Budapest egyik történelmi városrésze Újlak, ami a Margit-szigettől nyugatra található a Duna túlpartján. Nevével ellentétben régóta lakott területnek számít: a középkorban egy Szentjakabfalva nevű település állt itt, és bár a török megszállás alatt elnéptelenedett, a törökök kiűzése után, a XVII–XVIII. század fordulóján német telepesek érkeztek ide. Ők hívták a területet „Neustift”-nek – magyarul Újlak –, melynek főterét ma Kolosy tér néven ismerjük.
A teret Óbuda déli főbejáratának is nevezhetjük, hiszen nemcsak a III. kerület déli határán fekszik, de három forgalmasabb út is itt találkozik: a Bécsi út, a Szépvölgyi út és a Lajos utca. Számos korábbi neve ismert: már 1702-ben Piac térnek (Markt Platz) hívták, 1822-ben Széna térnek (Heu Platz), de nevezték Fő térnek (Haupt Platz), illetve 1896-tól 1900-ig Lujza térnek is. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) 1900-ban változtatta a tér nevét Kolosy térre.
A tér névadója egy erdélyi katonatiszt, aki az 1848–49-es szabadságharc idején egy véres cselekményben vett részt (vagy segédkezett), ezzel szerezve magának hírnevet. Mezőkövesdi Kolosy György egyes források szerint 1824-ben, mások szerint 1826-ban született. Pesten egyetemi bölcsészhallgató és joggyakornok volt, amikor kitört a forradalom. Miután István nádor 1848 szeptemberében Bécsbe menekült, és lemondott tisztségéről, a császár gróf Lamberg Ferenc altábornagyot nevezte ki Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává azzal a feladattal, hogy mihamarabb teremtsen békét a fővárosban és az országban. Lamberg szeptember 28-án hintóval utazott a budai Fortuna fogadóból Pest felé, amikor a hajóhíd budai hídfőjénél feldühödött tömeg állta útját. A tömegben ott volt Kolosy György is.
A hazai közhangulat elutasító volt Lamberggel szemben, mivel őt miniszteri ellenjegyzés nélkül nevezték ki Bécsben, ráadásul elhíresztelték róla, hogy hamarosan Buda várából fogja lövetni Pestet. A tömeg felismerte Lamberget, akit a helyszínen meglincseltek, véres ruháját széttépték, holttestét meggyalázták. A merényletről minden fontosabb hírlap beszámolt (beleértve vidéki és külföldi lapokat is), és számos illusztráció is készült róla. A Közlöny 1848. szeptember 29-i száma így tudósított a történtekről:
„Tegnap óta mindenki ajakán csak gr. Lamberg altábornagy neve lebegett, ’s ma déltájban villám gyanánt futá végig a’ fővárost a’ hír, hogy a’ törvény- és alkotmányellenesen kinevezett kir. biztos és hadi főparancsnok Budapest falai közt létez. Ezzel a’ legrémitőbb hírek hozatának kapcsolatba, ’s egy percz alatt Budapest utczáin dobog peregtek, nagy számú nemzetőrség fegyvert ragadott; számosán kaszával fegyverkezének föl. […] E’ közben az Űzőbe vett altábornagyot bal csillagzata a’ hídra vezeté, hol bérkocsija megállitatván, kikérdeztetett, ’s miután magát gr. Lamberg altábornagynak vallá, a’ felbőszült sokaság által kaszákkal ’s egyéb fegyverekkel megtámadtatott, ’s kocsijából kiszökvén, az utána és elébe rohanó tömeg által irtózatosan legyilkoltatott; és a’ Károly-kaszárnyáig végig hurczoltatott.”
Az egyik beszámolóban az szerepel, hogy a „népítélet” után a tömegben jelenlévő Kolosy egy véres kardot tartott a kezében, egy másik szerint pedig imponált neki az, hogy a merénylet után a sokaság őt éltette. A hatóságok el akarták fogni Kolosyt, menekülnie kellett. Sikerült Erdélybe szöknie (állítólag női ruhában), ahol beállt Bem József seregébe és hadnagyi rangban harcolt. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint 1849 januárjától főhadnagyként Komáromban, júniusban pedig már századosként a felső-tiszai hadseregben szolgált.
Kolosy a szabadságharc bukása után (rokoni kapcsolataira támaszkodva) az erdélyi Maros-Torda vármegyében bujkált a hatóságok elől betyárként „Frunza” álnéven. Ennek ellenére tudomást szerezhettek a hollétéről, ugyanis egy futár által küldött levél buktatta le, amit Pesten maradt szerelmének, Bosch Annának írt. A levél nem jutott el a hölgyhöz, a hatóságok kezébe került, akik ezután őrizetbe vették Bosch Annát és annak öccsét. Kolosy emiatt 1849. november 7-én vonattal Pestre érkezett, és a Tigris fogadóban szállt meg, ahol másnap letartóztatták.
Kolosy a kihallgatás során először azt állította, hogy bár végezni akart Lamberggel, olyan rémületet látott a királyi biztos arcán, hogy meggondolta magát és a védelmére próbált kelni a dühödt tömeggel szemben. A korábban kihallgatott Bosch Anna viszont azt vallotta: Kolosy elárulta neki, hogy ő is mért egy kardcsapást Lamberg fejére. Kolosy a kezdeti védekezések után beismerő vallomást tett, s végül 1850. január 23-án felakasztották Pesten a hírhedt Újépületben.
A főváros vezetése kerek 50 évvel később, 1900-ban úgy ítélte meg, hogy Kolosy György szabadságharcban vállalt szerepe túlmutat azon a cselekményen, amit a Lamberg elleni merényletben neki tulajdonítottak. Kivégzése miatt vértanúként tekintettek rá, és úgy döntöttek, hogy a főváros egyik köztere az ő nevét viselje.
De milyen volt a Kolosy tér a XIX. század végén és XX. századi elején? Arculatát meghatározta a piaci árusok, sütödék és hentesboltok együttes látványa, a kocsmák, cukrászdák és kávéházak jelenléte. Utóbbiak közül kiemelkedett Güttler Vince kávéháza, amely a helyi társasági élet egyik meghatározó színtere volt. Itt alakult meg 1881-ben a III. kerületi Újlaki Első Magyar Asztaltársaság, melynek céljai között szerepelt a szegényebb iskolás gyermekek megsegítése és a magyar nemzeti irány támogatása. Utóbbihoz tartozott a magyar nyelv helyes ápolása és az idegen szavak kerülése (az ezt megszegőkre még pénzbírságot is kiszabtak).
Benedek Sándor pénzügyminisztériumi osztálytanácsos (később államtitkár) 1896-ban kiadta az asztaltársaság történetét és szabályzatát: ekkor 168 tagja volt, köztük kereskedők, orvosok, hivatalnokok, tanárok, építészek, iskolaigazgatók, gyárosok, de a középosztály alsóbb rétegéből jövő iparosok is, továbbá maga Güttler Vince, a kávéház tulajdonosa. A társaságba nők is beléphettek, a pártfogók adományai mellett bálok jövedelmeiből és egy, a szomszédos Lajos utcában kialakított jégpálya bevételeiből tartották fenn magukat.
A Kolosy tér piactéri jellege az 1990-es évekig nem változott, a forgalomtól hömpölygő Szépvölgyi út és Lajos utca metszéspontjában kisebb-nagyobb bódék várták a vásárlókat zöldségekkel, gyümölcsökkel, húsfélékkel és más élelmiszerekkel.
Ezeket az összeeszkábált bódékat a rendszerváltás idején lebontották, a téren autóparkolót létesítettek. Ekkor már kész volt a terv egy beltéri piac létrehozására, az egykori Güttler kávéház helyére. Az új épület 1992-ben készült el az elődjéhez hasonló stílusban. Bár az ingatlant már 2012-ben, az Óbudai Promenád kialakítása idején felújították, maga a beltéri piac 6 évvel később, 2018-ban bezárt.
Az épülettől balra halad a Csemete utca, ami a 2010-es évek óta sétálóutcaként működik.
A Kolosy tér másik meghatározó épülete az egykori Lujza Gőzmalom volt. Korábban egy kisebb, a Barber–Klusemann-féle budai malomtelep állt itt. Ezt 1867-ben eladták a Lujza Gőzmalom Rt.-nek, amit továbbfejlesztettek, létrehozva az akkori budai oldal egyik legnagyobb épületét. A hatalmas teleptől nyugatra eső kicsi tér 1896 és 1900 között hivatalosan a Lujza tér nevet viselte, mielőtt átnevezték Kolosy térré.
A malom évtizedekig sikeresen működött, egy 1912. évi felmérés szerint 100 szakmunkást és 250 napszámost foglalkoztatott a cég. 1914-ben több mint 550 ezer mázsa búzát és 72 ezer mázsa árpát őröltek. Az előállított lisztből és korpából külföldre is szállítottak: Angliába, Franciaországba, Németországba, Olaszországba, de még Indiába és Brazíliába is. A cég részvényesei között olyan személyek voltak, mint Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke vagy Haggenmacher Károly malomipari feltaláló.
Az épületet végzetes tragédia sújtotta 1921. október 18-án, este 11 óra után: az ötödik emeleten tűz keletkezett, ami gyorsan átterjedt a többi szintre is. A korabeli lapok sorra tudósítottak a szerencsétlenségről, így a Kis Újság 1921. október 19-i száma is:
„Három nap óta naponkint egyegy nagyobb iparvállalat gyullad ki a fővárosban. A Franklin-társulat nyomdája és a Wolfner-bőrgyár után ma éjszaka a Lujza-gőzmalom épülete gyulladt ki, és oly rettenetes pusztítást vitt végbe a tűzvész, amilyent a főváros sok év óta nem ért meg. […] A tűzoltók lélekszakadva rohantak elő és nemsokára, megérkeztek a kerületi tűzoltók is. A tűz olyan rohamosan terjedt, hogy mire az oltási munkákat megkezdték, már az egész ötödik és hatodik emelet lángokban állott. Az összes kerületek tűzoltósága, a központi és az összes környező gyárak és malmok tüzérsége kivonult. [….] A malomépület megmentéséről azonban szó sem lehetett s a tűzoltók munkája csupán csak arra szorítkozhatott, hogy a szomszédos épületeket és raktárakat megmentsék. A tűzoltók a szomszédos épületek tetejére kúsztak fel s onnan igyekeztek emberfeletti munkával lokalizálni a tüzet. A hőség azonban oly irtózatos volt, hogy a tűzoltók alatt kigyulladtak a létrák és félkilométernyi távolságban úgyszólván lehetetlen volt embernek kibírni a hőséget.”
A malmot nem állították helyre, a rendezésre egészen 1936-ig kellett várni, amikor a Lujza Gőzmalom Rt. teljesen beolvadt az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-be. A csonka épületet végül elbontották, helyére bérházak épültek. Ezek közül a legimpozánsabb a Kolosy térre tekintő ház, ami Kellerman László tervei szerint épült 1941 és 1942 között, franciaerkélyekkel és bástyára emlékeztető sarokrésszel, utóbbi tetején két szoborművel, melyek ősmagyar harcosokat ábrázolnak.
A Kolosy teret délen a Szépvölgyi út mellett az egykori Lajos utcai általános iskola épülete határolja (sokáig Frankel Leó Általános Iskolának hívták), amit a híres Feszl Frigyes unokaöccse, a szintén építész Feszl László tervezett. Az 1870-es években épült kétemeletes téglaépület a dualizmus kori kívánalmaknak megfelelően külön bejáratot biztosított a lányok és fiúk számára: előbbiek a Lajos utcáról, utóbbiak a Bécsi útról mehettek be. Az iskola az ezredforduló után szűnt meg, az épületet 2008-ra felújították, belső tereit modernizálták, de a műemléki védettséget élvező főhomlokzaton nem változtattak.
Nem érintkezik közvetlenül a Kolosy térrel, de annak délnyugati sarkából rá lehet látni Újlak legrégebbi templomára. A Sarlós Boldogasszony-plébániatemplomot Hamon Kristóf és Nepauer Máté tervei szerint építették 1746 és 1766 között. Érdekesség, hogy az első harangtornyát (ami szabályosan a bejárati homlokzat fölött helyezkedett el) statikai hiba miatt le kellett bontani. Az új torony a templom déli oldalára került. Az épület mai eklektikus külsejét Ybl Miklós tervei alapján 1877-ben nyerte el.
A Kolosy teret mindig a folyamatos változás jellemezte: a szabadtéri piacból beltéri piac lett, a malomház helyére lakóházak épültek, az iskolából pedig irodaház lett. Bár a tér az utóbbi másfél évtizedben több hullámban is megszépült, padokat, szebb burkolatot és szökőkutat is kapott, azonban a közeli utcák autóforgalma miatt nem számít csendesnek. Ezzel együtt is a Kolosy tér Óbuda déli kapujának számít, melybe belépve egy kicsi, hangulatos sétálóövezetben pihenhetünk meg, vagy fedezhetjük fel a főváros egyik legrégebb óta lakott városrészét.
Nyitókép: Kolosy György portréja (Forrás: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara/Arcanum), és Klösz György 1890 után készült felvétele a Kolosy (Lujza) térről a Szépvölgyi út felől nézve. Középen a Güttler kávéház, jobbra a Lujza Gőzmalom épülete (Forrás: Fortepan/Képszám: 82553)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció