Cathry Szaléz Ferenc a fogaskerekű építését vezető mérnök a vonal átadásán 1874. június 24-én jelentette be, hogy nem tér vissza Svájcba, hanem Magyarországon marad. A XIX. században nem volt ez egyedi, mármint az, hogy valamely külföldi szakember Magyarországon találta meg élete hivatását.
Magyarország egyre gyorsuló ütemben modernizálódott, ami miatt sokszor olyan fejlesztések valósultak meg, amelyek kivitelezéséhez itthon nem volt szakember, ezért külföldiek jöttek egy-egy vállalkozás elindításához, és e szakemberek közül sokan lehetőséget láttak abban, hogy itt építsenek karriert, vagy más okból maradtak itt, például itt alapítottak családot.
Az egyik első szakember, aki külföldről érkezett, és rajta hagyta munkája nyomát a városon, Clark Ádám volt, aki 1834-ben jött első alkalommal Magyarországra. Nem a Lánchídhoz, hanem az Angliából vásárolt Vidra kotró üzembe helyezésére érkezett, és másfél év után haza is ment, ám később Széchenyi István javaslatára névrokona, a Lánchíd tervezője William Tierney Clark alkalmazta építésvezető mérnöknek. Clark Ádám a Lánchíd 1849-es befejezése után sem költözött haza, megházasodott, és Budán telepedett le, megépítette az alagutat és a Lánchíd műszaki főnöke lett.
Nem sokkal Clark Ádám után érkezett Pestre Ganz Ábrahám, aki eredetileg Svájcban született, és a József Hengermalom gépműhelyében vállalt munkát. Amikor elege lett a hengermalomból (ahol a főnökeivel nem volt kibékülve, úgy érezte, hogy anyagilag is átverik), kilépett a cégtől, de nem ment haza, mert fantáziát látott abban, hogy megtakarított pénzéből Budán vásároljon ingatlant, és itt indítsa el kis vasöntő vállalkozását. Még az sem térítette le ettől, hogy az öntödét Széchenyi István bosszúja – aki azért haragudott a svájci öntőmesterre, mert kilépett a Hengermalomból – majdnem megfojtotta, majd az sem, hogy a szabadságharc után a megszálló osztrák hatóságok kis híján lecsukták. Sőt még testvéreit is idehívta, hogy segítsenek a vállalkozása felfuttatásában.
A Ganz alapította kis öntöde az 1860-as évekre már jelentős vállalkozássá vált, és e céghez szerződött el egy bajor származású fiatalember, Mechwart András. A fiatal mérnök Ganz Ábrahám 1867-es halála után nem sokkal vette át a cég irányítását, és az országosan ugyan jelentős, de világszinten még azért kicsi gyárból egy olyan multicéget varázsolt, amely a vasúti vontatójármű, a malomipar vagy az elektrotechnika területén világszinten meghatározó vállalattá vált. A budapesti székhelyű Ganzhoz olyan eredmények köthetők Mechwart regnálása alatt, mint a transzformátor, a kéregöntésű hengerszék vagy a nagyvasúti, nagyfeszültségű villanymozdony kifejlesztése, illetve a porlasztó szabadalmaztatása. Mechwart 1899-ig vezette a gyárat, és tevekénységét magyar nemesi címmel és számos más díjjal ismerték el.
Gregersen Guilbrand norvég ácsmester fiatalon került Magyarországra, már 23 évesen, 1847-ben Pesten volt, vasútépítkezésekben vett részt, és utászként szolgált a szabadságharc alatt a magyar seregben. Az osztrák megtorlás elől Itáliába menekült, de innen visszatért 1851-ben Magyarországra. Az ő cége építette a Déli vasút budai indóházát, számtalan hídépítésben vett részt országszerte, de az ő vállalata készítette a Nemzeti Színház, az Országház vagy a Szépművészeti Múzeum asztalos- és ácsmunkáit. Ő is magyar lányt vett el, Sümegh Alojzia 20 gyermeket szült a norvégból lett magyar nemesúrnak (a szegedi árvíz újjáépítési munkái miatt kapott magyar nemességet).
De térjünk vissza Cathry Szaléz Ferencre, aki ugye a fogaskerekű egyik építője volt. Ő nem fiatal emberként került az országba, a fogaskerekű átadásakor már 40 éves volt, és a vasútvonal megnyitóján jelentette be, hogy Magyarországon marad. Az ok itt is a szerelem volt, mégpedig Csutor Ludmilla iránt, akit nem sokkal később feleségül vett, majd 1878-ban egy lányuk is született. Cathry Szaléz Ferencnek ekkor már volt egy Ede nevű fia. (Csak érdekességként, hogy a XIX. század végén két Cathry Ede nevű személy is élt Budapesten.) Cathry Szaléz Ferenc hidakat épített szerte az országban vagy a Sió zsilipjét, Budapesten pedig szerepe volt a fővárosi csatornahálózat kiépítésében, valamint pályázott az Eskü téri híd (a későbbi Erzsébet híd) megépítésére is, de tervezett házakat, apácazárdát is a magyar fővárosban.
Cathry Szaléz Ferencről 1985-ben teret kívántak elnevezni a XII. kerületben, de a Közlekedési Múzeum szakértői – akikhez a Főváros Tanács fordult – akkor csak emléktábla felállítását támogatták.
Nyitókép: A fogaskerekű pályája (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.192)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció