A híres matematikus, Neumann János születésének 120. évfordulója alkalmából hirdetett 2023-ra emlékévet a Neumann Társaság. Az Óbudai Egyetemmel, a Magyar Tudományos Akadémiával, a Fasori Evangélikus Gimnáziummal és sok más intézménnyel közös szervezésben számos konferencia, kiállítás és egyéb rendezvény várható idén, amely közelebb kívánja hozni a hazai közönséghez Neumann tudományos eredményeit és szellemi örökségét. Cikkünkben, halálának 66. évfordulóján, a budapesti kötődéseit mutatjuk be, mindazokat a helyszíneket, melyek szellemi és kulturális táptalajt jelentettek számára.

Neumann János 1903. december 28-án látta meg a napvilágot a magyar fővárosban, és 1957. február 8-án hunyt el Washingtonban. Jómódú polgári családba született: apja Neumann Miksa egy banknál dolgozott jogászként, majd igazgatóként. Édesanyja, Kann Margit a háztartást vezette és a gyerekeket nevelte, mivel az elsőszülött Jánost két fivére, Mihály (1907) és Miklós (1911) követte.

A szülők 1920 körül: Neumann Miksa és Kann Margit (Forrás: Wikibooks). Jobbra a Neumann család címere (Forrás: Wikimedia Commons)

Neumann Miksa 1913-ban elérte, hogy családját nemesi rangra emelje I. Ferenc József magyar király. Otthonuk egy 18 szobás nagypolgári lakásban volt Lipótvárosban, a Báthory utca és a mai Bajcsy-Zsilinszky út sarkán (utóbbinak Váczi körút, illetve Vilmos császár út volt a két korábbi neve, ezek többször váltották egymást 1945-ig). Az épületet Neumann János anyai nagyapja, dr. Kann Jakab és annak üzlettársa, Heller Gyula építtette. A tervező Nay Rezső, a kivitelező Novák Ferenc volt.

A Neumann család otthona a mai Bajcsy-Zsilinszky út és a Báthory utca (balra) találkozásánál lévő sarokházban volt. Ma a Bajcsy-Zsilinszky út 62. házszámot viseli (Kép: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szülők a legszínvonalasabb neveltetésben és oktatásban részesítették a gyerekeket. Az édesapa olyan jól keresett, hogy külföldről hívtak nyelvtanárokat a fiaik számára. Így Neumann János egész kicsi korától ismereteket szerzett például francia, német és latin nyelvből, de kisfiúként ógörögül is tudott az apjával társalogni.

A gyermek Neumann János édesapjával (Forrás: Wikibooks) és a mai Bajcsy-Zsilinszky út déli szakasza 1905-ben. Hasonló látvány fogadhatta a kisfiút, valahányszor kijött a lakóházból (Forrás: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum)

Neumann minden szellemi ismeretre fogékony volt, valósággal „falta” az apjától kapott kulturális és tudományos témájú könyveket. Hamar felfedezték kivételes számolótehetségét, sokjegyű számokat tudott fejben összeszorozni egymással. Fotografikus memóriája volt: miután több nyelven elolvasott olyan klasszikus műveket, mint például a Faust, oldalakat volt képes szó szerint visszamondani. Imádta a történelmet is: annyira beleásta magát Bizánc és a reneszánsz ismereteibe, hogy ezekről felnőttként a téma szakavatottjaival tudott eredményesen vitába szállni.

A Neumann család által is lakott ház Báthory utcai falán két emléktábla őrzi a zseni emlékét (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Neumann gyermekkora szeretetben és anyagi gondtalanságban telt. Bár a Tanácsköztársaság idején a család külföldre menekült, a fiatal fiúk ezt inkább egy hosszú kalandos nyaralásként élték meg (például Abbáziában és Velencében is jártak).

