Budapesten a többemeletes bérházak építése az első világháborút közvetlenül megelőző években tetőzött – ekkor még szinte korlátlan hitelek álltak az építtető vállalatok rendelkezésére, melyek a háború után megszűntek. Ezért a két világháború közötti időszakban a kisebb épületek jöttek divatba, amelyekben azonban tágasabb – két és háromszobás – lakások is elfértek.

Az emberek nemcsak nagyobb lakásokra, hanem egészségesebb lakókörnyezetre is vágytak, így vándorlás indult meg a zsúfolt Pestről a budai zöldövezetekbe. A kereslet növekedése felhajtotta az itteni telekárakat, amely ellen az egyik megoldás a többlakásos házak építése lett. Az előírások szerint szabadon álló, villaszerű épületeket kellett építeni a gyönyörű tájképi környezetbe, ezért ezeket társasvilláknak vagy – ha kifejezetten befektetési céllal emelték – bérvilláknak nevezték el.

Le Corbusier – eredeti nevén Charles-Edouard Jeanneret – volt a modern építészet fő teoretikusa (Forrás: hu.wikipedia.org)

Nemcsak a fogalom volt újkeletű, a harmincas évek elejétől egyre több villa stílusa is egy új irányzatot, a modernizmust követte. Ennek gyökerei már az 1910-es évek elejére visszanyúlnak, de az első világháború után, a tomboló lakáshiány időszakában terjedt el. Lényege ugyanis az egyszerűség és a jó használhatóság: míg korábban a homlokzatoké volt a főszerep, addig itt az észszerűen beosztott alaprajzé.

A stílus egyik fő szószólója Le Corbusier volt, aki 1926-ban így határozta meg a modern építészet öt ismérvét:

1. Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől

2. A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás

3. A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása

4. Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé

5. Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapostető

Magyarországon a modern építészet térhódítása csak az 1920-as évek végétől indult meg, mivel a Trianon utáni konzervatív közhangulat korábban nem kedvezett neki. Ekkor sem vált azonban egyeduralkodóvá, de egyre több építész fogadta el és alkalmazta, olykor egészen nagy fordulatok is történtek. Kozma Lajos például az 1920-as évek nagy részében még neobarokk épületeket és iparművészeti alkotásokat tervezett, a következő évtizedben viszont a modernizmus lelkes hívévé vált. Lechner Jenő a XX. század elején még a szecesszió és a pártázatos reneszánsz vonzásában élt, amit a húszas években a klasszicizmus váltott fel, innen tért át a modern stílusra az 1930-as évek legelején.

Lechner Jenő az 1930-as évek elejétől tervezett modern stílusban (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Lechner híres építészcsaládból származott, Ödön nevű nagybátyja a hazai szecesszió legkiemelkedőbb alakja volt. Lechner Jenő nemcsak nevének, de ragyogó tehetségének is köszönhette, hogy már fiatal kora óta igen sok lakóház és villa tervezésére kapott megbízást. Ezekből jelentős vagyonra is tett szert, amit okosan ingatlanba fektetett: bérvillát épített a népszerűvé váló Gellért-hegyen. A Nagyboldogasszony (ma Ménesi) út és az Alsóhegy utcák sarkán álló épületet (Ménesi út 87.) 1931–1932 során már a modern építészet elvei szerint emelték.

A Ménesi út 87. számú bérvilla a két világháború között (Forrás: Tér és Forma, 1932. 8. szám)

A jó használhatóságot Lechner mindenekelőtt azzal biztosította, hogy az egyes lakásokat a lehető legtávolabb helyezte egymástól, így a lakók kevéssé zavarták egymást. Ezt azzal érte el, hogy az épületet két traktusra bontotta, melyek csak egy kis szakaszon, a közös lépcsőházon érintkeztek egymással. A két tömb egyébként a terepviszonyok miatt térben is elcsúszik egymás mellett: az északi egy szinttel magasabbra emelkedik. Lépcsős tömegrendszerét azzal is fokozta a tervező, hogy a déli tömb sarkát kivágta, hogy oda egy sarokteraszt helyezzen. Az északi traktusból pedig egy félköríves terasz lépett a homlokzat síkja elé.

A Ménesi úti villa alaprajza (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

A bejáratot a két tömb érintkezési pontján, egy üvegfalú lépcsőház aljában alakították ki, melyet tehát átjárt a fény. Ez a használhatóság szempontjából kulcskérdés volt, hiszen a biztonságos lépcsőzéshez elengedhetetlen a világosság. A nagy méretű üvegfelületet vékony osztók erősítik, végeredményben rácsos mintát képezve rajta. A modern elvek abban is megnyilvánulnak, hogy a főbejárat is csak egy egyszerű ajtó, ami teljesen beleolvad ebbe az üvegfalú tömegbe. A bérvilla beosztásában is a használhatóság és a világosság volt a vezérelv, ezért a szobák mindkét tömbnek a naposabb, déli felét foglalják el, míg az előszobákat, konyhákat, fürdőket az északi részbe csoportosította a tervező.

A Ménesi úti bérvilla udvari oldalán nyílt a bejárat (Forrás: Tér és Forma, 1932. 8. szám)

A nagyobb déli traktus földszintjén egyébként négy, az emeletén pedig három szoba kapott helyet, míg az északi tömb földszintjén és első emeletén is két-két szoba található. Talán az épület remek elhelyezkedése is indokolta, hogy a déli tömb tetején is kialakítottak egy apró garzonlakást. Alagsor csak a déliben van, ahol a garázson, a műhelyen és a pincéken kívül a cseléd számára is berendeztek egy lakást, aki az északi tömb tetején lévő mosókonyhában is dolgozott.

A Ménesi úti villa napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A homlokzat szinte teljesen díszítetlen, az ablakok kiosztása a funkcióhoz igazodik: a déli és a nyugati oldalon – hogy minél több fény jusson a szobákba – sarkokon átforduló szalagablakok futnak, míg az északi és keleti oldal kiszolgálóhelyiségeihez csak kisebb nyílások tartoznak. Az alagsor ablakait védő rács a modernizmus egyik vállfajának, az úgynevezett áramvonalas stílusnak az ismeretét mutatja, csakúgy, mint a félköríves terasz hajlított csőkorlátja. Az északi tömb érdekessége egy csúcsíves nyílás volt, mellyel a modernizmus magyarosítása volt a tervező célja. A Ménesi úti traktus földszinti ablakai között egy kerek dombormű is látható volt, mely a Szűzanyát ábrázolta a kis Jézussal (ezt sajnos a későbbi átalakítások során eltüntették).

Tóth Gyula műtermes villája a Podolin utca 8. szám alatt (Forrás: Tér és Forma 1934. 6. szám)

Lechner Jenő korábban is szívesen adott megjelenési lehetőséget festőknek és szobrászoknak az épületein és – ha csak eme apró dísz erejéig – ezen a modern bérvillán is így tett. Sokukkal jó kapcsolatot ápolt tehát, Tóth Gyula szobrász pedig 1933-ban őt bízta meg a műtermet is magában foglaló villája megtervezésével. A Kiscelli parkerdő tövében futó meredek Podolin utca 8. szám alá neki is egy modern házat álmodott meg.

A Podolin utcai villa földszinti és emeleti alaprajza (Forrás: Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ)

Ez is elemi geometrikus testekből épül föl, melyek közül az észak-keleti sarokból kinyúló félköríves terasz vonzza magára leginkább a figyelmet. A villa egyébként meglehetősen tömör, kis alapterületét valószínűleg a terepviszonyok is magyarázzák: Lechner el akarta kerülni az épületen belüli nagyobb szintkülönbséget. Teljesen ugyan nem tudta, de a lejtőt a funkció szolgálatába állította: a lejjebb elhelyezkedő keleti oldal nagy részét a műterem foglalja el, mely így másfél szint magas lehetett. A gyakran nagy méretű szobrok formálásához minden bizonnyal szükség is volt a nagy belmagasságra. Folytatásában, a nyugati oldalon egy kisebb alapterületű és alacsonyabb műterem is helyet kapott.

A Podolin utcai villát hatalmas ablakok világítják meg (Forrás: Tér és Forma 1934. 6. szám)

Tóth Gyula háromszobás, hallos lakása az emeletet foglalta el, melynek az északi oldalán tágas ebédlő és az abból nyíló, fentebb említett terasz emelte a kényelmet. A földszinten a műtermek mellett volt még a konyha és a cseléd szobája, a további kiszolgálóhelyiségek (raktár, mosókonyha, pince) pedig az alagsorban kaptak helyet. A homlokzaton ezúttal is a modernizmus letisztultsága uralkodik, és a világosság kedvéért az ebédlő falán – mely a fő közösségi helyiség – szalagablak nyílik. A műterembe is egy hatalmas ablakon árad be a fény, és mivel északra néz, ezért állandó fényviszonyokat teremt odabent. A funkció tehát e villán is elsőbbséget élvezett, de azért az esztétikum is jelen volt, például a félköríves terasz hajlított csőkorlátjában. Az 1960-as években történt átalakításkor ezt leszerelték, mivel a teraszt vasüveg szerkezetű fallal vették körül.

A Podolin utcai villa napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Akármennyire is praktikusak voltak a két világháború között épült modern villák, az új tulajdonosok gyakran átszabták belső elrendezésüket is. Külső megjelenésük egyszerűsége mégis sejteti, hogy tervezésük során a jó használhatóság volt a fő vezérelv.

A nyitóképen: A Ménesi út 87. szám alatti villa (Forrás: Tér és Forma, 1932. 8. szám)