A budapesti tömegközlekedésben a XX. század elején ugyan a villamos volt a legfontosabb eszköz, de mégis mérföldkövet jelentett az autóbuszok elindítása. Egy rövid, 1915-ös epizódot követően a rendszeres közlekedés az I. világháború után, 1921-ben indult meg, az első kocsik Pesten álltak szolgálatba. Ennek oka az volt, hogy egyrészt nem volt elég autóbusz az egész város lefedésére, másrészt a hidak sokáig nagy nehézséget jelentettek, ugyanis a hidakon a pálya általában emelkedett, ami egyes, elsősorban az elsőként beszerzett elektromos autóbuszok számára leküzdhetetlen akadály volt. Az akkori motorok nem voltak elég erősek, hogy a hatalmas járműveket egy ekkora emelkedőn felvigyék. Mivel az autóbusz-közlekedés népszerű és anyagilag is nyereséges volt, és a későbbi benzines járművek már át tudtak kelni a hidakon, a hálózat egyre terjedt. A Lánchídon már 1924-től közlekedtek autóbuszok.

A modern benzinmotoros autóbuszok már fel tudtak kapaszkodni a hidak emelkedőin (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Azonban nagy igény jelentkezett arra is, hogy a Ferenc József hídon – ahol egyébként 1898-tól közlekedtek villamosok – is járjanak az autóbuszok. A híd 1896-os megnyitása után hatalmas sebességgel kezdett kiépülni a Gellért-hegytől délre eső városrész, a mai Bartók Béla út – Móricz Zsigmond körtér, valamint a Budafoki út környéke, új házak, lakónegyedek emelkedtek erre, sőt a Műegyetem is ide költözött, ezért a villamos már nem volt elégséges ennek a területnek a kiszolgálására.Az üzem nyereségességére építve a főváros 1928-ban hatalmas autóbusz-beszerzésbe fogott, összesen 100 korszerű autóbuszt vásárolt – ezek magyar gyártmányú járművek voltak –, ami az autóbusz-hálózat kiterjesztését tette lehetővé. A korszerű buszoknak a hidak emelkedői – ami a Ferenc József hídon 2,5 százalékos volt – nem jelentettek nehézséget.

Ám volt még egy gond, ami majdnem megakadályozta a buszközlekedés bevezetését. A Fővám téren működött egy nyílt piac, annak ellenére, hogy itt állt a Központi Vásárcsarnok, és ez akadályozta, hogy a buszok ráforduljanak a hídra. Ez az idénypiac akkora volt, hogy egészen az Erzsébet hídig elért, sőt már a híd addigi közlekedését is veszélyeztette. Erről 1928. június 17-én a Budapesti Hírlap ezt írta:

„Enyhülést hozna a Ferenc József-híd züllött közlekedési viszonyaira, ha a Fővám tér bódéi síkos hulladékaikkal eltűnnének. A gyalogosoknak ma nincs járdájuk, sőt az úttesten is csak a sínek közvetlen közelében járhatnak a bódésorok miatt. Az árubódéknak úton-útfélen való felállítása különben az egész főváros területén veszélyezteti a közlekedés biztonságát.”

Piac a Ferenc József híd pesti hídfőjén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A piacot szabályozni kellett, hogy az autóbuszok fel tudjanak hajtani a hídra. A végleges megoldást a korabeli szakemberek szerint az jelentette volna, ha az egész piac átköltözik a Közraktár utcába. Ettől függetlenül azonban egy 1928 szeptember eleji vizsgálat azt mutatta ki, hogy maga a híd is alkalmatlan a buszközlekedésre, nem elég széles, a villamosok után a buszok beragadnak, nem tudnak mellettük elhaladni. Ugyan a piacot akkor még nem helyezték át, és természetesen a hidat sem szélesítették ki (ugyanolyan széles ma is, mint az 1896-os megnyitásakor), ennek ellenére 1928. szeptember 24-én elindult az első autóbusz a Ferenc József hídon keresztül Budára. Az Aréna úttól közlekedő 1-es busz vonalát hosszabbították meg, bár a buszok akkor még csak a Szent Gellért térig jártak, de nem sokáig, mert már 1929 augusztusától meghosszabbították az útvonalát egészen az akkori Horthy Miklós, a mai Móricz Zsigmond körtérig.

Autóbusz-közlekedés 1933-ban (Dr. Illyefalvi I. Lajos: A székesföváros múltja és jelene grafikus ábrázolásban)

Az 1-es busz kimondottan sűrűn közlekedett, a pár évvel később, 1933-ban elvégzett mérések szerint a Ferenc József hídon óránként 25 autóbusz kelt át, ami sűrűbb volt, mint az Erzsébet híd autóbusz-forgalma. Valóban a korabeli beszámolók szerint az 1-es busz 5-8 percenként közlekedett. A Gellért tértől pedig külön autóbusz járt a Budafoki úton. Nem volt azonban mindenki boldog, a Fővárosi Közgyűlésben Szőke Gyula képviselő 1928. november 21-én a következőket mondta a híd közlekedéséről:

„Méltóztatnak tudni, hogy a Ferenc József-hídon a közlekedés életveszélyes. A tanács ezt megtoldotta azzal, hogy az emeletes autóbuszokat most három percenként ott járatja, megtoldotta azzal, hogy újabb villamosokat járat, valamint megtoldották azzal, hogy kevésbé takarítják ezeket a helyeket is kevésbé tisztogatják úgy, hogy amennyire növekedett a közlekedés, annyira növekszik a szemét is. Úgy gondolom, hogy sem közegészségügyi, sem közrendészeti szempontból így nem maradhat ez a tarthatatlan állapot.”

A híd valóban keskeny volt az autóbuszoknak és a villamosoknak, de ne feledjük, amikor a hidat tervezték, 1893–1894-ben még szó sem volt autóbuszokról, a budapesti utakon villamosok és lovas kocsik jártak, autó is egy két darab, ha volt (Hatsek Béla optikusnak már 1892 végén volt automobilja), de autóbusz még mutatóba sem volt sehol. A hídon a buszok mégis sikert arattak, hiszen egészen 1995-ig közlekedett az 1-es busz. 

Nyitókép: A Ferenc József híd és a piac 1935-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 201182)