A Regent-ház építése és felrobbanása Budapest ostromakor

Vágó Rezső szén- és fakereskedésben érdekelt nagyvállalkozó 1933-ban vásárolta meg 120 ezer pengőért azt a fővárosi tulajdonú telket, amely a mai Margit körút és a Keleti Károly utca találkozásánál az északi sarkon feküdt (korabeli címe szerint: II. kerület, Margit körút 45–47.) A vásárlónak üzleti befektetésként az volt az elképzelése, hogy e helyen luxusbérpalotát építtet. Ezzel a tervével még azon esztendő őszén felkereste a Fenyves és Fried Építészirodát. Fenyves István tervező a párizsi tapasztalatai alapján arra tett javaslatot Vágónak, hogy külsejét tekintve a Franciaországban már bevált, de hazánkban még újnak számító puhakő homlokzatos megoldásban gondolkodjon, amely nagyon tartós, renoválásra még fél évszázad után sincs szüksége az épület homlokzatának, mivel az anyag megőrziaz eredeti színét és tisztaságát, szennyeződéstől mentesen. Fenyves így emlékezett vissza a tervezés részleteire: „A belső munkáknál is arra törekedtem, hogy a ház a legszebb és a legjobb legyen. A lépcsőházakat márvány, a konyhákat, fürdőszobákat és mellékhelyiségeket csempe borította, a ruhaszekrényeket, jégszekrényeket beépítettük a falba.”

A sarki épületnek három frontja volt, 28,5 méteres magasságban és hét emeletben gondolkodott az építész, mindehhez pedig vasbeton szerkezetet rendelt. Összesen 184 ezer légköbméter beépítését tervezték, 135 ezer tonna anyag felhasználásával, a kivitelezés költségeit 870 ezer pengőben állapították meg. Fenyves és Fried Miksa terveit Vágó Rezső jóváhagyta, így 1935 márciusában megkezdődtek az építési munkálatok, melyek olyan gyors ütemben haladtak, hogy ősszel már el is készült a korabeli Budapest legmodernebb bérpalotája, amely elsőként kapott kőhomlokzatot. „Mindez sokba került, légköbméterenkint 40 pengőbe, mintegy 30 százalékkal többe az akkoriban szokásos építési költségeknél.” Igényes kialakítást nyert a lift, a lépcsőház. A lakások konyháiba, fürdőszobáiba a legmodernebb eszközöket szerelték be, ezekkel is emelték az ingatlan értékét és hírnevét, illetve a bérleti díj összegét. 

1935 november elsején a drága lakbért megfizetni képes bérlők beköltözhettek új lakásaikba. Itt lakni társadalmi presztízst jelentett. Az art deco stílusú épületmonstrum földszintjén a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kapott helyet, a ház körúti homlokzatának tetejére felhelyezték a pénzintézet nevének betűit. A különböző üzletek, virágbolt mellett a Statisztika-kert – a mai Mechwart liget – irányában egy étterem és kávézó is nyílt a földszinten, melynek nevét neonbetűk világították meg. Ez volt a Regent Kávéház, innen ered a Regent-ház elnevezés.

A kávéház, az étterem, az üzlethelyiségek és a bank állandó forgalmat adott az épület aljában, az emeleti lakásokban élő polgárok pedig élvezték a kor színvonalán álló luxuskörülményeket, az itt éléssel együtt járó elismerést, irigységet.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak egy komoly páncélterme is volt a pincében kialakítva. Az épület tervezésénél pedig már figyelembe kellett venni a mérnököknek a légoltalmi előírásokat. Ezért a nagy tömeget tartó pinceszint négy méter mélységű lett, amelynek a friss levegővel való folyamatos ellátását légaknákon keresztül biztosították, ablakai nem voltak. 

Budapest 102 napos, második világháborús ostromának idején (1944. november 3. – 1945. február 13.) a Regent pincéit, a fentiek miatt biztonságosnak ítélték a ház oda menedékért húzódó és értéktárgyaikat magukkal vivő lakói. 

Miután a főváros körül az ostromgyűrű bezárult, és Pest a szovjet seregek kezére került, a németek januárban aknavetőket és ágyúkat telepítettek a Mechwart ligetbe, és kiszemelték maguknak a szomszédos Regent-házat.

Az ostrom során egyre szűkebb térre beszoruló német csapatok közül a Feldherrnhalle páncéloshadosztály vezérkara a saját céljaira lefoglalta az épületet. Nem az emeleti luxuslakásokra volt szükségük, hanem a masszív építmény földszinti részére, ahol biztonságosnak vélt raktárat alakítottak ki lőszerkészleteik, robbanóanyagaik és egyéb felszereléseik számára. Rövid idő alatt, orosz hadifoglyok fizikai munkájának igénybevételével mintegy 80 tonnára becsült hadianyagot halmoztak fel a Regent-házban. Tették mindezt az itt menedékre lelő budapesti polgárok nagy rémületére.

A magyar tömbparancsnok – egy nyugalmazott tábornok – megpróbálta elérni a német tiszteknél, hogy a veszélyes rakományt vitessék át a Központi Statisztikai Hivatal közeli épületébe, de az oda beszállásolt magyar katonák vezénylő tisztjének erélyes fellépésére visszakoztak, a honvédek fegyverrel adtak nyomatékot annak, hogy nem kérnek a saját menedékükre nézve tűz- és robbanásveszélyes hadikészletekből. Így a német raktárparancsnok továbbra is a Regent épületében tárolta a felszerelést.

Az épület pincéjében meghúzódó lakosok egy része ettől megijedve máshol keresett menedéket, de sokan voltak, akiknek erre nem volt lehetősége, vagy az épületet továbbra is biztonságosnak vélték. Ráadásul még néhány tucat magyar katona is beköltözött a pincébe, akik erővel kényszerítették a civileket, hogy összébb húzzák magukat, hogy a honvédeknek is jusson hely.

1945. január 14-én becsapódott egy bomba az épülettömbe, amely miatt az építmény egy része leomlott, de a pince megvédte az ott meghúzódókat.
Azonban egy héttel később, máig ismeretlen körülmények között a ház 1945. január 21-ről 22-re virradó éjszaka egy hatalmas robbanás következtében összeomlott. A környező városrészt hajnali negyed három körül rázta meg a detonáció ereje. Akik előmerészkedtek óvóhelyeikről, azt láthatták, hogy a Regent-ház helyén egy körülbelül 6-8 méter magas romhalmaz fekszik, amely lángokban állt.

Pincehelyiségeiben mintegy 250-300 magyar civilt és katonát temetett maga alá. A robbanás a szomszédos épületben is kárt okozott, a tűz erre is átterjedt, pincefalai is izzottak, sokan – hatvanból harmincan – ott is meghaltak, egyesek pedig a szomszédos ház pincefalait áttörve tudtak csak elmenekülni.

Mivel egyetlenegy német katona sem tartózkodott a robbanás idején az épületben, mendemondák születtek arról, hogy ez nem lehetett véletlen, és talán szándékosan robbantották fel a Regentet, hogy az ott tárolt nagy mennyiségű hadianyag ne kerüljön a szovjet csapatok kezére. Ugyancsak a robbanás lehetséges kiváltó oka lehetett a Vörös Hadsereg ostromtüzérségének és légierejének bombázása, vagy esetleg véletlen baleset.

Hatvan épületről tudható, hogy az ostrom alatt óvóhelyként szolgálva beomlott, és a beomlás agyonnyomta az embereket, vagy megfulladtak levegő hiányában. Ezek közül minden bizonnyal a Regent-ház esete volt a legtragikusabb az áldozatok nagy száma miatt.

Budapest ostromának befejezése után a több méter magas romhalmazt elkerítették, de évekig érintetlenül hagyták, miközben legendák keringtek arról, hogy mennyi értéket rejtenek maguk alatt, hiszen az ostrom idején az ott menedéket keresők magukkal vitték vagyontárgyaikat és a Kereskedelmi Banknak is volt ott trezorja. Katonáknak és rendőröknek kellett őrizniük a törelmékkupacot, mert önjelölt kincskeresők jelentek meg a helyszínen, de még ügyvédek is jelentkeztek megbízólevelekkel, hogy az elhunytak hozzátartozói nevében értéktárgyakat követeljenek a romok alól.

Három esztendő elteltével 1948. március 22. és július 15. között került sor a romeltakarításra, amely során 102 halottat tudtak azonosítani. Az első emberi maradványokra május 4-én leltek, az utolsóra június 24-én. Még 40 tonna fel nem robbant éles lőszert is eltávolítottak a helyszínről, amelyet a Háros-szigeten felrobbantottak tűzszerészeti körülmények között. A Regent-ház eltakarított maradványai több mint 11 ezer tonna törmeléket tettek ki.
A holttestek közül sokakat nem tudtak azonosítani, mert a tetemek egy része iszapos masszában „úszott,” más része a rázúduló száraz tűzoltóhomokban mumifikálódott. Egy harminc év körüli nőnek a mumifikálódott, oldalfekvésű helyzetben talált, és a rázúduló tömegtől összezsugorodott holttestét a mai napig a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében őrzik. A nő kiléte ismeretlen, a hajában egy zöld masnival találták, amit később sem távolítottak el a tetemről.

A pincében lelte halálát Fáykiss Ferenc, az első híres magyar érsebész, lányával és feleségével együtt Fest Sándor filológus, egyetemi tanár, az Eötvös József Collegium tanára és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, valamint Vágó Dezső szobrász- és iparművész. 

Az áldozatok maradványait a Farkasréti temető 19/1-es számú parcellájában, közös sírban helyezték végső nyugalomra. Szilágyi István regényben állított emléket a tragikus sorsú Regent-háznak, melynek helyén napjaikban egy hasonló méretű bérház strázsál a Rózsadomb bejáratának őreként, amely 1959-ben készült el.

Dúl Dezső mellett ennek az épületnek a tervezésében is részt vett a Regent-házat megálmodó és terveit elkészítő Fenyves István építészmérnök.

Nyitókép: A Regent-ház romjai 1945-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 155512)