A Szent Korona a története során sokszor volt az ország területén kívül. A visszaszerzése általában a regnáló, de még nem megkoronázott uralkodóknak volt fontos, ugyanis a magyar királyok megkoronázása csak a Szent Koronával történhetett, nem volt helyettesíthető semmilyen más uralkodói fejékkel, törvényes király csak az lehetett, akinek a magyar államiságot jelképező Szent Korona került a fejére.

A Szent Korona, a kard, a jogar és az országalma (Fotó: Wikipedia)

A II. világháború végén is külföldre került a legfontosabb magyar történelmi ereklye: a harcok elől először vidéki városokba, majd külföldre menekítették a többi koronázási ékszerrel együtt. A koronaőrök későbbi visszaemlékezései szerint a Szent Koronát is tartalmazó ládát 1945. március 27-én vitték át az országhatáron osztrák területre.

Mattsee városa mellett a koronát, az országalmát és a jogart kivették a ládából és elásták. Így az amerikai katonai parancsnokságnak Németországban átadott ládában csak a kard volt. Ám az egyik koronaőr elmondta, hogy hol található a többi ereklye. Így kerültek az Egyesült Államok hadseregéhez a magyar koronázási ékszerek.

A magyar Szent Korona egy 1613-as augsburgi metszeten (Forrás: Wikimedia Commons)

Az ereklyéket néhány évig Németországban őrizték, majd 1953-ban az Egyesült Államokba szállították, ahol Kentucky államban, a Fort Knox katonai erődítményben volt egészen 1978 januárjáig, ugyanott, ahol az USA aranykészletének jelentős részét is tárolták.

Az ország vezetése ugyan szerette volna visszaszerezni, de mivel már rég nem királyok uralkodtak Magyarországon, hanem első titkárok vagy főtitkárok, azaz Magyarország „szocialista” államként a szovjet befolyási övezet része volt, ez nem szerepelt a legfontosabb célok között. Az amerikaiak pedig jó ideig elzárkóztak a koronázási ékszerek visszaadásától.

A Szent Korona és a koronázási ékszerek közszemlére tétele a Budavári Palota márványtermében 1938-ban. A háttérben a Magyar Királyi Koronaőrség tagjai állnak, illetve balra báró Perényi Zsigmond, jobbra gróf Teleki Tibor koronaőrök ülnek (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Azonban az 1960-as években tárgyalások kezdődtek a magyar és az amerikai kormány között, és ezek az 1970-es évekre eredményre is vezettek, főleg miután a világpolitikában változás következett be. Ne feledjük, ez az időszak enyhülést hozott a hidegháborúban, 1975-ben Helsinkiben elindult egyfajta közeledés, ekkor ugyanis a szocialista államok is – legalábbis papíron – elfogadták az emberi jogokat és az egyetemes szabadságjogokat, és a magyar–amerikai államközi kapcsolatok is javultak.

A Fort Knox erőd, ahol a Szent Koronát őrizték 1953 és 1978 között (Fotó: Wikipedia) 

Ennek is köszönhető, hogy hosszas tárgyalások után 1977-ben arról döntött Carter elnök, hogy a koronázási ékszereket visszaszolgáltatja a magyar nemzetnek. Az átadást 1978 januárjára tervezték, azt követően, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság elutasított minden ezt megakadályozni kívánó kezdeményezést.

A magyar államiságot és az ezeréves Magyarországot jelképező Szent Korona 45 évvel ezelőtt, 1978. január 5-én tért haza, ünnepélyes átadására pedig 1978. január 6-án került sor.

A visszaadásról szóló szerződés kimondta, hogy az átadásnak Budapesten ünnepélyes keretek között kell történnie, azt a hazai és a nemzetközi sajtó szabadon közvetítheti. Szabályozták a beszédek tartalmát, és azt, hogy kik lehetnek jelen az eseményen. Ugyan a szöveg nem mondja ki, de a részt vevő szervezetek között nincs felsorolva az állampárt. A megállapodás vonatkozó részét mi az Amerikai Magyar Világ című lap 1978. január 1-i számából idézzük:

„3. A fogadó bizottságban lesz a magyar állam feje, vagy annak kiküldöttje, tagok a Parlamentből, az Elnöki Tanácsból és kormányból, valamint az egyházak vezetőségéből, ezek közt a bíboros-prímás, valamint protestáns és zsidó felekezeti vezetők, polgári alakulatok képviselői és kiemelkedő személyiségek a kulturális és tudományos életből.”

Több visszaemlékezés is megerősíti, hogy korábban szóban meg is egyeztek a felek arról, hogy Kádár János távol tartja magát az ünnepségektől, valamint ugyanezt írta a Szent Korona hazatér. A Magyar korona tizenegy külföldi útja (1205–1978) című tanulmánykötetben Glant Tibor is. 

A Szent Korona az Országházban 1978. január 6-án (Forrás: Képes Újság, 1978. január 14.) 

A Szent Koronát és a többi koronázási ékszert ünnepélyes keretek között fogadták itthon. Az ereklyéket szállító különgép 1978. január 5-én este érkezett meg a magyar és az amerikai zászlókkal feldíszített Ferihegyre, népes amerikai küldöttséggel, amelynek tagja volt Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudós is, aki ekkor már évtizedek óta az USA-ban élt. A magyar küldöttség is nagy volt, az Esti Hírlap 1978. január 6-i beszámolója szerint:

„A korona és a koronázási ékszerek visszaérkezése alkalmából, az amerikai küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János, az országgyűlés alelnöke, Puja Frigyes külügyminiszter, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Lékai László bíboros érsek és Bartha Tibor református püspök, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjai, Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke, valamint az országgyűlés, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának több tagja, a társadalmi élet és más képviselői, Budapest lakosságának több száz főnyi csoportja. Jelen volt a fogadtatásnál Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete.”

Egyes vélemények szerint az eseményt a hazai közönségnek azért nem jelentették be előre, nehogy nagy tömeg legyen a repülőtéren, ott a fogadóbizottságokon és a sajtón kívül 2-300 meghívott vendég volt csak jelen. A televízió sem élőben, hanem 2 órával az események után közvetítette azt. 

A koronát és az ékszereket tartalmazó ládát a Rákóczi-induló hangjai mellett emelték le a repülőről, azt egy díszegység a szállító autóra – egy fellobogózott Robur teherautóra – helyezte, majd a katonazenekar eljátszotta a magyar és az amerikai himnuszt, és ezután a Szent Koronát az Országházba szállították. A koronát és a koronázási ékszereket itt megvizsgálták, és egy leltár is készült, amely a Magyar Nemzeti Levéltárban megtalálható, ennek a leltárnak az első pontja így hangzik:

„1. Egy darab aranyból készült korona, 19 zománcképpel, drágakövekkel, igazgyöngyökkel díszítve, zárt, csucs- és csüngő diszekkel. Átmérője: 21,3 ill. 20,3 cm”

Ezután a leltár felsorolja a többi tárgyat is, a jogart, az országalmát, a kardot és a koronázási palástot, a ládákat, és a leltár megjegyzi, hogy a koronával együtt visszaérkezett a korona történetére és őrzésére vonatkozó 220 lapnyi okmány. A leltárt Victor Covey, az USA Nemzeti Galéria főkonzervátora és dr. Fülöp Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója írta alá.

A koronázási ékszerek már a Magyar Nemzeti Múzeumban (Fotó: Fortepan/Képszám: 194437)

Másnap, január 6-án érkezett meg Cyrus Vance külügyminiszter, aki 1978. január 6-án délután az Országház kupolatermében ünnepélyesen átadta a magyar népnek (azaz nem a kormánynak) a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. Az amerikai külügyminiszter beszédet is mondott, amelyben idézte Carter elnököt, aki megtiszteltetésnek nevezte, hogy az Egyesült Államok őrizhette a koronát.

Magyar részről Apró Antal, az Országgyűlés elnöke válaszolt, aki a magyar nép nevében átvette az ékszereket. A parlamenti ünnepség után a Szent Koronát és a koronázási ékszereket a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították, hiszen a megállapodás része volt, hogy azokat kiállítják. Az amerikai küldöttséget pedig Apró Antal fogadáson látta vendégül.

Az átadási ceremóniát nemcsak a hazai televízió közvetítette, és a hazai lapok számoltak be arról, de nemzetközileg is kiemelt hír lett, nemcsak a keleti, de a nyugati hírügynökségek is tájékoztattak róla.

Hosszú sorok a Magyar Nemzeti Múzeum előtt, a Szent Koronát tömegek akarták látni (Fotó: Fortepan/Képszám: 194438)

A Szent Koronát azóta itthon őrizik, és ahogy az visszaadásáról szóló egyezmény kimondja, szabadon látható, igaz ma már nem a Nemzeti Múzeumban, hanem a Magyar Országgyűlés épületében, azaz az Országházban. 

Nyitókép: A Magyar Szent Korona és a koronázási jelvények 1938-ban (Forrás: FSZEK Gyűjtemény)