A Neumann fivérek 1920 körül. Később mindhárman az Egyesült Államokba kerültek: (balról jobbra) Jánosból matematikus, Mihályból mérnök, Miklósból jogász lett (Képek forrása: Wikibooks)

Jánost édesapja 1913-ban az ország, sőt a világ egyik legjobbnak tartott középiskolájába íratta be: a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumot a XX. század elejének egyik leghíresebb, nemzetközileg is elismert intézményeként tartották számon. Sikerének egyik kulcsát kivételesen erős tanárai adták, közülük többen a Magyar Tudományos Akadémia tagjai is voltak.

A Pecz Samu tervei szerint épült Fasori Evangélikus Gimnázium és templom együttese az 1900-as évek elején, amikor még villamos is járt errefelé (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A másik fontos tényező az intézmény nyitottsága és felvilágosult hozzáállása volt, aminek köszönhetően Neumann is bekerülhetett: bár az evangélikus egyház tartotta fenn, a gimnáziumba nagy számban vettek fel akár zsidó gyerekeket is (akiknek külön héberórákat is biztosítottak). Az iskola igazi csodagyerekképző volt, aki ide járt, és példásan tanult, jó eséllyel sokra vitte.

A gimnázium napjainkban. Működését a kommunisták ellehetetlenítették, de a rendszerváltás után újraindult a képzés (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Egykori iskolatársai nyilatkozták Neumannról, hogy nagyon élénk személyiség volt, s bár a sportokban nem jeleskedett, minden érdekelte, ami a világunk megismerésével kapcsolatos. Kivételes számtani tehetsége már nem volt titok, a tanórák közötti szünetekben gyakran „vadászott” matematikatanárára, Rátz Lászlóra, hogy a következő becsöngetésig tanácskozhasson vele.

A Neumannra legnagyobb hatást gyakorló gimnáziumi tanárok: (balról jobbra) Rátz László a matematika, Mikola Sándor a kísérleti fizika tanításának megújítója volt (Képek forrása: Wikimedia Commons)

Még messze volt az érettségi, amikor Rátz személyesen kereste fel Neumann szüleit, közölve velük, hogy ennek a fiúnak már egyetemre kellene járnia, s ha kell, ő szerez egyetemi magántanárokat. Ugyancsak inspirálta Neumannt Mikola Sándor fizikatanár tudása és gyakorlatias oktatása. Már itt megismerkedett későbbi kollégájával, Wigner Jenővel, aki sok évvel később így emlékezett meg róla:

„[…] két hétig dolgoztam egy […] matematikai kérdésen, és nem tudtam zöldágra vergődni. Találkoztam a Neumann Jancsival és elpanaszoltam neki. Meghallgatott nagyon részletesen, kérdezgetett egy kicsikét, de világos volt, hogy meg akarja érteni, mi a probléma. Megértette. Akkor elment, […] fölnézett […] a szoba sarkára a plafonnál, és ott motyogott valamit […], amit én nem értettem meg. Motyogott, motyogott, talán öt percig, talán tíz percig. Visszajött tíz perc után a megoldással. És ez nem egyszer történt meg […]. Ez kérem, nagyon-nagyon megrázott engem, s nagy csodálattal töltött el.”

Híres diákok és tanáraik nevei a gimnázium főbejáratánál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Neumann tréfás természetű volt, szerette produkálni magát. Annyira imádta a vicceket, hogy fiatalkorától kezdve noteszbe gyűjtötte azokat (későbbi amerikai évei során rendszeresen elővette a társaság szórakoztatására). Volt osztálytársa, Chatel Andor mesélte Neumannról:

„Domony Péter volt a padtársa és legjobb barátja, együtt voltak állandóan. Szeretett a szünetekben táskaharcokat vívni és iskola után együtt mentek haza a Bajza utcán végig […] és még ott is folyt a hancúrozás.”

A Bajza utca egy hangulatos része az Andrássy út és a terézvárosi villanegyed irányába. Neumann erre sétált hazafelé a gimnáziumból (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

1921-ben érettségizett (17 évesen) és be is iratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, mely ugyanebben az évben vette fel a Pázmány Péter Tudományegyetem nevet. Matematika szakra vették fel, fizika és kémia melléktárgyakkal (érdekesség, hogy ebben az időben a matematika szak az intézmény bölcsészkarához tartott). Zsenialitását jelzi, hogy e képzést párhuzamosan végezte el más egyetemekkel (egy berlinivel és egy zürichivel), így már nem volt folyamatosan az országban. Végül Budapesten 1925-ben diplomázott és 1926-ban (22 évesen) doktorált. Egyetemi évei alatt olyan matematikus szaktekintélyek segítették, mint Fejér Lipót, Fekete Mihály, Kürschák József és Szegő Gábor.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1921 és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetem nevet viselte. A képen az intézmény bölcsészkarának Múzeum körútról látható épületei 1940-ben (Forrás: Fortepan)

A 20-as években már többnyire külföldön élt, de számos nyarat töltött a család sváb-hegyi nyaralójában szüleivel és testvéreivel. A ház egyik üvegablakára fel volt festve a család bővített címerjele, melyen a három fiú gyerekkori totemállatai is szerepeltek: Jánosé volt a kakas, Mihályé a nyúl, Miklósé a macska. Ekkor a bankár édesapa már egyetlen komolyabb üzleti szerződést sem kötött meg fia nélkül: amit csak lehetett, megmutatott Jánosnak, s neki mindig voltak építő tanácsai.

Az egykori Neumann-nyaraló a XII. kerületi Eötvös utcában. Napjainkban nagyköveti rezidencia (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Emléktábla a kapubejáratnál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu), és a Neumann-címer a nyaraló egy korábbi üvegablakára festve (Forrás: Wikibooks)

Neumann kétszer házasodott: mielőtt elkerült Budapestről, feleségül vette Kövesi Mariettát. Az USA-ban lányuk született, de hét év házasság után, 1937-ben elváltak. Egy évvel később Neumann rövid időre visszatért a magyar fővárosba. Ekkor ismerte meg Dán Klárát, akivel még 1938-ban egybekeltek, majd Princetonban élték közös életüket.

Neumann János második felesége, a szintén budapesti Dán Klára a történelem egyik első programozója lett (Forrás: Wikibooks)

A többi már Budapesten túli történelem: Neumann bebizonyította, hogy az emberi motivációkat le lehet írni a matematika nyelvén (játékelmélet), a tengerentúlon pedig a világ legkiválóbb tudósaival és ipari szakembereivel dolgozhatott együtt, akik rendszeresen kikérték a tanácsát. Részt vett a legfontosabb atomkutatásokban, és a számítástechnikában is korszakalkotó volt.

A XX. századi eleji Budapest egyik csodája az a szellemi és kulturális táptalaj, amit e hely és korszak együtt tudott nyújtani növendékeinek. Egyedülálló jelenség, hogy egyetlen város ilyen sok nemzetközi hírű feltalálót és gondolkodót tudott adni a világnak ennyire rövid időn belül. Az európai feszültségek elől Amerikába távozó, jórészt zsidó származású tehetségeket a „marslakók” névvel is illeti az utókor. Egyikükhöz, Szilárd Leóhoz kötődik a kifejezés, miután válaszolt olasz kollégája, Enrico Fermi azon kérdésére, miért nincs bizonyíték a Marson élő intelligens lények létezésére. „Már itt vannak közöttünk, csak magyarnak mondják magukat” – válaszolta Szilárd. Ilyen „marslakó” volt maga Neumann is, valamint Wigner Jenő, Kármán Tódor, Teller Ede és még sokan mások. Közülük is többen vallották, hogy Neumann volt a legragyogóbb elme. Ahogy Teller Ede fogalmazott:

„Néhányan a gondolkodás rabjai vagyunk, másoknál szükségszerűvé válik. […] Neumann János élvezte a gondolkodást.”

Nyitókép: Az ifjú Neumann János (Forrás: Wikimedia Commons) és egy 1904-es életkép a Bajcsy-Zsilinszky út Deák téri torkolatáról (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)