A Magyar Zsidó Múzeum népszerű turistacélpont, hiszen Európa legnagyobb zsinagógája mellett, a Dohány és a Wesselényi utcák sarkán található. Hosszú sorban állás után jutunk be az épületbe, amely már önmaga is meglepetéssel szolgál: bár téglahomlokzatának romantikus-móros stílusa megegyezik a szomszédos szakrális épülettel (melyről korábban többször is írtunk), jóval később, csak az 1930-as évek elején emelték. A millenniumig egy klasszicista bérházsor állt a helyén, annak lebontása után – amelyet a Wesselényi utca Károly körútra kivezetése indokolt – pedig üres maradt a telek.
Mikor az izraelita hitközség döntött az új egység felépítéséről, egyúttal a zsinagógát is átszabták: a bal oldala előtt eredetileg hosszan előrenyúló szárny ugyanis takarta a páratlanul díszes főbejáratot, így a traktus kétharmadát lebontották, és a megmaradt szakaszhoz illesztették hozzá az egyemeletes épületrészt, melyet Vágó László és Faragó Ferenc terveztek. A múzeum 1931-ben költözött a falai közé, és hozta magával gyűjteményét is a korábbi otthonából, egy lipótvárosi lakásból. Viszont mivel összehasonlíthatatlanul nagyobb hely állt rendelkezésre, számos új tárgyat is beszereztek. A Támid című állandó kiállításon ebből több mint háromszáz tárgyat tekinthet meg a látogató.
A koncepció a judaizmus alapjainak, a hétköznapok, ünnepek és évfordulók bemutatása. A Múzeum rendkívül informatív honlapján is elérhető ismertető így vezeti be a kiállítást:
„A Tízparancsolat és az időbeosztás heti ritmusa az emberiség közös kincsévé lettek. A zsidó szokások a változó körülmények és az ókori örökség folyamatos újraértelmezése során alakulnak, de az idő beosztása, az élet ritmusa továbbra is a napok ősi rendjét követi. Az elmúlt évszázadokban a zsidó szöveges örökség értelmezéséhez és továbbadásához gazdag tárgykultúra alakult. Kiállításunkban a gyűjteményünkben megőrzött szertartási tárgyakból, könyvekből, bútorokból láthatnak válogatást. A termeken végighaladva a hétköznapok és a szombat, az ünnepek és a zsidó életszakaszok kultúráját ismerhetik meg.”
Bár a bemutatott tárgyak száma igen jelentős, de tagolásuk meglehetősen alapos, rendszerezett, húsz szakaszra oszlik: Zsidó idő, Hétköznapok, Lámpások, Szombat, Peszah, Savuot, Szukkot, Tóra és kommentárok, Ros Hasana, Jomkipur, Hanukka, Purim, Ablakok, Születés, Házasság, Halál, Mizrah, Zsidó tér, Záró gondolatok, Holokauszt. Ezek azonban csupán négy termet töltenek ki a földszinten, az anyag így egyáltalán nem befogadhatatlan. Ahogyan a bejárat melletti impresszumban olvashatjuk, a felosztást, illetve magát a koncepciót Darvas István, Kádár Gábor és Toronyi Zsuzsanna határozta meg.
Természetesen a tárgyakhoz is társulnak magyarázó feliratok, illetve a falakon még néhány elgondolkodtató bibliai szövegrész is szerepel. Az első teremben például a Prédikátor könyvéből idéztek: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” A posztamenseken, illetve vitrinekben sűrűn elhelyezett tárgyak közül különleges az úgynevezett sófár, amely a Ros Hasana, vagyis a zsidó újévhez kapcsolódó hangszer: a zsinagógában ekkor Izsák feláldozásának történetét olvassák fel, majd a liturgia legkiemelkedőbb pillanataként megfújják ezt a kosszarvat. A hagyomány szerint az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, amelyet Ábrahám végül Izsák helyett áldozott fel.
Az éppen zajló ünnep révén a Hanukával kapcsolatos tárgyakat is érdemes szemügyre venni, melyek közül a legtöbb mécsestartó. A zsidók ugyanis ekkor az olajcsodára emlékeznek: Kr. e. 164-ben három év harc után visszafoglalták a jeruzsálemi Szentélyt, de az ott álló menóra (gyertyatartó) lángra gyújtásához csak egy napra elegendő olajat találtak. Csoda történt azonban, mert ez a kis mennyiség nyolc napig égett. Ezért a következő évtől a Szentély és az oltár újraavatásának emlékére nyolcnapos ünnepet hirdettek a főpapok, ez a Hanuka. Ekkor nem a klasszikus menórát használják – aminek csak hét ága van –, hanem az úgynevezett hanukkiát, amely nyolcágú, ráadásul a mécseseket egy kilencedik segédlángról kell meggyújtani. Az évszázadok folyamán sokféle változatuk alakult ki, a kiállításban látható például egy XIX–XX. század fordulóján készült szecessziós hanukkai lámpás is, melynek hátterét egy kiterjesztett faroktollú páva adja.
Sok érdekesség látható még a kiállításban, mely vasárnaptól csütörtökig 10–16 óra között, pénteken pedig 10–14 óra között tart nyitva. A Támid: mindig című állandó kiállítás ezenkívül online is megtekinthető egy virtuális séta keretében.
A nyitóképen: A Dohány utcai zsinagóga és a Magyar Zsidó Múzeum (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció