Ganz Ábrahám 1867-ben sikerei csúcsán volt. Buda város megbecsült polgárának a gyára virágzott, ebben az évben ünnepelték a 100 000. kéregöntött vasúti kerék legyártását. Hatalmas utat tett meg Ganz azóta, hogy 1845 elején megkezdte működését az alig hét embert foglalkoztató kis öntöde.

A Ganz-öntöde 1867-ben, emléklap a 100 000. kerék öntésekor (Forrás: MMKM, Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény) 

A Ganz-gyár ekkor már Európa 59 vasúttársaságának szállított vasúti kereket, váltóalkatrészt. A nagy találmány, ami a sikert elhozta ugyanis a kéregöntésű kerék volt, amely ugyan eredetileg nem Ganz-szabadalom, de ő fejlesztette tovább. A kéregöntésű kerék lényege, hogy az öntőforma, a kokilla azon részét, ahol az a leendő kerék karimájával érintkezett, antimonos anyaggal kenték be, ami miatt a kerék széle gyorsabban hűlt le, és az ide, a kokillára kent anyagokból beépülő alkotóelemek miatt a külső pár milliméteren az öntvény erősebb, keményebb lett, mint a kerék belsejében, egyfajta kéreg jött létre. A vasúti kerék így egyszerre volt valamennyire rugalmas és kemény. Az 1867-es párizsi világkiállításon egy olyan kereket állított ki a gyár, amelyet 16 évig használtak, több millió kilométert futott, és mégis úgy nézett ki, mint az új. Természetesen nagy elismerést aratott.

Ganz Ábrahám Duna-parti házát Ybl Miklós tervezte. Az épület a II. világháborúban elpusztult (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.068)

A százezredik kerék öntése nagy szó volt, ezt külön is megünnepelték, erről a Vasárnapi Ujság 1867. december 1-jén így számolt be:

„[Ganz Ábrahám] az ismert budai gyáros gyárában e napokban készült el a százezredik vaggonkerék. Ganz úr ez alkalomból munkásai, gyári személyzete s közelebbi ismerősei számára a Tüköry csarnokban ünnepélyt rendezett, melyen mintegy 800 meghívott vendég volt jelen. Az áldomások éltették a gyári ipart, a szorgalmat, kitartást és becsületességet, eme tulajdonokat, melyek a Ganz-gyárnak is oly méltó hirt biztosítottak.”

Ganz Ábrahám a nála jóval fiatalabb feleségével és két fogadott lányával – saját gyermekük nem született – ekkor már egy pesti, a Duna-parton, a mai Széchenyi utca sarkán egy háromemeletes, Ybl Miklós által tervezett, 1866-ra felépült palotában lakott, amelyet ő maga építtetett. Ekkor még csak 54 éves volt, felesége pedig mindössze 35.

Azonban Ganz felett viharfelhők gyűltek. Állandó fejfájás gyötörte, 1866-ban már Svájcból – mikor hazalátogatott, hiszen svájci születésű volt, szülőföldjével a kapcsolatot egész életében ápolta –, nem közvetlenül haza jött, hanem Ostendében, egy tengeri gyógyfürdőben ápoltatta magát. A családját egy örökletes elmebaj sújtotta, ebben halt meg Ganz Ábrahám két nővére is, és vélhetően e betegség tüneteit fedezte fel magán az eleve kimerült, a munka stresszétől feszült ember. Ráadásul 1867 december közepén kisebb fennakadás is volt az üzemben az időjárás miatt, amely a pontos szállításokat hátráltatta.

Egy kéregöntésű kerék 1865-ből a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményből (Fotó: MMKM, Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény) 

A Ganz család 1867. december 15-én a vasárnapi ebédnél ült. Ganz Ábrahám egyszer csak felállt, benézett az épp betegen fekvő fogadott lányához, majd felment a palotája második emeletére, és levetette magát a magasból. Azonnal szörnyethalt. Temetése két nappal később történt, a Magyarország és a Nagyvilág 1868. január 4-i száma szerint:

„Ha semmi más, nagyszerű temetése nagy tanúbizonysága lett volna azon veszteségnek, mely az ő halála által a magyar ipart és a város érdekeit érte. A gyászmenet élén a híres vasöntöde munkás-személyzete haladt, melynek az elhunyt valódi atyai főnöke volt. A hatfogatú gyászszekeret városi diszőrség előzte meg, azután a város képviselői mentek. A koporsó mellett számtalan fáklya lobogott, s gyászlobogók, nagy tömeg és végtelen kocsisor képezték a kíséretet.”

Nem sokkal később felbontották Ganz végrendeletét. E szerint a gyárat és budai telkeit az öt életben maradt svájci testvérére hagyta, a feleségére a pesti palotát és egyéb ingatlanait. A palotában nem csak ők laktak, a Ganz család a nagy épületből csak az első emeleti 13 szobás lakást és a pincét – a gyár késztermékeinek raktárát – használta, a többi lakást kiadták, tehát az özvegy anyagi biztonságáról Ganz ily módon is gondoskodott. Többi rokona készpénzt, illetve egyéb telkeket örökölt. A lapokban az alábbi hirdetés jelent meg, mi a Budapesti Közlöny 1868. február 11-i számából idézzük:

„— Felhívás.*) Néhai Ganz Ábrahám ur végrendeletének 7 ik pontjában mindazoknak, kiknek ő, vagy hitvese keresztatyja vagy keresztanyja, 200 frtot hagyományozott. A kik ezen hagyományt igénylik, ezennel felszólittatnak, hogy igényeik bebizonyítására keresztlevelüket, melyen az illető lelkész által az is feljegyzendő, hogy az igénylő 1867. dec 1- ig életben volt, alábbnál bemutassák.”

Erre azért volt szükség, mert Ganz Ábrahám a gyár alapítása óta nagyon sok gyári munkása gyerekének volt keresztapja, és minden keresztgyerekére 200 forintot hagyott, és összesen 64 keresztgyereke volt, az ő jelentkezésüket várták a végrendelet végrehajtói.

Ganz Ábrahám portréja (Fotó: Wikipedia) 

Az, hogy a Ganz-gyár nem tűnt el a következő években, egy kisebb csoda, hiszen mit kezdett volna az öt Svájcban még élő testvér egy budai vasgyárral? Igazgatni onnan nem tudták, ugyanis az a két testvérük, Jakab és Konrád, akik Ábrahám mellett Budán dolgoztak, már korábban elhunytak. Azonban az örökösök egy olyan döntést hoztak, amely korszakos jelentőségűnek bizonyult. A gyárat nem adták el, nem darabolták fel, hanem részvénytársasággá alakították, és igazgatásra előbb egy háromfős igazgatótanácsot állítottak. E tanács műszaki igazgatója, majd 1875-től a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. egyedüli vezérigazgatója a bajor születésű Mechwart András lett, aki az ekkor 370 főt foglalkoztató, viszonylag kis budai gyárból az évszázad végére a hatalmas, a világszínvonalat egyes termékeivel messze meghaladó ipari óriást varázsolt.

Nyitókép: Ganz Ábraház mauzóleuma (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)