Gróf Károlyi György ősi főnemesi családból származott, a felmenői még a honfoglaláskor nyerték el Szatmár megyei birtokukat Nagykároly környékén. Már az 1825-ös országgyűlésen felhívta magára a figyelmet, ezt követően pedig több mint ötven éven át volt a magyar közélet megkerülhetetlen szereplője. 

Országgyűlési követ, főrendiházi tag, főispán, mecénás, számtalan szervezet alapítója, támogatója, elnöke, volt főudvarmester és koronaőr, segítette a gazdasági élet fejlesztését. Életét hármas eszmény vezérelte, miként azt a Fővárosi Lapok újságírója megfogalmazta: „a hazának élni, Pestet fővárossá emelni s jól gazdálkodni”.

Gróf Károlyi György az 1820-as évek második felében Johann Ender festményén

Pest életének meghatározó helyszíne volt, itt tanult, itt járt egyetemre, sok szállal kötődött a városhoz. Széchenyi István politikai programjához hasonlóan ő is tudatosan törekedett arra, hogy a várost szépítse, s ezáltal Magyarország fővárosává emelje. 

A város csinosításában és fővárossá fejlesztésében fontos mérföldkőnek számított, hogy az 1830-as években Károlyi György itt épített palotát magának, az akkori Kecskeméti utcában, a mai Károlyi utca 16. szám alatt. Ez az 1830-as években nagy jelentőségű tettnek számított, ami felkeltette mágnástársainak a figyelmét is, hiszen a város ebben az időben még korántsem rendelkezett olyan vonzerővel, amely a főúri réteg itteni megtelepedését ösztönözte volna, nagyobb szabású építkezéseket indítva el.

Az ifjúkori jó barát, gróf Széchenyi István, aki nagy hatással volt Károlyi Györgyre

A Károlyi utcai telken, a jelenleg ott álló palota felépítése előtt már volt egy ház, amely korábban az édesapjáé, az 1803-ban elhunyt Károlyi Józsefé volt, ez az épület 1827-ben került Károlyi György birtokába. Ezt követően, az 1830-as években  Anton Pius Riegl és Heinrich Koch bécsi építészek tervei szerint kibővítette és klasszicista stílusban átalakíttatta. A kivitelezési munkálatok Hofrichter József és Pollack Mihály nevéhez fűződtek, sőt Pollack mellett már a fiatal Ybl Miklós is dolgozott a palotán.

A nagyszabású építkezés idején mágnástársai állítólag értetlenül álltak e döntése előtt, azt kérdezték tőle, miért éppen Pesten építkezik. Amire az volt a válasza, hogy „magyar vagyok, s itthon kell elköltenem a jövedelmemet.” A grófnak ez a kijelentése illeszkedett Széchenyi István programjába, amellyel a főúri réteget hazafias cselekedetekre buzdította.

Károlyi György belvárosi palotája az 1830-as években Carl Vasquez grafikáján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Károlyi György barátsága Széchenyi Istvánnal még a pesti építkezését megelőzően, az 1820-as évek elején a Hessen-Homburg huszárezredbeli közös katonáskodás alatt kezdődött. Kapcsolatuk később tovább mélyült a közös nyugat-európai utazásuk során, amikor is Hágában ünnepélyesen megfogadták, hogy Magyarország fölemelésén fognak fáradozni. Míg Széchenyivel barátok voltak, az 1840-es évek vezéregyéniségévé váló Batthyány Lajossal rokoni kapcsolatba került. Mindketten Zichy leányt vettek feleségül: Antóniát Batthyány Lajos 1834 decemberében vezette oltárhoz, húgának, Karolinának Károlyi György 1836 májusában fogadott örök hűséget.

                A Zichy leányok: Antónia és Karolina. Nemcsak Batthyány Lajos és Károlyi György között teremtettek sógorsági viszonyt, de koruk legszebb hölgyeinek számítottak (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TK Grafikai Gyűjtemény, 887 lt. sz., Wikipédia)

Ma már többnyire közismertek Széchenyi Istvánnak azok a tettei, amelyeket Pest felemelése és – a testvérváros Budával együtt – fővárossá fejlesztése érdekében véghezvitt. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, a Lánchíd felépítése, a Casino létrehozása a legismertebbek, ám ezek megvalósításában Károlyi György is Széchenyihez hasonló szerepet vállalt.

Az 1825-ös pozsonyi országgyűlés november 3-i alsótáblai ülésén ajánlotta fel Széchenyi István az egyévi jövedelmét – körülbelül 60 000 forintot – egy hazai tudós társaság létrehozására. A felszólalást az éljenek után az álmélkodás csendje követte, amelyet további három személy: Vay Ábrahám, gróf Andrássy György és gróf Károlyi György felajánlása tört meg. Károlyi félévi jövedelmét ajánlotta fel e nemes célra, ami 40 000 forintot jelentett, s ezzel ő volt a második legnagyobb adományozó. Mind a négy embert a tudós társaság alapítójaként tartották számon, hiszen az ő nagylelkű és önzetlen felajánlásuk tette lehetővé a mai Magyar Tudományos Akadémia létrehozását.

Holló Barnabás 1893-ban készült bronz domborműve az Akadémia épületének keleti homlokzatán (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Ugyanilyen haladó szellemiségű tettnek számított Széchenyitől, hogy Pesten angol mintára létrehozta az első Casinót. Szervezését 1826 elején kezdte meg, s hosszas előkészítés és aláírásgyűjtés után 1827. június 10-én tartották meg az alakuló ülést a Vogel-ház (ma Dorottya utca 5. szám) első emeletén. Károlyi György is részt vett az előkészítésben, később pedig igazgatója lett az intézménynek.

Az 1825–1827-es pozsonyi országgyűlés idején, 1825 őszén Széchenyi és Károlyi egy olyan klubot hozott létre Pozsonyban, amelyben a diétán megjelent követek, a hivatalos kereteken kívül, kötetlen formában politikai eszmecserét folytathattak egymással. A klub eleinte Károlyi György lakásán működött, itt tekintet nélkül a rangkülönbségre jelenhettek meg országgyűlési tagjai, és újságokat olvasgatva, pipázgatva vitathatták meg azokat a témákat, amelyek az akkori politizáló közösséget foglalkoztatták. „Gróf Károlyival egy nagy quartélyt vettek fel, s ott mindég nyilván való társaság van; az ablegatusok [azaz követek] szoktak ott pipázni, discurálni, mulatni” – írta Deák Antal, Zala vármegye követe sógorának, Oszterhueber Józsefnek 1825 októberében.

A Lánchíd pesti hídfőjénél álló pesti Kereskedelmi Csarnok épülete, ahol az 1830-as években a Nemzeti Casino működött, melynek elnöki tisztét Károlyi György is betöltötte (Alt Rudolf grafikájának részlete 1846-ból) (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Széchenyi a Lánchíd megépítésének tervével Pest és Buda összekötését, a nemzet fővárosának megteremtését tűzte ki célul, ami a saját korában is progresszív gondolatnak számított. Talán mondani sem kell, hogy a nagycenki gróf kezdeményezését Károlyi György erkölcsileg és anyagilag is lelkesen támogatta. Többek között ezért is kerülhetett fel arra a sokszereplős tablóra, Barabás Miklós 1864-ben készült olajfestményére, mely a Lánchíd 1842. augusztus 24-i alapkőletételét ábrázolja. A képen felfedezhetjük sógorát, Batthyány Lajost is, akivel egymás mellett, egymásra tekintve állnak a háttérben.

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele (1864 – Történelmi Képcsarnok, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) (Forrás: MEK OSZK)

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc vízválasztó volt a három Károlyi testvér: István, György és Lajos életében. Lajos császári biztosként tevékenykedett, István pedig a saját költségén ezredet szervezett. Károlyi György sem maradt ki az eseményekből: amikor Kossuth Lajos 1849-ben, Budavár bevétele után néhány nappal Debrecenből megérkezett a városba, Károlyi pompás négyes fogatán vonult be, a lovak kokárdadíszeit pedig Károlyi György felesége készítette. 

Ezért később Károlyit börtönbüntetésre ítélték, az 1849-es események után a hírhedtté vált Újépületben raboskodott, s jelentős összegű – 150 000, más források szerint 200 000, sőt 300 000 forint – pénzbírságot róttak ki rá. Pesti palotáját Jellasics és Haynau is szállásként használta, utóbbi innen irányította a szabadságharcot megtorló intézkedéseket. Később – miként a Vasárnapi Ujság 1912-ben megírta – a bécsi kormány fizetni akart a palota birtokba vételéért, s többször kérte a grófot, mondja meg a szállás árát, mire Károlyi egyszer a következőket válaszolta: „én az Újépületben laktam öt hétig és fizettem a szállásért százötvenezer forintot. Haynau, Jellacsics és Schlick hónapokig laktak a házamban. Tessék a lakbért kiszámítani.” Ezt követően nem keresték többet.

Az Újépületben (Neugebäude) raboskodott 1849 után Károlyi György. Coquereau rajza, 1800 körül  (Forrás: Budapest régi látképei)

A Nemzeti Színház (amelyet 1837-es megnyitásakor még Pesti  Magyar Színháznak neveztek, s csak 1841-től lett nevében is a nemzet színháza) az 1850-es években, amikor a császári kormányzat igyekezett minden hazafias intézményt és megmozdulást ellehetetleníteni és elfojtani, a csőd szélére jutott. Az 1857/58-as évad 12 000 forint, a következő pedig már 23 000 forint veszteséggel zárult, ami már komolyan veszélyeztette a teátrum fennmaradását.

A színház élén álló Comité 1858-ban megválasztott elnöke ekkor Károlyi György volt, aki az intézmény alaptőkéjének megemelése és pénzbeli megsegítése érdekében gyűjtést szervezett, hogy elkerülhető legyen a bezárás. Vagyonát, valamint társadalmi helyzetét is felhasználva jelentős erőket mozgatott meg annak érdekében, hogy a színház tovább működhessen. A Károlyi György által megszervezett országos gyűjtésnek köszönhetően jelentős összeg folyt be. A támogatások egy részét az aktuális költségek fedezésére, nagyobbik hányadát a színház alaptőkéjének a megemelésére fordították. S bár a gyűjtést – a hazafias tett mögött összeesküvést sejtve – a bécsi kormány betiltotta, az addigi adományoknak köszönhetően mégiscsak létrejött a Károlyi-alap, amely az intézmény további működésében jelentős szerepet játszott.

A Nemzeti Színház 1864-ben: Károlyi György gyűjtése mentette meg a csődtől (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Gróf Károlyi György sok más tettével, életével, példaadásával is kivívta a kortársak megbecsülését. Amikor 1877. november 9-én elhunyt, számos lap emlékezett meg róla, felidézve az élete során Magyarország érdekében véghez vitt hazafias tetteit. Sokak megbecsülését és tiszteletét tükrözték azok a szavak, amelyeket a Fővárosi Lapok újságírója a halála után papírra vetett: „A virágzó Károlyi nemzetség a leggondosabb családapát, a főranguság egyik legkiválóbb díszét, a közintézetek ügybuzgó s áldozatkész mecaenást, az összes magyarság pedig a hazafiságban és tevékeny működésben példányszerű nagyurat vesztettek ő benne, olyat, a minő nincs már sok, sőt tartani lehet attól, hogy nem is igen fog lenni sok.”

Gróf Károlyi György idősebb korában (Forrás: Magyarország és a Nagyvilág, 1877. november 18.)

Nyitókép: A Károlyi-palota főhomlokzata (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)