Buda városa 1845 januárjában engedélyt adott egy svájci illetőségű vasöntőmesternek, hogy a budai Vár aljában, a Kórház utcában, azaz az akkori Spitalgasse-ban (ma Ganz utca) egy öntödét létesítsen. Az engedély tulajdonosa, Ganz Ábrahám ugyanis ebben a budai utcában vásárolta meg árverésen 1845. január 20-án Fleischhauer vízimolnár házas ingatlanát, 4500 forintért. A telek tehát nem volt üres, valószínűleg állt rajta valamilyen épület. A „Vasöntészeti Intézet” létesítésére az engedélyt 1845. január 24-én kapta meg, az öntési engedélyt február 5-én.
Mai szemmel talán fura, hogy ez az öntöde a budai Vár aljában, a mai Buda szívében kapott helyet. Azonban akkor, a XIX. század közepén ez egy ipari terület volt Buda város északi határán. A környék mai szóval nem volt előkelő, hiszen a mai Bem utca északi részén egy katonai kórház állt, valamint a környéken több laktanya, a Duna partján katonai raktárak, így ágyraktár és élelmiszerraktár volt. A Ganz műhely mellett más gyárak is működtek Budának ezen a részén, például az Első Magyar Szalámigyár, ami nagyjából a Ganzzal egy időben kezdte meg működését, a mai Széll Kálmán téren téglagyár, pár évvel később a Fő utcában a Blum-gőzmalom, sőt a következő években további üzemek is települtek ide. A környéken még volt egy pestistemető, téglaégető, a Rózsadombot pedig szőlők borították, amit az itt lakó napszámosok műveltek.
Ganz Ábrahám tudatosan választotta tehát Budának ezt a városrészét. Ő eredetileg a pesti József Hengermalom alkalmazottja volt, ezért is tűnt üdvösnek, hogy egy másik városban nyisson üzemet, hiszen így a budaiak megrendelésére is számíthatott. Buda egyébiránt olcsóbb volt, mint Pest, nemcsak a telekárak voltak mérsékeltebbek, de a bérek is. Közel volt ráadásul az Óbudai Hajógyár, amelytől a szenet és a nyersvasat is vásárolta, sőt számíthatott innen megrendelésre is. A környéken volt munkaerő is, akik ráadásul Ganzhoz hasonlóan német anyanyelvűek voltak.
A korszakban Pesten és Budán számos új üzem alakult, egyfajta iparosítási láz zajlott. Az új üzemekről a lapok rendszeresen listákat közöltek, mi most a Pesti Hírlap 1845. július 25-i számát idézzük, amelyben leírták, hogy az első fél évben hány üzem alakult meg, és azok mivel foglalkoznak:
„35. Ganz Ede, Budán vasöntödét állított.”
Az eredetileg német Abraham Ganz nevet ekkor még nem Ábrahámnak magyarosították, 1845–1846-ban vagy Ganz Edének vagy Jánosnak fordították, persze lehet, hogy az újságíró rosszul emlékezett a névre. Ganz üzeme valójában nagyon kicsi volt, összesen hét munkást foglalkoztatott. Az első évben a működést ráadásul Széchenyi István ahol tudta, gáncsolta, mert a nagy hatalmú főúr megsértődött, hogy Ganz kilépett a József Hengermalomból, és önállósította magát. Végül Kossuth Lajos békítette meg a haragvó Széchenyit, a vitát az alábbi cikkünkben korábban ismertettük.
Az üzem, ahogy a fenti gondok után beindult, terjeszkedett, még 1845-ben megvásárolták a szomszéd telket, amely egykor szintén Fleischhauer molnár tulajdona volt. Ganz ekkor még nem a később a hatalmas sikert hozó kéregöntésű kerekeket gyártotta, hanem háztartási eszközöket, kerítéseket, kisebb öntvényeket, és – miután megenyhült iránta Széchenyi – még a Lánchídhoz is szállított korlátöntvényeket. Ganz Ábrahám az 1845-ös Iparegyesület-kiállításon is eredményesen vett részt, a Hetilap című lap 1845. december 5-i számában ezt írták:
„Ganz János vasöntész Budáról; kiállított erkélyrostélyzatot, lépcsőbábokat (balustereket), a’ középponti vasut-társaság számára öntött gőzkocsi kereket. Öntödéje van Budán a’ Királyhegy utczában, az uj katonai éléstár mellett.”
Ganz Ábrahám a szabadságharcig nem is nagyon változtatott az üzletpolitikáján, kis üzemében helyi célra készült termékeket készített, sikerrel. Az 1846-os Iparműkiállításon „nagy ezüst emlékpénzt” nyert, itt egyébiránt öntöttvas kályhát állított ki. A szabadságharc után azonban a kereslet visszaesett, emiatt kellett új termékeket keresni, és e termék lett a kéregöntésű kerék, amelynek eredeti szabadalma nem Ganz Ábrahámé volt, ő azt megvette és továbbfejlesztette, ami meghozta Ganznak a nemzetközi sikert.
Nyitókép: Az egykori kis öntöde helyén az 1860-as évekre egy igazi gyár nőtt ki (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció