Egy Svájcból származó, Magyarországon munkát vállaló öntőmester saját kis öntödét nyitott Budán 1845-ben, célja épületekhez korlátok, lépcsők és egyéb vasöntvények készítése volt. A kiváló üzletpolitika és egy jól megválasztott termék, annak sikeres fejlesztése a kis budai öntödét elindította a felemelkedés útján, és 23 év alatt elismert vállalattá tette. Ám sikerei csúcsán az alapító egy vasárnapi ebéd után – máig nem ismert okok miatt – öngyilkos lett.

Igen, ez a Ganz-gyár alapításának nagyon rövid története. A Ganz Vasöntöde 1867-ben, Ganz Ábrahám öngyilkosságakor egy jól működő, stabil, külföldi megrendelésekkel rendelkező, alapvetően a vasutak számára kéregöntésű kerekeket és más alkatrészeket gyártó vállalat volt. Akkor még nem az a hatalmas nagyvállalat volt, ahogyan ma gondolunk vissza rá: mintegy 300 munkásnak adott kenyeret.

A Ganz-vasöntöde épülete 1862-ben (Vasárnapi Ujság, 1862. december 21.) 

Nemzetközileg valóban elismertté a következő vezérigazgató, Mechwart András tette. A jelentős külföldi sikert azonban nem az hozta el, hogy továbbra is csak vasöntödeként működött, ahhoz szükség volt egy olyan lépésre is, amely abban az időben igen merésznek tűnt, ám később nagyon jó befektetésnek bizonyult.

Mechwart ugyanis az 1873-as ausztriai bankválság után új kitörési pontokat keresett a cég számára. Az egyik ilyen az általa kifejlesztett kéregöntésű őrlőhenger volt, amellyel a malomiparba tudtak betörni, a másik egy teljesen új irány, új ágazat, az akkor igencsak gyerekcipőben járó elektrotechnika.

Az elektromosság felhasználása az 1870-es években még nagyon korlátozott volt, hiszen nem volt még használható villanymotor, villanyégő, valójában eléggé ismeretlen terepe volt ez az iparnak. Mechwart András mégis úgy döntött, hogy a Ganz-gyáron belül egy külön részleget állít fel az ilyen fejlesztésekre, ez volt az Elektrotechnikai Osztály, amelynek vezetését az akkor mindössze 25 éves, frissen végzett mérnökre, Zipernowsky Károlyra bízta. Mechwart ugyanis felfigyelt a fiatal mérnökhallgatóra, amikor az még egyetemistaként elektrotechnikai témájú előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egylet felolvasóestjein.

Zipernowsky Károly, a Ganz Elektrotechnikai Osztályának vezetője 

Az új részleg 1878 augusztusában alakult meg, nem messze a Ganz főépületétől, a Kacsa utca 18. szám alatt. Ne hatalmas gyártócsarnokra és azt teljesen betöltő gépsorokra gondoljunk: az új osztály ekkor még csak egy kis műhely volt. Az egyik első jelentősebb megmérettetése 1879-ben volt, a szegedi árvíz mentési munkáinál a Ganz villanyvilágítást épített ki.

Zipernowskyhoz nemsokára, 1882-ben csatlakozott Déri Miksa, majd 1883-ban gépszerkesztőként egy akkor 23 éves fiatal mérnököt, Bláthy Ottó Tituszt alkalmazták. A három fiatal mérnök, hiszen Déri is csak 28 éves volt, amikor a Ganzhoz csatlakozott, kis túlzással megváltoztatta a világot. A Ganz Elektrotechnikai Osztálya korán megmutatta, hogy mit tud, hiszen a Pesti Hírlap már 1882. március 31-én ezt írta:

„[…] megemlítjük, hogy a budapesti nemzeti színházban, melynek színpadán már is szép sikerrel alkalmazzák a villamos világítást, a nézőtért is az új rendszer szerint, mégpedig szintén incandescenz lámpákkal [izzólámpákkal – A szerk.] fogják megvilágítani. E tekintetben már meg is indultak az alkudozások a „Ganz és társa“ cég elektrotechnikai osztályával s rövid idő múlva már meg fogják ejteni a gyakorlati kísérleteket. Mint értesülünk, a csinos kis lámpákat a meglévő gázcsillárra s a kinyiló lámpakarokra fogják illeszteni, mi valóban pompás látványt fog nyújtani. — Így tehát alapos reményünk van arra, hogy a legközelebbi jövőben nemzeti színházunk lesz a második Európában, mely magáévá teszi a tizenkilencedik század legújabb vívmányát.”

A Nemzeti Színház volt a világon az egyik első színház, ahol villanyvilágítás volt (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény ) 

Már ez jelentős siker volt a Ganz Elektrotechnikai Osztályának, de a három mérnök még nagyobb dolgokra készült. Nagy sikere volt 1883-ban a Bécsben bemutatott, gőzgéppel egybeszerelt váltakozó áramú generátornak, amely később a Keleti Pályaudvar világításához szolgáltatta az áramot, majd nem sokkal később, 1885-ben szabadalmaztatták az első energiaátvitelre stabilan alkalmas, zárt vasmagú transzformátort. Mi ennek a jelentősége? Ekkor egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a lassan-lassan kiépülő lakossági elektromos hálózat váltakozó vagy egyenáramot használjon-e. A váltakozó áram – a Ganz eleve ebbe az irányba indult – magasfeszültségen messzire szállítható elfogadható veszteséggel. Azonban a felhasználóknál a több ezer voltos feszültségű váltakozó áramot vissza kell alakítani a háztartásokban használt 110 vagy 220 voltra. A transzformátor erre volt képes, azaz alapvetően vezetéken szállíthatóvá tette az elektromos energiát.

Őstranszformátor-másolat a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményéből (Fotó: MMKM) 

A Ganz a transzformátort és annak használhatóságát az 1885-ös Országos Kiállításon demonstrálta, amelynek nyomán számos megrendelést kaptak külföldről, nemcsak helyi villamos rendszerek kiépítésére, hanem komplett városok ellátására. Róma 1886-ban rendelte meg a Ganztól a világítási rendszerét, és ennek sikeres üzeme után számos olasz városban létesültek a Ganz által szállított villamos erőművek és ellátó rendszerek. Bécsben 1889-ben, Budapesten 1893-ban létesített a Ganz erőműtelepet.

A Kelenföldi Erőmű 1932-ben, a gépeken jól látszik a Ganz felirat (Fotó: Fortepan/Képszám: 150969)

Nem sokkal később, 1894-ben egy újabb legendás szakember csatlakozott a gyárhoz, Kandó Kálmán, akinek nevéhez többek között a világ első, valóban használható nagyvasúti, nagyfeszültségű villamos vontatási rendszere, magyarán a használható villanymozdony kifejlesztése köthető.

A Ganz Elektrotechnikai Osztálya gyorsan kinőtte a Kacsa utcai kis műhelyt. A Bem rakpartra, az egykori Király gőzmalom épületébe költözött, de itt sem maradt sokáig, mert 1897-ben a Lövőház utcába, a mai Millenáris park területére tette át telephelyét (a Millenáris épületei valójában a Ganz gyárépületei), ahol 1990-ig működött. A gyár 1906-tól Ganz Villamossági Rt., majd 1911-től egyesülve a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt.-vel, a Ganz és Társa-Danubius Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. nevet viselte az 1946-os államosításig. Az államosítás után, 1949-től Ganz Villamossági Gyár néven működött. 

Nyitókép: A Ganz Kis Rókus utcai gyárcsarnoka 1922-ben (Fotó: Fortepan, Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény)