Így élt Pesten a mézeshetek után Petőfi Sándor és Szendrey Júlia

A cikk angol nyelvű változata: This is how Sándor Petőfi and Júlia Szendrey lived in Pest after their honeymoon

Írta: Dubniczky Zsolt

2023. január 1. 18:30

Az ifjú, hazafias költővé váló Petőfi Sándor Pesten az 1840-es évek elején albérletből albérletbe költözött, a szerelem és a házasság azonban megváltoztatta addigi életét: albérlőből főbérlővé lépett elő. Ezeket a helyszíneket idézzük föl most nagy nemzeti költőnk születésének 200. évfordulóján, bemutatva, melyik utcában, melyik házban, milyen körülmények között élt ifjú feleségével a házasságkötés, a nászút, a mézeshetek után.

Petőfi és Pest szinte elválaszthatatlanok egymástól, s nemcsak az 1848. március 15-i események miatt, hanem azért is, mert számos olyan helyszín rajzolható fel a város térképére, amely a költő életében fontos szerepet játszott, vagy ahol később emléket állítottak neki. Nemcsak neveik kezdőbetűje alliterál egymással, hanem a bal parti város helyszíneinek sokasága is, ahol Petőfi magán- és közéleti emberként egyaránt megfordult.

Barabás Miklós: Petőfi Sándor (1848)

Egyedülálló ifjúként az 1840-es évek eleje az albérletek sorát hozta a költő életébe, ahogy Hatvany Lajos jellemezte őt, ezekben az években „hónapos szobák lakója” volt Pesten, s egyik albérletből a másikba költözött. Főleg az ekkor még külvárosnak számító, de a városhoz közel eső, mai Kiskörút mentén és környékén bérelt magának szállásokat.

A szerelem és a házasság azonban változást hozott Petőfi életébe, ami más dimenzióba helyezte addigi városi tartózkodását. Albérlőből főbérlővé lépett elő, s a folytonos vándorlást állandó letelepedésre szerette volna felcserélni. A kevés jövedelem azonban ezután is többszöri helyváltoztatásra késztette és kényszerítette az immár nős, majd családos költőt.

Még az eljegyzés előtt megkérte színész barátját, Egressy Gábort, hogy szerezzen neki lakást a városban. Egressy legalább ötven helyszínt megnézett, amíg sikerült kiválasztania és lekötnie azt a lakást, amit a legmegfelelőbbnek gondolt Petőfiék számára. Ez a Dohány utcai egyemeletes Schiller-ház emeleti részén feküdt, amit a színész felesége, Egressyné Szentpétery Zsuzsanna rendezett be a számukra, s nemcsak ekkor, de később is segítette az ifjú házasok mindennapi életét.

A Koltón töltött mézeshetek után Petőfinek és Szendrey Júliának 1847 őszén nem volt más dolga, minthogy beköltözzenek az új, immár állandónak gondolt, közös pesti fészkükbe. De közös volt ez más értelemben is! Ugyanis az addig szintén albérletben lakó Jókai Mór is hozzájuk költözött, ebbe a Dohány utcai háromszobás lakásba társbérlőként, ami az éves 650 váltóforint bérleti díj kifizetése szempontjából könnyebbség volt Petőfiék számára. Jókai az egyik, Petőfiék a másik szobában laktak, a konyhát pedig közösen használták.

A Dohány utcai egykori Schiller-házban volt Petőfi első főbérleti lakása (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. január 1.)

A Jókai Mórral közös lakás a Dohány utcai Schiller-házban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. január 1.)

Az egykori egyemeletes Schiller-ház helyén napjainkra 1904-ben egy ötemeletes, nagyvárosi ház épült a Dohány utca 16–18. szám alatt (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A szerelem azonban Petőfi és Jókai barátságából mély feszültséget és ellenségeket kreált. Petőfi ellenezte s meg akarta akadályozni Jókai házasságát a kor ünnepelt színésznőjével, Laborfalvi Rózával. Törekvése azonban kudarccal járt, s Jókai a szerelmét, a színésznőt választotta a költő barátsága helyett, s 1848 júniusában elköltözött a lakásból. Helyére Petőfi szülei, a Vácról felhozott Petrovics István és Hrúz Mária költöztek.

A magas lakbért azonban nem tudták egyedül fedezni, így nem sokkal Jókai távozása után maguk is – Petőfi szüleivel együtt – egy olcsóbb és szerényebb lakásba kényszerültek költözni a Lövész és Bástya utcák sarkán álló (ma Királyi Pál utca 18. szám alatt található) egyemeletes Szupp-házba, ahol ugyancsak egy háromszobás lakást béreltek. A kifestésére azonban már nem volt pénzük, így – miként az 1884-ben megjelent Koszorú visszaemlékezésében írták – a lakás kopasz, régi festésű fala „teljes összhangban volt szorongatott anyagi helyzetükkel”.

