A magyar historizmus nagymestere volt Alpár Ignác

Alpár Ignác 1855. január 17-én született Pesten Schöckl Ignác néven. Édesapja Schöckl Mátyás (1823–1879) asztalosmester volt. Schöckl Ignác a vezetéknevét 1880-ban Alpárra magyarosította. Építészeti tanulmányait előbb Pesten, majd Berlinben folytatta. Budapestre 1881-ben tért vissza, Hauszmann Alajos (1847–1926) építőművész segédje lett, aki mellett a pesti Műegyetemen hét éven át, 1882 és 1889 között vett részt az oktatásban. 

Alpár Ignác 1905 körül készült fényképe (Forrás: Wikipédia)

Az első alkotás: a herkulesfürdői Szapáry fürdő épülete

Már az ókori rómaiak is felismerték a Cserna folyó vadregényes völgyében, a Kazán-szorosoktól 25 km-re elhelyezkedő Herkulesfürdő vizeinek gyógyhatását. A fürdőhely a népvándorlás korában elpusztult, majd a középkorban feledésbe merült. A római fürdő maradványait a XVIII. században fedezték fel ismét, ezt követően néhány fürdőházat, fogadót, templomot építettek.

Régi képeslap Herkulesfürdőről

A fürdőhely XIX. század másik felében indult fejlődésnek. Ebben az időszakban létesültek a díszes villák és nyaralók a fürdőhelyen. A Cserna folyó partján a Szapáry fürdő neoreneszánsz stílusú épülete nyitotta meg kapuit, amely Alpár Ignác első alkotása, s melynek révén vált ismert építésszé. A Szapáry fürdő tervezésére 1883-ban hirdettek pályázatot. Alpár Ignác elsőnek hirdetett tervének megvalósítása 1885–1887 között zajlott. A Cserna-patak és a hegyek közötti keskeny földsávon elhelyezkedő fürdőház közepén, kupolás sarkain gúla lefedésű épületrészt találunk. A Szapáry fürdő kupolás lefedésű középső épületében kapott helyet a Zsolnay épületkerámiából készített szökőkút.

A herkulesfürdői kút (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A különleges Zsolnay-kút

Alpár Ignác építészi pályafutása során viszonylag kevés alkalommal használta fel a pécsi kerámiagyár termékeit, mégis, az életművében fontosak azok a művei is, amelyeknél Zsolnay kerámiát alkalmazott. A herkulesfürdői kút olyan népszerű lett, hogy másolatait több helyen is felállították, így Pécsett a Zsolnay-gyár kertjében, valamint a Vasváry-villa parkjában, Budapesten a XII. kerületben, a Művész u. 2. szám alatti  ház kertjében, végül napjainkban Kaposvárott is.

Ennél a neoreneszánsz stílusú kútnál a Zsolnay kerámia használata Alpár Ignácnak a tudatos választása volt, erről a Művészi Ipar című szaklapban maga is beszámolt. A kút könnyed, játékos megformálását a négy, vízköpő delfin formájú, álló alak biztosítja, valamint két kútkáva biztosítja a víz lefolyását. A kúttörzs alsó részén, a két medence közötti részen és a vastagabb legalsó részen is növényi ornamentika és vízimadarak díszítik e majolikából készült kutat.  A pécsi Zsolnay-gyár területén felállított kútnak terveit a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Múzeum őrzi.

A kút legújabb példányát Budapest Belvárosában, a József nádor téren állították fel 2018-ban.

A Zsolnay-kút a  József nádor téren 2018-ban (Fotó: pestbuda.hu)

Zsolnay épületkerámia Alpár más épületein

Alpár Ignác a herkulesfürdői megbízás után egy évtizeddel később alkalmazta a Zsolnay-gyár kerámiáit a budapesti, a Margit híd közelében álló Lipthay utca 12. számú ház Dunára tekintő homlokzatán is. Ez az épület neoreneszánsz stílusú, de második emeleti erkélyét szecessziós hangulatú kerámia és kovácsoltvas erkélyrács gazdagítja.

A Lipthay utca 12. számú ház Zsolnay kerámiái (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Az építész az 1908 és 1910 között megépült terézvárosi Anker-palota utcai homlokzatait sárga mázú kerámiadíszítéssel látta el. Alpár több banképületének megvalósításakor is Zsolnay Miklós (1857–1922) gyárának burkolóelemeit alkalmazta. 

A XX. század első felében Steindl-céh néven működött az építészeket és iparművészeket tömörítő egyesület, amelynek Alpár Ignác és Zsolnay Miklós is tagja volt. Az egyesület összejöveteleit a Semmelweis utca 5. alatti épületben tartotta. A rendelkezésükre álló termek belsőépítészeti kialakítását Alpár Ignác és Foerk Ernő (1868–1934) tervezte. A két terem a középkor világát idézte meg. A neoromán stílusú terem ékessége volt egy díszes, Zsolnay kerámiából készített kandalló. A XX. század második felében a Steindl-céh helyiségei a későbbi átalakítások következtében elpusztultak.

Az Anker-palota Zsolnay kerámiái (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Az Anker-palota homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Alpár Ignác és a millenniumi kiállítás

A magyar honfoglalás 1000 éves évfordulójára az ország több közintézmény – köztük az Iparművészeti Múzeum épületének – felépítésével, valamint a fővárosi Ferenc József híd átadása mellett egy reprezentatív, monumentális kiállítással is készült. Ez az ezredéves kiállítás egyszerre volt a történelmi emlékek bemutatásának látványos színhelye és a szórakoztatásnak, „elkápráztatásnak” is a helyszíne a Városligetben.

Az eredetileg ideiglenesnek épült Vajdahunyad vára az 1896-os millenniumi kiállításon (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.01.002)

A Vajdahunyad vára napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kiállításon nemcsak az erre az alkalomra emelt alkalmi épületekben fogadták a látogatókat, hanem a 11 évvel hamarabb, 1885-ben emelt Iparcsarnokban is, ahol az orgonától a szökőkútig sok különböző tárgy tett tanúságot az ország gazdasági fejlettségéről.

A kiállítás történelmi főcsoportjának épületét Alpár Ignác tervezte. Az ezeréves történelmi múlt építészeti bemutatását egy-egy jellemző építészeti stílust képviselő épületrésszel formálta meg. Az építész alkotásával megfelelt az építtetők által megfogalmazott elvárásnak:

„Kívánatos, hogy a magyar történelmi vagy régi magyar építmények motívumai fölhasználtassanak.” Vajdahunyad várának monumentalitását és a felvidéki Csütörtökhely kétszintes, kecses kápolnáját harmonikusan magába olvasztó épület annyira kedveltté vált a látogatók körében, hogy a kiállítás beruházója, a magyar kormány, úgy döntött, hogy az ideiglenesnek szánt épület helyett tartós anyagokból annak mását megépíti a Mezőgazdasági Múzeum részére. A múzeumot 1907-ben nyitották meg, a hozzá kapcsolódó Szent László-kápolnát pedig 1915-ben szentelték fel. 

A Szent László-kápolna, ismertebb nevén a jáki kápolna (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Tőzsdepalota: legjelentősebb pénzügyigazgatási épülete

A budapesti Szabadság tér nemcsak a szűkebben vett városrész, a Lipótváros, hanem az egész Kárpát-medence szempontjából is egyedinek számít. A tér különlegességét a magyar történelemben játszott, többszörösen tragikus szerepe mellett a jobbára egy stílusban megszólaló, de egymást „túlharsogni akaró” házai adják. A tér területén a XVIII. század végén egy nagy méretű börtön épült, amely az Újépület nevet viselte.

A börtönt az 1890-es évek elején lebontották és az egykori büntetés-végrehajtási intézet területét felparcellázták. A legnagyobb kiterjedésű telket a Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tanácsa vásárolta meg. A tőzsde tanácsa 1899-ben nyílt építészeti pályázatot hirdetett az intézmény reprezentatív igényű  székházának felépítésére.

A Tőzsdepalota frissen elkészült épülete 1906-ban (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.114)

 A Szabadság téren álló Tőzsdepalota 1923-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 76060)

A pályázó építészeknek pályamunkáikat még az adott év novemberéig kellett beadniuk. A kiírás egyedi kikötést tartalmazott, ugyanis megszabta, hogy a Tőzsdepalota árutőzsdei részének nagyterménél nem lehet felülvilágító ablakot alkalmazni. Eszerint a fénynek a magasan elhelyezett ablakokon keresztül kell bejutnia a terembe, elérve ezzel, hogy a napfény és az árnyék napszakonként való változása ne zavarja a mintaáruk vizsgálatát. A pályázók a megadott határidőig harminchárom tervet adtak be.

A 10 ezer koronával jutalmazott első díjat Alpár Ignác, míg a második helyet az 5000 koronás pénzdíjjal együtt két pályamunka nyerte: az egyiket szintén Alpár Ignác nyújtotta be, a másikat Lechner Ödön, aki Baumgarten Sándorral közösen készítette a tervét. A további díjazott tervek készítői között is a századforduló elismert alkotóit találjuk meg, többek között Bálint Zoltánt és Jámbor Lajost, valamint a később a Zeneakadémiát tervező építészpárost, Korb Flórist és Giergl Kálmánt.

Alpár Ignác első és második helyezéssel elismert terve az érett historizmus stílusának értékes példáit mutatja. Az építész a kivitelezés előtt a két tervében rejlő elgondolásokat ötvözte: sikeresen hozott létre egy olyan monumentális üzleti palotát, amely alaprajzi elrendezésében és homlokzati megformálásában teljesen megfelelt a megrendelő tőzsdetanács elvárásainak.

Az egykori Tőzsdepalota később a Magyar Televízió székháza lett (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Az egykori Tőzsdepalota főbejáratának részlete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Tőzsdepalota (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Mind az áru-, mind az értéktőzsde 1948-ig, a magántulajdonú vállatok államosításáig működhetett. A „fordulat évétől” új funkciót kapott a hatalmas belső terekkel rendelkező épület. Falai között az új rendszer ideológiai képzését szolgáló Lenin Intézet nyert otthonra. Egy évtizeddel később a Magyar Televízió székháza lett. A televíziós időszak alatt számtalan káros beavatkozás történt, a nagy méretű reprezentatív belső tereket az új igényeknek megfelelően átszabdalták.

Egy kanadai ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalat 2006-ban megvásárolta az MTV fél évszázadon át használt otthonát. A televízió 2009-ben költözött ki a Szabadság téri épületből Óbudára, a Kunigunda útra, az új építésű székházába. 

Bár az elmúlt évtizedben több alkalommal hangzatos ígéretek születtek arról, hogy a felújítás során újjászületik az épület, ám az elgondolásokat nem követték tettek, ezért a volt tőzsdepalota állapota napról napra tovább romlik.

Alpár Ignác egyéb épületei

Nyitókép: A Tőzsdepalota épülete 1906-ban (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.114)