A Lechner név ismerősen csenghet az építészet iránt érdeklődők fülében, hiszen Lechner Ödön hazánk egyik legtehetségesebb, stílusteremtő zsenije volt. Hatására két unokaöccse, Jenő és Loránd is építésznek tanult, akik közül Jenő volt az ambiciózusabb, és nagybátyjához hasonlóan ő is a nemzeti formanyelv megteremtésén fáradozott. A Királyi József Műegyetemen Hauszmann Alajos volt a mestere, akitől viszont a reneszánsz szeretetét hozta magával, így már 1902-es diplomázása idején is egyszerre élt benne a történelmi stílusok tisztelete és az újat alkotás vágya.

Lechner Jenő fényképe az 1920-as évekből (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Ez valójában az egész korszakra jellemző volt, ugyanis a századforduló szecessziós láza mellett végig jelen voltak a historikus stílusok is, ezek mellé pedig az 1900-as évek közepétől felsorakoztak még a nemzeti romantika képviselői is, akik a népi építészet szerkezeti és formai eszköztárát elevenítették fel. A stílusok keveredése valójában már a XIX. század utolsó harmadában is megszokott volt, bár ez akkor még csak a különböző történelmi irányzatok vegyülését jelentette: például a neobarokkét a neoreneszánsszal, a neorománét a neogótikával. A századfordulón azonban még vegyesebbé vált a kép, amit Lechner Jenő korai munkássága is tükröz.

Kis családi ház pályaterve, 1903 (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Lechner Jenő már friss diplomásként is megcsillogtatta tehetségét a lakóházak tervezése terén, 1903-ban ugyanis megnyerte a Művészet című folyóirat Kis családi házakra hirdetett pályázatát. Ezeken még szinte teljesen nagybátyja magyaros stílusának követése látható, de öt évvel később a kivitelezésre kerülő bérházak és villák esetében ez jelentősen megváltozott. Azt tapasztalta ugyanis, hogy a társadalom nem szívesen fogadja Lechner Ödönnek és körének alkotásait, melyek teljesen szakítottak az addig megszokott formákkal. Úgy gondolta, hogy ha egy történelmi stílusból kiindulva próbálná meg létrehozni a nemzeti építészetet, az nagyobb sikerrel járna.

II. Rákóczi Ferenc síremlékének pályaterve, 1909 (Forrás: Építő Ipar, 1909. november 14.)

II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak 1906-os újratemetése irányította rá a figyelmét a pártázatos reneszánszra, mely a fejedelem ősi birtokain, a Felvidék keleti részén terjedt el a XVI–XVII. században. Ebben látta meg az ideális alapot a magyaros formanyelv megteremtésére, de az eredeti pártázatokat jelentősen átalakította, valamint más történelmi stílusokat is felhasznált annak érdekében, hogy igazán egyedi homlokzatokat adjon épületeinek. Különösen kedvelte a gótikát, mert annak csúcsívei szépen harmonizálnak a szintén felfelé törő pártázatokkal.

A Lovas út 1. számú villa déli homlokzata (Forrás: Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ)

A budai Vár tövében, a Lovas út elején álló villán – melynek eredeti, neoreneszánsz homlokzatát 1908-ban alakította át Gyarmathy Viktor megbízásából – a félköríves záródású ablakokat csúcsíves szemöldökpárkányokkal egészítette ki, a félkörívben előrenyúló saroktömb ablakai fölé pedig fűrészfogas lezárású mezőket süllyesztett. A Tabán felé néző oldalnak igazán egyedi oromzatot adott: annak közepébe belemetsződik a nyeregtető csonka kontyos vége, így csak a két széle maradt meg eredeti magasságában, azok pedig úgy fogják körbe a tetőt, mintha két hegyes párta lenne. Hullámos profiljuk szecessziós jelleget is kölcsönöz nekik.

Madonna-dombormű a villa bejárata mellett (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az ablakokat is a századfordulón kedvelt eljárás szerint sok osztóval apró négyzetekre osztotta fel a tervező és ugyanígy alakította ki a villa déli oldalát elfoglaló terasz korlátját is. Az átellenes, északi oldalon nyílik a bejárat, az érkezőket pedig a kapu bal oldalára helyezett Madonna-dombormű üdvözli. A hívő katolikus Lechner előszeretettel alkalmazta ezt a kedves fogást a lakóházakon, szinte védjegyévé vált.

A VI. kerület, Németh László utca 7. számú ház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Egészen más jellegű épületet tervezett Tóth Gézáné számára: nem szabadon álló budai villa, hanem zárt soros beépítésű pesti társasház a VI. kerületben. A homlokzaton is más arányban keverednek az egyes stílusok: határozottabban jelenik meg a gótika, és a járókelők számára ez ötlik leginkább szembe, mert a szűk Németh László utcában csak a földszintet tudja befogni a szem. Ezt a részt pedig az erkély konzoljába vágott csúcsívek motívumai uralják. A bejárathoz legközelebb eső nyílást most is egy Madonna-dombormű tölti ki. A kapu fölötti ablak is csúcsíves, de magát a szemöldököt szecessziós hullámvonalak díszítik. Az emeleti ablakokat a korábban is látott négyzethálós osztók tagolják, de ezúttal a főpárkány is gyönyörű kialakítást kapott, csak kár, hogy nehezen látható: csúcsíves mezőkben a szecesszióra jellemző napraforgókat állított a tervező.

A lőcsei Thurzó-ház (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Lechner a következő pár évben is hasonlóan kevert stílusban tartotta épületeit. A Petrovits Mihály számára a Pasaréti útra tervezett villán 1910-ben újra megjelent az oromzatba belemetsződő kontyolt nyeregtető, a két szélén kialakult pártákat viszont ezúttal egy másik kedvelt motívumával, a csigavonallal díszítette. Ez is a felvidéki reneszánszból származik, látható például a stílus leghíresebb emlékén, a lőcsei Thurzó-házon is.

A Pasaréti út 59. számú villa (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A villa délkeleti saroktömbjének szerkezetét is e stílus előírásainak megfelelően alakította ki: a keskeny ablakok fölött tömör mellvédfal magasodik, melyet sűrű pártázat zár le. A csúcsíves párták a mellvédet tagoló pillérek tetején állnak, és felületüket növényi díszek töltik ki. A pillérek lábánál ezzel szemben figurális domborművek kaptak helyet: bájos puttók oldják a magas kőlábazatra épült, meglehetősen masszív villa szigorúságát. Részben ugyanezt a célt teljesíti a népi építészet szerkezeteit követő, összetett tetőzet is.

A XI. kerület, Mészöly utca 4. számú bérház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A villák tervezése Lechner Jenőnek nemcsak szakmai dicsőséget szerzett, hanem anyagilag is megerősödött, így 1910-re saját magának is tervezett egy bérházat. Pontosabban ezen is együtt dolgozott azzal a Warga Lászlóval, aki már a Műegyetemen is évfolyamtársa volt, és akivel számos más munkája kapcsán is társult. Az épület a Bartók Béla útról nyíló rövidke Mészöly utca 4. szám alatt áll, egészen a Gellért-hegy tövében. Alaprajza egy U betűt formál, melynek szárai a hegy felé néznek, főhomlokzata viszont nem ezek között található, hanem az egyik szárny oldalán, hiszen ez látható az utcáról. Ezt egy hatalmas zárt erkély uralja, melynek felületét a felvidéki reneszánszban is gyakran alkalmazott sgraffito technikájú növényi ornamentika díszíti. E motívumok viszont nem a Felvidékről, hanem Erdélyből származnak, ahová pár évvel korábban Lechner is gyűjtőútra ment. A pártázat csak stilizáltan jelenik meg az épületen: a zárt erkély tetején, valamint a két szárny sarkaira állított hegyes, falevélszerű tagozatokban. A stílusok keveredése a szárnyak loggáiban is megfigyelhető, mert amíg az egyikben csúcsívesek a nyílások, a másikban félkörívesek.

A Mészöly utcai villa zárt erkélye (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Lechner vallásosságának itt – tekintve, hogy a saját otthonáról van szó – többszörösen is tanúi lehetünk: a zárt erkélyen két, Salamon királytól vett, tehát bibliai idézet olvasható: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak azok, akik azt építik.” „Ha az Úr nem őrzi a házat, hiába vigyáznak azok, akik azt őrzik.” Ennek a népi vallásos szövegnek a vizuális párja a főhomlokzat szélére helyezett, kör alakú Jézus születése dombormű, melyen Mária térdelve imádja a fényt árasztó kis Jézust.

A fenti négy épületből is kiviláglik, hogy Lechner Jenő a történelmi stíluselemeket igen egyéni formában keverte a szecesszióval, mellyel jellegzetes homlokzatokat hozott létre. Merész művész volt, és bár eredeti célját – a társadalom számára is rokonszenves nemzeti formanyelvet – nem sikerült elérnie, a próbálkozását az utókor már nagyra értékeli, hiszen fantasztikusan izgalmas épületeket köszönhet neki.

A nyitóképen: A Pasaréti út 59. számú villa (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)