Az emlékmű felállításának előzménye még az első világháború idejére nyúlik vissza: az Országgyűlés az 1917. évi VIII. törvénycikkben döntött arról, hogy az ország minden településén emléket kell állítani a világháborúban elesett helyi katonáknak. A kezdeményezéshez 1919-ben csatlakoztak a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE elődje) tevékeny hallgató is: gyűjtést indítottak a hősi halált halt társaik emlékműve számára. A háborút követő hiperinflációban az összeg sajnos elértéktelenedett, és csak egy bő évtizeddel később kerültek ismét a megvalósítás közelébe. Ekkor már az egyetem vezetősége is az ügy mögé állt, és dr. Wolkenberg Alajos rektor elnökletével alakult szoborbizottság 1928-ban kijelölte az emlékmű helyét: azon a falszakaszon biztosított neki helyet, ahol a központi épület találkozik a szomszédos Egyetemi templommal.

Az Egyetemi templom még az egyetem felépülése előtt, 1894-ben (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.076)

Az alkotással Zala Györgyöt bízták meg, de mivel az íves felület egy építészeti keretet is kívánt, annak megtervezésére Lechner Jenőt kérték fel. Mindketten tapasztaltak voltak az emlékművek terén: Zala formázta meg a Millenniumi emlékmű központi csoportjának szobrait, vagyis az oszlopon álló Gabriel arkangyalt, valamint az oszlop lába körül csoportosuló hét vezért, illetve az ő tehetségét dicséri a budai Várban álló honvédszobor is. Kora nagy politikusainak is az ő műveivel állítottak emléket a Kossuth téren: Andrássy Gyula lovas szobra az Országház déli, Tisza István pedig északi végéhez került. Ő mintázta meg Erzsébet királynét is, akinek szobra eredetileg Pesten, a Belvárosi-plébániatemplom előtt kapott helyet, ma viszont a budai Döbrentei téren látható.

Zala György a készülő Andrássy-szobor fejével (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Lechner Jenő húsz évvel fiatalabb volt, és jóval később is kezdte a pályáját, de az emlékművek tervezése mindig is nagy szerepet kapott munkásságában. Az első világháború előtt Füredi Richárd szobrászművésszel közös vállalkozás keretében igyekeztek megújítani a temetői művészetet, illetve szép eredményeket értek például a II. Rákóczi Ferenc kassai síremlékére hirdetett pályázaton. Jókai Mórnak a Fiumei úti sírkertbe szánt emlékművét is pályázati siker útján tervezték meg. Tehetsége mellett az 1920-as évek második felétől szakmai-politikai kapcsolatai révén is kapott megbízásokat: 1927-től a Kultuszminisztérium megbízásából ő irányította a Hősök emlékkövének kivitelezését, melyet végül 1929-ben helyeztek el a Millenniumi emlékmű előtt.

Lechner Jenő, az emlékmű építészeti keretének tervezője (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Zala és Lechner munkássága tehát a Hősök terén találkozott szimbolikusan, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem is kettejüket kérte fel a saját emlékműve tervezésére. Lechner már abban az évben több tervváltozatot készített, melyek nagyvonalakban megegyeztek: az épület elé egy hatalmas kő hasábot állított, melynek közepébe kapuként egy nagy, félköríves záródású fülkét mélyített. Az építményt a klasszikus építészeti tagolás szerint formálta: alul lábazaton áll, felül pedig párkány zárja. Az egyes tervváltozatok a felső lezárás formájában térnek el: van, ahol egy zárókőből kisarjadó levélfüzér fut végig a párkányon, máshol még úgynevezett fogsordísz is kiegészíti a párkányt. E korai tervek még klasszicista stílusúak voltak, amely a XIX. század első felében határozták meg a hazai építészetet. Lechner ugyanis a reformkort tekintette követendő példának, úgy gondolta, hogy a száz évvel korábbi elődök országépítő tevékenysége mintául szolgálhat saját kora politikusainak is.

Az emlékmű tervének korai változata (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Végül mégis megváltoztatta az emlékmű stílusát, hiszen nem önmagában álló alkotásról volt szó, figyelembe kellett vennie a templom barokk vonalait és az egyetem központi épületének neobarokk homlokzatát is: így a végleges terveket a barokkhoz közelebb álló copf stílusúra rajzolta. A nyolc méter magas építészeti keret kétrétegű lett: az elülső rész felületét ugyanolyan hullámzás járja át, mint a templom homlokzatát: szélei előrébb állnak, a közepe hátralép. A korai tervekhez képest a párkányt sokkal plasztikusabbá alakította, melyet alul még fogsordísz is kiegészít.

Az emlékmű a felavatása után (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

A hátsó réteg keskenyebb, de magasabb is, így láthatóvá válik a párkánya, mely az iméntinél egyszerűbb, bár közepéből egy zárókő emelkedik ki. Ebből két oldalra a copf stílusra oly jellemző füzérek nyúlnak ki, melyek az elülső réteg tetején futnak végig, és oldalaira is lecsüngenek. A füzérek tehát összekötik a két réteget, bár a vastag párkány miatt tulajdonképpen csak a végeik látszanak. Az emlékmű sarkait Lechner levéldíszes, csigavonalban végződő kővázákkal koronázta, melyekre csúcsos fedőket is helyezett. A copf stílus tervezésében nagy jártasságot szerzett, ezekben az években ugyanis a Műemlékek Országos Bizottsága rá osztotta az egyik jeles műemlékünk, a Várban található Régi Budai Országház helyreállításának feladatát.

Az emlékmű kapuja fölött, valamint a lábazaton latin felirat olvasható:

„Pro Patria Mortuis 1914-1918.

Juvenibus academicis virtutis aemula statuit viva juventus academica. 1919-1930.”

Jelentése:

„A hazáért meghaltaknak 1914–1918.

Az Egyetem ifjúságának állította az erényben versengő élő ifjúság az Egyetemen 1919–1930."

A katona szobra talapzatának felületére pedig kisebb betűkkel Vörösmarty Mihály Honszeretet című versének negyedik versszaka került:

„Tűrj érte mindent, ami bánt, kínszenvedést és halált, de el ne szenvedd, el ne tűrd véred gyalázatát!"

Zala György emlékműve egy jelenetet ábrázol, amelyben az egyetemisták a megsebesült katona segítségére sietnek. Hatalmas, három és fél méter magas alakokból állította össze a barokkosan dinamikus szoborkompozíciót, mely három egységből tevődik össze: a kapu felső részét a Géniusz perszonifikált nőalakja tölti ki, és tart koszorút a fiatalok fölé. A katona felé futó egyetemisták domborműves alakjai már kissé kiemelkednek a kapuból, de csak karjuk nyúlik ki és válik háromdimenzióssá. A katona viszont már önálló szoborként áll az emlékmű jobb oldalára helyezett posztamensen.

Az emlékmű napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az egyetemisták és a katona szobra 1930 első felében elkészült, és fel is állították a helyszínen, de hónapokig letakarva tartották. Az év őszén azután követte őket a Géniusz is, a végleges emlékművet így 1930. november 1-jén ünnepélyesen felavathatták. Az eseményt a szomszédos Egyetemi templomban tartották, ahol Wolkenberg Alajos tartott bevezető szentmisét, majd Liszt Ferenc Csata előtt című művét adta elő a kórus. A beszédek sorát stílusosan egy egyetemi hallgató, Eszterhás-Kreisz István nyitotta meg, aki azután József főhercegtől kért engedélyt az emlékmű leleplezésére. Rövid beszéde után hullott le a piros-fehér-zöld lepel az emlékműről, melynek üzenetét a rektor foglalta össze a legmeghatóbban:

„Bejöttek kapuidon ők is a tudomány és műveltség szomjóságával és nézzétek, mint rohannak ki azokon a hazához és kötelességhez hűséges lelkük önfeledt odaadásával. Jöttek üdén és mennek elszántan a halálra is. Mennyi kellem, vidámság, készség, ami rajtuk sugárzott és mennyi akarat, biztosság, keménység, ami lelkük himnuszában és csapataik lába alatt viharzott, mikor lehanyatlani látták a vitézt s vele a hazát.”

A nyitóképen: Az egyetemi hősi emlékmű részlete (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)