A ma Királyi Pál utca 18. szám alatt található, egykori egyemeletes ház emeleti lakásában 1848-ban közel két hónapot töltöttek el Petőfiék (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A mai Királyi Pál utca 18. szám alatti ház falán elhelyezett emléktábla Petőfiék itteni tartózkodásának is emléket állít (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

1848 augusztusának végén felgyorsultak hazánkban a politikai események, s a pár hónappal korábban kivívott törvényes, alkotmányos jogrend, Magyarország önállósága veszélybe került. Az uralkodó katonai támadással fenyegette hazánkat, s szeptember 11-én Jellasics 35 000 fős sereggel, csapatai élén megindult Magyarország és a magyar kormány ellen. A szabadságharc hevülete Petőfiéket is magával ragadta. Petőfinek az 57 éves apja ebből, a Lövész és Bástya utcák sarkán álló ház lakásából jelentkezett katonának – a pesti önkéntesek zászlótartójának nevezték ki –, s maga a költő is katonai szolgálatra szegődött. Így várandós feleségével mindössze másfél hónapot töltöttek a mai Királyi Pál utca 18. szám alatt található házban, augusztus 1-től szeptember 24-ig. Júliát ekkor a költő az apósához, Erdődre vitte, szüleit pedig az egyik Zöldkert (ma Reáltanoda) utcai lakásba költöztette, ahova a lakás bútorait is szállították.

A telet Petőfi Pesttől távol, Debrecenben és Erdélyben töltötte, ahonnét szüleit pénzzel segítette, s Pestre csak a következő évben, Buda ostromakor, 1849. május 9-én tért vissza. Apja ekkor már halott volt, anyja pedig a várostól távoli Erdősoron (a mai Benczúr utca környéke) húzta meg magát. Miközben a budai Vár parancsnoka, a császári és királyi vezérőrnagy Hentzi Pestet lövette, Petőfi aggódva sietett haldokló édesanyjához, aki a találkozást követően nem sokkal távozott az élők sorából.

Petőfiék harmadik s egyben utolsó főbérleti lakása a korábbi Schiller-háztól nem messze, a mai Dohány és Síp utcák sarkán álló Marczibányi-házban volt, melynek második emeleti lakásában mindössze pár hónapig, májustól július 3-ig laktak. Az 1810-es évek elején épült, három utcára (Dohány és Síp utca, Kerepesi út) néző épület a Marczibányi család egyik fontos, pesti bevételi forrását jelentő bérháza volt, mely kimondottan bérlakások céljára épült. A lakást alighanem ismételten Egressy Gábor szerezhette, aki ekkor szintén ebben a házban lakott. Petőfi pedig Arany Jánosnak ajánlott lakást szintén ebben a házban. A Dohány utcára néző két utcai és egy udvari szobából álló lakásban Petőfiék már hárman laktak: felesége és ő, valamint az 1848. december 15-én megszületett Zoltán fiuk.

A mai Dohány és Síp utcák sarkán álló egykori Marczibányi-ház Dohány utcai részének második emeletén laktak Petőfiék utoljára Pesten (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. január 1.)

Az egykori Marczibányi-ház helyére 1937-ben egy többemeletes, vörös téglás ház épült (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Petőfi rendszerint a ház hátsó, Dohány utcai melléklépcsőházának grádicsán baktatott fel katonatiszti ruhában a második emeleti lakásukba, ahol feleségével együtt ifjú szülőként gyakran élték meg a gyermeknevelés első nehézségeit és buktatóit, s gyakran fordultak a gyermeknevelésben nagyobb tapasztalattal rendelkező Egressyné segítségéhez. Előfordult – írja Egressy Gábor fia, Ákos a visszaemlékezésében –, hogy „… a bölcsőben nyüzsgölődő Zoltánról időnként teljesen megfeledkeztek. Csak a gyermek lármás jelentkezése: hangos sírás-rívása ébresztette föl [őket] ábrándozásaikból.” Nem csoda, hiszen az egykori szemtanúk gyakran látták úgy Szendrey Júliát a folyosón, hogy miközben egyik kezével a bölcsőt ringatta, a másikban könyvet tartott és olvasgatott.

Petőfiék július 3-áig maradtak ebben a lakásban, majd elhagyták Pestet, s a lakás kulcsait a szomszédokra bízták, 46 forint lakbértartozást hagyva maguk után. A lakás bútorait később a Marczibányi-ház gondnoka a Kerepesi (mai Rákóczi) út 7. szám alá vitette, mert a lakást új bérlőknek adták ki. Amikor az osztrák csapatok elfoglalták Pestet, felkutatták Petőfiék megmaradt ingóságait, s 1850. január 31-én árverésre bocsátották.

Petőfi három, főbérleti lakását magába foglaló házak közül ma már csak egy áll, az 1871-ben háromemeletessé növekvő Királyi Pál utca 18. szám alatti épület (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Petőfi három, főbérleti lakását magába foglaló házak közül ma már csak egy áll, a Királyi Pál utca 18. szám alatti, ami idővel, a város növekedésével együtt, maga is bővült. A korábbi, 1839-ben épült egyemeletes házra 1871-ben még két újabb emelet került. A Dohány utcai Schiller- és Marczibányi-házak helyén pedig a XX. század első harmadában új, nagyvárosias épületek emelkedtek. Az 1936-ban bontásra kerülő Marczibányi-házat és a benne lévő lakást ugyan nem lehetett megőrizni, de a nem sokkal korábban készült fényképek és a helyszín megörökítése, valamint az 1937-ben elhelyezett emléktábla az emlékezés továbbélését biztosítják.

A Marczibányi-házat Petőfi lakásával együtt 1936-ban bontották le (Forrás: Pesti Napló Képes Melléklete, 1936. január 26.)

A mai Rákóczi út 12. szám alatti, egykori Marczibányi-ház helyén épült vörös téglás ház vitrinjében elhelyezett emléktábla állít emléket Petőfi utolsó pesti lakásának (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az emléktáblán Petőfi domborműve (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Dohány utcai egykori Schiller-házban volt Petőfi első főbérleti lakása (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. január 1.)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó