Hajós Alfréd 1878. február 1-jén született Budapesten, Guttmann Arnold néven. A XIX. század végén a zsidóság jelentős mértékben asszimilálódott a többségi társadalomba, névváltoztatásával ő is ebbe a folyamatba kapcsolódott. Viszonylag szerény körülmények között nőtt föl, de sokirányú tehetsége hamar megmutatkozott, több sportágban is kitűnő teljesítményt nyújtott. Az 1896-ban megrendezett első újkori olimpián Athénban a 100 méteres gyorsúszás után a legfényesebb érmet akasztották a nyakába. Történelmi diadal volt ez, hiszen az ország első ötkarikás bajnoka lett. Ezután még ráadásul az 1200 méteres versenyszámot is megnyerte, kiérdemelte hát a magyar delfin becenevet.

Hajós Alfréd, a magyar delfin (Forrás: hu.wikipedia.org)

A sporttól ezután sem távolodott el, de polgári foglalkozást is szeretett volna, ezért a Királyi József Műegyetem építészmérnöki szakára iratkozott be, ahol 1899-ben szerzett diplomát. Pályakezdő éveiben Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában dolgozott, ahol ekkoriban olyan jelentős alkotások tervei születtek, mint például a Szabadság téri Tőzsdepalota vagy a Postatakarékpénztár. Anyagilag is megerősödött, így 1907-ben már önálló irodát tudott nyitni, a következő évben pedig meg is házasodott: Blockner Vilmát vette feleségül.

Budapesten az első jelentős épülete a Rostély utca (ma Gerlóczy utca) 7. szám alatti bérház volt, melyet Füzesséry Árpád, a Magyar Úszó Egyesület titkára megrendelésére tervezett szinte állandó társával, Villányi Jánossal közösen (1903). A négyemeletes épület keskeny homlokzatán feltehetően Alpár hatására fantáziadús díszítőelemek keverednek (füzérdíszek, szögletes, kerek és ovális mezőbe foglalt virágok), melyek a késő historizmuson túl a szecesszió befogadásáról is tanúskodnak. Az épület függőleges hangsúlyára rímelve az erkélyek felületét és az ablakok kötényét is vertikális vájatokkal élénkítette a tervező.

A Gerlóczy utca 7. (jobb szélen szürke homlokzattal) Hajós első jelentős alkotása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hasonló stílusban tervezték a Református Egyház Zsinati Székházát a XIV. kerületi Abonyi út 21. szám alá 1909-ben. A történelmi stílusokat itt a tömegformák, különösen a magas tető képviseli, a szecesszió pedig a részletekben jelenik meg. A főhomlokzaton virágok sora díszíti például az első emelet fölötti hullámos párkányt, a belső térben pedig a díszterem hatalmas ablakát és a mennyezet vasbeton tartóit is ellepik. Ezenkívül állatalakokkal (oroszlánok, baglyok) is változatosabbá tették az épületet. A tervezőpáros első világháború előtti legfontosabb alkotása, a debreceni Arany Bika Szálló átalakítása (1912) inkább a történelmi stílusok diktálta szellemiségben történt.

A Református Egyház Zsinati Székháza napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Ekkoriban már befutott építészeknek számítottak, így egyre több megbízást kaptak. A fővárosban a legjelentősebb a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének Alkotmány utca 29. szám alatti székházára vonatkozott (1911). Ezen a modern anyaghasználatuk tükröződik, a homlokzat közepét ugyanis hatalmas, fémszerkezetű üvegfelületek alkotják. A két szélén nyíló kapukat kovácsoltvas rácsok védik, melyek gyönyörűen hullámzó növényi mintákat rajzolnak ki. Ezeken kívül az ablakokat is elegáns geometrikus és növényi díszítés fogja körül. Az anyagok mellett a tető sarkaira állított piramisszerű tornyocskák is az épület premodern stílusát jelzik.

Az Alkotmány utca 29. számú premodern épület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hajós a sporttal építészként is kapcsolatban maradt, hiszen tervezői feladatai mellett labdarúgó-játékvezető, valamint 1906-ban egy évig a Magyar Labdarúgó Szövetség kapitánya is volt. E két párhuzamosan futó pálya összetalálkozott a sportlétesítmények tervezésében, melyek már az első világháború előtt is foglalkoztatták gondolatait. Legkorábbi stadiontervét 1913-ban készítette és itt még engedte szárnyalni a fantáziáját, hiszen ötvenezer ember befogadására lett volna alkalmas. Megvalósulását a méretén túl a háború kitörése is meghiúsította.

A trianoni békediktátum az élet minden területére hatással volt, így a sportra is. A győztes hatalmak korlátozták a magyar hadsereg létszámát, amit a kormányzat a Leventemozgalom intézményével igyekezett kijátszani: az ifjúság testnevelésére kiemelt figyelmet fordítottak. Ezenkívül támogatták a professzionális sportolókat is, akik a nemzetközi mezőnyben bizonyíthatták, hogy hazájuk a megcsonkítás ellenére is erős és felhívhatták a figyelmet az igazságtalan béke revíziójának szükségességére. Mindehhez természetesen biztosítani kellett az infrastrukturális feltételeket, így az 1920-as években egymás után épültek a sportpályák, stadionok, uszodák.

Az újpesti stadion 1949-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 32958)

Az Újpesti Tornaegylet 1919-ben megválasztott elnöke, Szűcs János is kezdeményezte egy stadion emelését, melynek terveit Hajós Alfréd 1921-ben készítette el. A lelátókon tizenötezer ülő és negyvenezer állóhelyről gondoskodott. Az építkezés már ez év őszén elindult és egy évvel később, 1922. szeptember 17-én át is adták a Megyeri úti stadiont. Érdekesség, hogy a korai olimpiákon még szellemi alkotások is versengtek egymással, Hajós e stadion terveit nyújtotta be az 1924-es párizsi játékokra és ezüstérmet nyert velük. Az ezredforduló után, 2003-ban vette fel az UTE egyik legendás labdarúgója, Szusza Ferenc nevét.

A Millenáris Velodrom lelátója (Forrás: hu.wikipedia.org)

Zuglóban még 1896-ban hozták létre a Millenáris Sporttelepet, melyet egy másik híres mérnök, Bláthy Ottó tervezett. Hajós Alfrédot 1927-ben megbízták annak átalakításával, amit Mattyók Aladárral közösen hajtottak végre. A telep közismert neve a Velodrom, ami kerékpárpályát jelent. Eredetileg egy egyszerű aszfaltszőnyeg volt, amit Hajósék úgy modernizálták, hogy a kanyarokban 36 fokban megdöntötték. Ennek köszönhetően nagyobb sebességet érhettek el rajta a versenyzők. Az átalakított sporttelep 1928. június 8-án debütált a XXXI. Kerékpáros Világbajnokságon és igen jó véleményeket kapott a nemzetközi mezőnytől. A létesítményhez már a kezdetektől tartozott egy úszómedence is, bár Hajósék azt leválasztották róla. Ettől függetlenül használható maradt, és a két világháború között úszóversenyeket is rendeztek benne.

A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda a két világháború között (Forrás: Fortepan/Képszám: 58265)

Hajós Alfréd fő műve is egy uszoda lett, melyet a Margit-szigeten építettek 1930-ban, és melyet az utókor az úszóbajnok tervezőjéről nevezett el Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodának. A sportág igényeit behatóan ismerő építész remekelt ennél a munkájánál, mely átadásakor Európa legnagyobb fedett úszócsarnokának számított: a medence 33 méter hosszú és 18 méter széles lett. Stílusa az art decohoz áll legközelebb: homlokzatát tégla borítja, melyre a hangsúlyos helyeken – például a főbejárat fölött – terrakotta díszeket erősítettek. Említésre méltó még az épület előtti, lótuszokra emlékeztető zászlórúd is. Mértani testekből összeállított tömegei viszont a modern építészethez kapcsolják, és ez igaz a vasbeton szerkezetű tetőre is. Utóbbi statikai számításait egyébként Pécsi Eszter végezte, aki az ország első mérnöknőjeként szintén beírta magát hazánk történelmébe.

A Sportuszoda napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ekkor tomboló nagy gazdasági világválságból az építkezések felpörgetésével lehetett kilábalni, ezért is támogatta több szervezet is az uszoda létesítését: a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, Budapest Székesfővárosa, valamint a Szent Margit Gyógyfürdő Részvénytársaság. A tervező ötletes megoldásként kihasználta a természet ajándékait, vizét ugyanis kezdetben a Margit-szigeti termálvíz és a Dunából szivattyúzott hidegvíz keveréke biztosította. Eredendően is versenyek lebonyolítására szánták, ezért Hajós 2500 néző befogadására alkalmas lelátót is tervezett mellé. Ugyanakkor a nagyközönség is használhatta, ezért öltözőkabinokat is telepítettek a csarnok köré. Csupán hét évvel az átadása után egy másik korszakos jelentőségű mérnök, Csonka Pál tervei szerint építették hozzá a műugró-létesítményt.

Az Attila út 119. szám alatti bérház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A fővárosban strandokat is építettek az 1930-as években, melyek közül a szabadsághegyi és a pünkösdfürdői köszönhette létét Hajós Alfrédnak. Ezek nem a versenysportot, hanem a lakosság igényeit szolgálták, és az általa tervezett néhány bérház is a jó használhatóságot helyezte előtérbe, tehát modern szellemben születtek. Az I. kerületi Attila út 119. szám alatti ötemeletes, sarokerkélyes épülete például már 1932-es átadásakor rendelkezett központi fűtéssel. A Kresz Géza utca 51. szám alatti bérháza pedig zárt és nyitott erkélyeivel, valamint igényes téglahomlokzatával gazdagította az ekkoriban gyors tempóban bővülő Újlipótvárost (1941–1942). A terézvárosi Munkácsy és Délibáb utcák sarkán 1938-ban egy szállodát is tervezett, melyen szintén a modernizmus esztétikája érvényesült: a félkörívben előrelépő saroktömböket szalagablakok világítják meg, a homlokzat dísztelen és lapostető fedi.

A Kresz Géza utca 51. számú bérház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Olimpiai bajnokként a zsidótörvények alól mentességet élvezett, de a nyilas-hatalomátvétel után mégis bujkálnia kellett. A második világháborút követően eleinte sérült épületek helyreállításával foglalkozott, de az államosítások miatt magánirodáját be kellett zárnia. Nagyon szerény kárpótlás volt, hogy 1949-ben a Műegyetemtől aranydiplomát kapott diplomázása ötvenéves jubileumára. Megélhetési nehézségei miatt 1950-ben kénytelen volt egy tervezőirodában munkát vállalni: a MEezőtervben helyezkedett el. Öt évvel később, 1955-ben hunyt el egy gyors lefolyású betegségben. Habár élete végéig építészként dolgozott, emlékét mégis inkább mint olimpikon őriztük meg. Tény, hogy nem volt az architektúra stílusteremtő zsenije, de ahogyan budapesti művein is láttuk, alkotásai magas minőséget képviselnek.

A nyitóképen: A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)