határozta el, hogy Fóton új templomot emeltet, mely családja temetkezési helyéül is szolgál. A tervek elkészítésére 1845-ben kapott megbízást az akkor 31 éves Ybl Miklós, aki a hazai romantikus építészet kiemelkedő alkotását hozta létre (s ezt követően a Károlyiak számára számos épületet tervezett). A templomot 1855. december 8-án szentelték fel – az építkezést az 1848-as forradalom megakasztotta –, a hozzá tartozó plébánia és iskolaépület viszont már tíz évvel korábban elkészült.

Az Ybl Miklós tervezte fóti templom a magyarországi romantikus egyházépítészet egyik legszebb alkotása (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, jelzet: T316; Ybl Miklós Virtuális Archívum)

Károlyi István irányítása alatt a fóti központú uradalom mintagazdasággá vált, a gróf homoksivatagból oázist teremtett, amiben eleinte az üzleti és gazdászati lehetőségek iránt minidig fogékony Széchenyi is – aki gyakran kilátogatott a grófhoz – kételkedett. „Fóth c’ est une faute”, azaz „Fót egy hiba” – vélekedett a nagycenki gróf, de ezúttal tévedett.

Károlyi leginkább gazdálkodó főúrnak számított, s bár érdekelte a politika, kimagasló szerepet mégsem vállalt benne. A hazafias érzés azonban 1848-ban őt sem hagyta érintetlenül. A szabadságharc idején egy huszárezredet állított ki, amely az ő nevét viselte, emellett 1848. június 15-én a magyar kormánytól elfogadta a Pest vármegye főispáni helytartósági kinevezését.

Az 1849-iki Károlyi-huszárezred tisztjei. Lotz Károly festménye a fóti kastélyban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1913. április 27.)

Ezért a szabadságharcot követően a megtorlás őt sem kerülte el. Rabságának helyszínei – Batthyány Lajossal együtt – Laibach és Olmütz voltak, majd pedig Pesten a hírhedt Újépületbe került vizsgálati fogságba. 1850-ben kiszabadult, de 100 000 forint pénzbírságra ítélték. 

A hírhedt pesti Újépület volt Károlyi István fogságának egyik helyszíne 1849 után. A Neugebäude épülete 1800 körül Coquereau rajzán (Forrás: Budapest régi látképei)

Károlyi István ezt követően is Fóton élt és gazdálkodott, ám a fővárosban is tartott fenn egy házat, az akkori Zöldfa (ma Veres Pálné) és Kalap (ma Irányi) utca sarkán. Az adásvételre 1857. december 29-én került sor, a gróf 55 000 pengő forintért vette meg az épületet báró Wenckheim Lászlótól és feleségétől, gróf Szapáry Franciskától. A ház – a fóti kastélyhoz hasonlóan – fontos szerepet töltött be a gróf életében, hiszen számos olyan közgyűlést és tanácskozást rendeztek itt, melyekben Károlyi István is aktív, támogató és pártoló szerepet játszott.

Ezek közé tartozott a mai Szent István Társulat, mely még Nagyváradon létesült 1847. február 15-én „Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat” néven. Alakuló ülését a következő évben (1848. június 5.) már Pesten tartották, s Károlyi Istvánt választották meg elnöknek. A pompás ünnepéllyel megnyíló közgyűlés, melyet számos püspök megjelenése tett emlékezetessé, ekkor még a Központi Papnevelde díszes könyvtártermében zajlott, ahol rendszerint a későbbi közgyűléseket is tartották. A Zöldfa utcai ház megvételét követően viszont 1858-ban Károlyi István felajánlotta a ház egyik termét a havi választmányi és egyéb vezetőségi ülések megtartására addig, míg a társulatnak önálló székházat sikerül vásárolnia.

A mai Veres Pálné utca 12. – Irányi utca 25. sarokház helyén állt Károlyi István Zöldfa utcai palotája (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Habsburgok Itáliában elszenvedett veresége miatt az 1860-as évek eleje egy várakozásokkal teli időszak volt a magyar politikai életben. Az októberi diploma megjelenését követően a Zöldfa utcai házban politikai gyűlésekre is sor került, ahol többek között Nyáry Pál ’48-as alispán és más megyei főurak részvételével tartottak tanácskozásokat. Pest vármegye főispáni tisztségét Károlyi 1860-ban ismét elvállalta, de az Országgyűlés feloszlatása után lemondott. Majd a kiegyezés évétől, 1867-től élete végéig töltötte be ezt a hivatalt.

Királyi falkavadászat Rákoson, Richter, Wilhelm olajfestménye 1872-ből (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TK Festménygyűjtemény, 1897 lt. sz.)

Továbbra is Fóton élt és gazdálkodott, viszonylagos elzártságban, de egyben vendégszerető főúrként tartották számon, az itteni híres falkavadászatok és a királyi vendégek, Ferenc József, Erzsébet és Rudolf trónörökös látogatásai – amihez Gödöllő földrajzi közelsége is hozzájárult – sokszor irányították a figyelmet a grófra és uradalmára, valamint a benne zajló társasági életre, aminek 1881-ben végérvényesen vége szakad, amikor a gróf elhunyt.

Halálát követően az Akadémián Ipolyi Arnold püspök mondott nagyszabású emlékbeszédet, melyben kiemelte a gróf vallásosságát, hazaszeretetét, jótékonyságát, az irodalom és a művészet pártolását, s azt a kitartó munkát, melyet Széchenyi szellemében a gazdálkodás terén és a közéletben megvalósított. Élete és áldozatkészsége minta lehet mindenki számára, hiszen miként Ipolyi fogalmazott: „a nemes és példás élet hatása a tanulság és lelkesedés kimeríthetetlen forrása.”

Gróf Károlyi István idősebb korában (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. november 25.)

Nyitókép: A városalapító – Károlyi István szobra Újpesten