Tudjuk, hogy merre vannak óvóhelyek a környékünkön? A XXI. század elején Európa közepén néhány éve ezt teljesen irreális kérdésnek tartottuk volna, de látva, mi történik a közvetlen szomszédunkban, már egyáltalán nem gondolhatjuk, hogy a történelem eme eleme a múlt része.

A II. világháború alatt a magyar főváros sokáig messze a hátországban volt, de 1942 szeptemberében szovjet bombázók a magyar fővárost is támadták, ekkor tizenegy civil vesztette életét. A lakossági óvóhelyek kialakítására a főváros nagyszabású programot indított. Ezek elsősorban nyilvános pinceóvóhelyek voltak, ahová légiveszély idején a köztereken tartózkodók behúzódhattak. Ezeknek a nyilvános óvóhelyeknek az első csoportját 1943. július 28-án mutatták be a sajtónak.

A Központi Városháza alatti óvóhely építése (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Budapest területén ekkor összesen 32 nyilvános pinceóvóhelyet adtak át, amelyeket már egy nappal korábban, július 27-én megnyitottak. Az óvóhelyeket sokemeletes lakóházak pincéiben alakították ki, nemcsak a bombák ellen védtek, hanem a por és a füst, sőt az esetleges harci gázok ellen is védelmet nyújtottak. A Népszava így mutatta be az új óvóhelyeket 1943. július 28-án:

„Az óvóhelyeket úgy helyezik el, hogy lehetőleg egy csoportba ne kerüljön sok ember, tehát az épület alatt elhúzva, nagy területen létesülnek ezek a vészkijárókkal és vészátjárókkal. Amennyiben a boltozatok nem nyújtanak kellő biztonságot, úgy alátámasztják ezeket. A bombáknak a falak tövében való becsapódása által létrejövő robbanások elhárítására a járda alatt két méter szélességű és 65 centiméter magasságú erős, cementtartalmu fékezőbeton részek készülnek. Gondoskodás történik az óvóhelyek közönségének levegőszükségletéről is. Minden ember részére legalább 0,6 négyzetméter alapterület és 2,5 köbméter légtér áll rendelkezésre. Ha szívószűrőgép segítségével a levegőcserét biztosítni lehet, akkor a légteret csökkentik.”

Az óvóhelyek nem egyterűek voltak tehát, azokat erős falakkal több kisebb helyiségre osztották. E terekben a faltól távolabb helyeztek el padokat, ezeken ülve kellett kivárni a légiriadó végét. Ugyanis az óvóhelyeken nem volt szabad a falnak támaszkodni, mert a fal rázkódása akár komoly sérülést is okozhatott. A padok alatt helyezték el az ivóvíztartályokat. Az óvóhelyeket ellátták némi egészégügyi felszereléssel, és az esetleges fertőzött ruhák számára zárható hordókkal. A higiéniai szükségleteket puritán módon lehetett megoldani, tőzegesvödrök álltak rendelkezésre WC gyanánt. Igaz, ezek nem többnapos lent tartózkodásra szánt bunkerek voltak.

A Nemzeti Takarékpánztár Rt. óvóhelye. A nyilvános óvóhelyek is hasonló felépítésűek voltak (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A városban a nagy forgalmú pontokon alakítottak ki ilyen óvóhelyeket, a vásárcsarnokok alatt és 21 nagyobb bérház pincéjében, valamint a központi városháza és négy kerületi előjáróság épülete alatt is. Az egyik ilyen óvóhelyet, a Margit körút 1. alatti létesítményt a Pesti Hírlap 1943. július 28-i száma így mutatta be:

„Az óvóhely bejárata a házban levő kávéház dunaparti terrasza előtt, a helyiérdekű állomásánál levő kis parkból nyílik. Maga a korszerűen kiképzett és felszerelt óvóhely messze benyúlik a ház alá. […] Tapasztalat szerint ugyanis a házakat találó bomba több emeletsoron át haladva, sebességét veszti és a második vagy harmadik mennyezeten felrobban vagy időzítés esetén megakad. A beomlás törmeléke ilyen esetben már nem veszélyezteti a kellő módon megépített óvóhely közönségét. Ennek az óvóhelynek az érdekessége, hogy alatta, párhuzamossan a Margit-körút 1. számú bérház lakóinak az óvóhelyét helyezték el. A két óvóhelyet betonmennyezet választja ketté és vészkijárat köti össze. […] A bérház kapuja alól vezet a lejárat a ház óvóhelyére, mely a nyilvános óvóhely alatt fekszik. Az egyik fal mellett kis házi oltár áll, feszülettel, virággal, gyertyával, egy oszlop mellett pedig kis Mária-szobor állítja meg a látogatót. A vallásos lélek a légitámadás izgalmas perceiben és idegfeszültségében hitet, reményt, bizodalmat lelhet előttük.”

A fővárosban ezzel együtt nem ért véget 1943-ban az óvóhelyek kialakítása, mert még 17 nyilvános óvóhely építése zajlott. Ezek közé nem számolták be az olyan óvóhelyeket, amelyek például az iskolákban és középületekben létesültek, amelyek tanítási és munkaidőben az ott tartózkodók védelmét szolgálták, ezen időszakon kívül pedig a nagyközönség részére is nyitva álltak, természetesen csak légiriadók esetén.

Egy nyilvános óvóhely irányát mutató tábla Budapesten 1944-ben a Széll Kálmán téren (Fotó: Fortepan/Képszám: 72663) 

A hivatalos átadás utáni két napban, azaz 1943. július 28–29-én viszont ezeket az óvóhelyeket kinyitották, délelőtt 10 és este 6 között bárki megtekinthette azokat, megismerhette az elhelyezkedését, a működést, sőt az óvóhelyek megismerésének fontosságára Szendy Károly polgármester fel is hívta a lakosság figyelmét.

A sok óvóhely ellenére a légitámadásokban nagyon sok civil vesztette életét, csak az 1944. április 3-i bombázás egymaga 1073 áldozatot követelt. 

Nyitókép: Nyilvános óvóhely felszentelése (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)