A trianoni békediktátum nemcsak az ország határait, de az emberek gondolkodását is jelentősen megváltoztatta. Míg addig szinte mindenki számára egyértelmű volt, hogy hazánk Európához tartozik, az égbekiáltó igazságtalanság sokakban megrendítette a Nyugat iránt táplált bizalmat. Egyre többen fordultak a keleti gyökerek felé, és váltak a turanizmus hívévé. Eme elmélet szerint Ázsia mélyén hajdan létezett egy Turán nevű hatalmas birodalom, ahol a mi eleink együtt éltek többek között a törökök, perzsák, kínaiak, japánok és indiaiak őseivel. Az új határok közé szorult magyarságnak kedves volt a gondolat, hogy mégsem vagyunk rokontalan, árva nemzet.
Than Mór: Attila lakomája, 1870 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
Tudósok már 1910-ben megalapították a Magyar Turáni Társaságot, melybe belépett az Indiát kutató Zajti Ferenc is. Az ő meghívására érkezett hazánkba egy bizonyos Módi professzor 1928-ban, aki rendkívül elcsodálkozott, hogy nem látott egyetlen szobrot sem Attiláról, a hunok világhírű királyáról. Arrafelé egyértelműnek tartották a hun–magyar rokonságot, és javasolta a hiány mielőbbi pótlását. Azt ígérte, hogy a szobor avatására magát Ghandit is el fogja hozni.
A Nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivócsanakja (Forrás: Kunsthistorisches Museum, Bécs)
A Turáni Társaság tagja volt Lechner Jenő építész is, aki 1929 májusában felajánlotta: örömmel készít terveket a szobor elhelyezésére. Indiával már nagybátyja, Lechner Ödön is kapcsolatba került a nemzeti formanyelv keresése során, amit az Iparművészeti Múzeum bejáratának színes kiképzésén ma is megcsodálhatunk. Jenő eleinte inkább a pártázatos reneszánsz újrafogalmazásával szerette volna megalkotni a magyaros stílust, később viszont a honfoglalás kori régészeti leletek ihlették meg, és azok motívumait rejtette bele alkotásaiba. Az 1929-ben felavatott Nemzeti Vértanúk emlékművére például az úgynevezett Nagyszentmiklósi kincsről származó bikafejet illesztette.
A Nemzeti Vértanúk emlékművének felső részében is megjelenik a bikafej motívuma (Forrás: Fortepan/Képszám: 129779)
Az Attila-emlékművel kapcsolatos elképzelését végül 1931-ben vetette papírra, illetve Füredi Richárd szobrászművész barátjával közösen egy makettet is megformáztak. Helyszín gyanánt adta magát a Vérmező, hiszen a hatalmas terület szinte üresen állt, ráadásul a mellette futó utat már évtizedekkel korábban Attiláról nevezték el. Egy grandiózus építményt tervezett a park középtengelyébe: 170 méter hosszan terült volna el az úttal párhuzamosan, 70 méteres szélességével pedig a Krisztina körútig nyúlt volna.
A Vérmező helyszínrajza a tervezett emlékművel (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)
Az Attila út felőli, keleti szélén egy 12 méter magas fal vonult volna az emlékmű teljes hosszában. Ennek monumentalitását azzal is hangsúlyozta a tervező, hogy felülete teljesen tagolatlan és dísztelen, csupán a két végén állt egy római diadalív, illetve egy kínai pagoda, melyek a Hun Birodalom hatalmas kiterjedését fejezték ki. A tömör falon nyitottak azért öt kaput, melyeknek szénaboglyákra emlékeztető formái a nép ősiségére utaltak, közöttük pedig a hun sereg sűrűn egymás mellé helyezett lovas harcosainak szobrai őrködtek.
Az Attila-emlékmű távlati képe (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)
A fal nyugati oldalán egy széles terasz terült el, melynek közepén egy hat méter magas posztamensen állt Attila nyolc méter magas lovas szobra. Előtte széles lépcsőzet egy medencéhez vezetett le, a benne lévő víz pedig – azonkívül, hogy illett a parkba – a tükröződésével még fel is nagyította a roppant méreteket. A Turáni Társaság védnökének, Habsburg József főhercegnek a javaslatára Lechner Jenő készített egy alternatív tervet is, ahol nem medence adta volna az Attila előtti víztükröt, hanem maga a Duna: e szerint Attila lovas szobra a Margit híd előtt, a folyómederbe épített talapzaton állt volna.
Az Attila-emlékmű alternatív terve a Margit híd előtt (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)
A művészek gigászi tervei párhuzamban álltak Attila hatalmas birodalmával, de megvalósításuk valószínűleg akkor is utópia lett volna, ha nem sújtja gazdasági válság az egész világot ezekben az években. A rajzok ettől függetlenül értékesek, hiszen tanúskodnak mind az őstörténeti gondolatkör, mind a megalománia jelenlétéről.
A nyitóképen: Az Attila-emlékmű távlati képe (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció