Tőry Emil 1863. április 17-én született Tőry Gusztáv Adolf és Kunig Rozália gyermekeként a nagy változások előtt álló Pesten. Fiatal korában kapcsolt szédületes tempóra a fejlődés, ami őt is arra sarkallta, hogy az érettségi után építészmérnöknek tanuljon. A Királyi József Műegyetemen még nem volt igazán magas szintű a képzés, ezért annak 1887-es elvégzése után a jóval nagyobb múltra visszatekintő Berlin-Charlottenburgi Műegyetemen, majd Párizsban folytatta tanulmányait. Egyébként az övé volt az utolsó generáció, amely külföldön egészítette ki az itthon megszerzett tudást, az 1880-as évek közepétől a budapesti intézmény is magas színvonalat tudott nyújtani.
Tőry Emil portréja (Forrás: hu.wikipedia.org)
Édesapját már nagyon fiatalon, mindössze hatéves korában elvesztette, és abban, hogy hazatért, édesanyja 1890-ben bekövetkezett halálának is szerepe lehetett. Itthon saját építészirodát nyitott, de a tervezés mellett az építészi közéletben is aktívan vett részt, 1897-től például a Műegyetemen oktatott, és szakkönyveket is publikált. Írásai főleg az ókori építészet témakörét tárgyalták, első műve a Marcus Vitruvius Pollio theoriaja az antik szentélyekről címet viselte (1896). Ennél jelentősebbek az 1904-ben megjelent A görög építőművészet története az Ókorban és A római építőművészet szerkezet- és alaktana című könyvei.
Az egykori Homeopata kórház a Bakáts téren (Forrás: Magyar Építőművészet, 1907. 10. szám)
Önállóan tervezett épületei közül az erzsébetvárosi törvényszék székházát, az Esztergomi Főkáptalan Práter utcai bérházait, valamint a ferencvárosi Homeopata kórházat érdemes megemlíteni. Utóbbit 1907-ben emelték a Bakáts tér keleti oldalán, az Ybl Miklós tervezte templom mögött (Bakáts tér 11.). Rajta a többszörösen megtört körvonalú oromzatok és a bennük nyíló ovális ablakok a neobarokk stílust, a gipszstukkó virágfüzérek pedig a szecesszió hatását mutatják.
Tőry Emil húsz éven keresztül dolgozott együtt Pogány Móriccal (Forrás: Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1929. július 14.)
A nála tizenöt évvel fiatalabb Pogány Móriccal 1908-ban társult, és az együttműködés hamar sikereket hozott. Ezt jelzi az a megtiszteltetés is, hogy az 1911-es torinói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításra készülve őket – illetve a hozzájuk csatlakozó Györgyi Dénest – bízták meg a magyar pavilon megtervezésével. A külföldi látogatók csodájára jártak az Attila fejedelem sátrát megidéző építménynek: a bejárat fölötti előtetőt egy szénaboglya körvonalát követő félkupolává nagyították fel a tervezők. A boglyaív egyébként a népi vonatkozása miatt a magyaros szecesszió kedvelt motívuma volt.
A torinói magyar pavilon főbejárata (Forrás: Magyar Iparművészet, 1911. 6. szám)
A bejárat két oldalán kardjukra támaszkodó kerámiaharcosok őrködtek, melyeket a pécsi Zsolnay-gyárban feltalált eozinmázzal vontak be. A másfélszeres életnagyságú katonák a székelyek mondabeli őse, Csaba királyfi katonái voltak, illetve a pavilon mitikus-történelmi oldalát fokozták a Szent István és Attila életét ábrázoló homlokzati domborművek is. Gazdagsága mellett a mérete is lenyűgöző volt, a bejárati előcsarnok fölött negyvenméteres, meredek gúla alakú torony magasodott, melyen színes ólomüveg ablakok eresztették be a fényt.
Az Adria Biztosító Társulat székháza (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A pavilont a kiállítás után lebontották, így már csak fotók és tervek tanúskodnak róla. Mai napig áll azonban az 1911–1913 között épült Újpesti Állami Főgimnázium (ma Újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, Tanoda tér 1.), melynek monumentális, klasszicizáló homlokzata egyébként az örökkévalóság érzetét is kelti. A kapuzatot alkotó téglaburkolatú körpillérek egy széles háromszögű timpanont tartanak, melynek közepét díszíti az ország címere. Hasonló stílusban tervezték a Deák Ferenc térre az Adria Biztosító Társulat székházát (1913), melynek főhomlokzatát a sarkokból előrelépő monumentális kiszögellések (rizalitok) keretezik. A klasszicizálás az ablakok szabályos rendbe sorolásában, valamint a nagy méretű, díszítetlen falfelületekben is tetten érhető.
A Nemzeti Színház az 1880-as években (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.083)
Noha hatalmas épületeik valósultak meg, a Tőry–Pogány-páros a legnagyobb sikerének a Nemzeti Színház pályázatán aratott diadalt tartotta. Az eredetileg ifj. Zitterbarth Mátyás tervei alapján 1837-re elkészült klasszicista teátrumot Szkalnitzy Antal 1873–1876 között ugyan modernizálta, de a XX. század elejére így is eljárt fölötte az idő, és 1908-ban bezárták. A megmérettetés első fordulóját 1913 legelején rendezték, és azzal a döntéssel zárult, hogy a négy legjobb pályamű szerzőjét egy szűk körű versenyre hívják meg.
Tőry Emil és Pogány Móric terve a Nemzeti Színházhoz (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 1. szám)
Tőry Emil és Pogány Móric mindkét alkalommal hasonló terveket nyújtottak be: a Múzeum körúti, enyhén ívelt főhomlokzatot hatalmas, vájatolt pillérek tagolják, melyek egy magas attikaoromzatot tartanak. E falfelületet ókori mintára teljes szélességében egy összefüggő dombormű díszíti, megidézve a színjátszás görög hagyományait. Az épület túlsó végében a színpad fölötti zsinórpadlás is ősi hangulatot árasztott, hiszen egy egyszerű hasáb alkotta, mely felfelé lépcsőzetesen szűkült. A nagy szakmai elismerést kiváltó terveiket az első világháború kitörése miatt nem valósíthatták meg, hiszen az építkezés csillagászati költségeit nem vállalhatta az állam.
A Pálosok kútja napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
A mostoha viszonyok között sem maradtak teljesen munka nélkül, sőt 1915–1917 között egy négyemeletes bérházat építettek fel a Práter utca 63. szám alá. Szintén Józsefvárosban, a Lósy Imre utcában állították fel a Ligeti Miklós szobrászművésszel közösen tervezett úgynevezett Pálos kutat 1916. október 8-án. Úgy formázták meg, hogy a kör alakú kútból egy oszlop emelkedik ki, melynek tetején a híres lengyelországi búcsújáró hely kegyképe, a Częstochowai Madonna kapott helyet. A kút két oldalán a névadó alakok, vagyis egy-egy pálos szerzetes térdelt és imádkozott a Szűzanyához. Az alkotást 1935-ben a Lechner Jenő tervei szerint helyreállított Központi Papnevelő Intézet udvarára szállították, ahol ma is látható. Ezt azonban Tőry Emil már nem érhette meg, 1928. május 31-én, hatvanötéves korában elragadta a halál. A minőségi munkával teli élete mai napig bárki számára követendő például szolgálhat.
A nyitóképen: Az Adria Biztosító Társulat székháza (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció