Schöntheil Richárd 1874. július 30-án született a Torontál vármegyei Csókán értelmiségi családban, amely még kisgyermekkorában Budapestre költözött. Kőbányát választották lakóhelyül, mely ugyan külső kerületnek számított, mégis a város szerves része volt. Első okleveles említése is éppen arról szólt, hogy IV. Béla Pest városának adományozta, bár ekkor még Kőérként szerepelt a szövegben. Az elnevezés a kedvező bányászati adottságokra utal, de ezenkívül a szőlőtermesztésre is nyílt itt lehetősége a pestieknek. Később a sertéstenyésztés, illetve egyre inkább az ipar vette át a vezető szerepet. Az 1850-es évektől a hozzá tartozó Óhegyen és Újhegyen megindult a terület felparcellázása, amit a Pest környékére érkező betelepülők számának meredek emelkedése indokolt. Közéjük tartozott tehát a Schöntheil család is.
A kerület infrastrukturális szempontból igen elmaradottnak számított – a XIX. század második felében mindössze három iskola működött itt –, ezért az elemi iskola elvégzése után a fiatal Richárd a Markó utcai Állami Főreáliskolában folytatta tanulmányait, és ott tett 1892-ben sikeres érettségi vizsgát. Útja ezután a Királyi József Műegyetemre vezetett, ahol 1896-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. Diplomázása után hét éven keresztül Láng Adolf irodájában dolgozott, főnöke elsősorban a kivitelezési munkák vezetését bízta rá. Önállóan csak a századforduló után kezdett tervezni, szárnypróbálgatásait pedig szép sikerek kísérték. Ehhez talán a nyugodt családi háttér is hozzájárult, 1902-ben ugyanis megnősült, felesége Gunst Sarolta lett, aki három gyermekkel ajándékozta meg.
Első épületei Kőbánya központjában valósultak meg, azon a környéken, ahol az 1890-es évek második felében felépült a Lechner Ödön tervezte Szent László-templom. Schöntheil ugyan nem tartozott a mester követőinek táborába, de a magyaros szecesszió azért még nagy hatást gyakorolt rá. A divatossá vált stílust szerencséjére a megbízói is kedvelték, korai alkotásai ugyanis főleg jobb módú polgárok lakóházai voltak. Fried Jeromiás például az Állomás utca 4. szám alatti telkére kérte fel egy földszintes villa megtervezésére 1904-ben, amelynek főhomlokzatát Schöntheil háromszög alakú oromzattal zárta ugyan, de annak oldalai hullámosan emelkednek a csúcs felé, ahol egy virágbimbót formálva érnek össze. A növényi díszek egyértelműbben jelennek meg a téglaszalagokkal átszőtt oromzatban, melynek felületébe mákvirágos kő domborműveket süllyesztettek.
Pár száz méterrel arrébb, az Állomás utca 18. szám alatt áll Csáky Ferenc háza, melyen a téglaszalagok a homlokzat barnás árnyalata miatt kevésbé érvényesülnek, de egyébként sem a magyaros formanyelv, inkább a bécsi szecesszió, illetve francia-belga Art Nouveau stílusát mutatja (1905–1906). A növényi ornamentika ezúttal a zárt erkély konzoljain és oromzatán összpontosul, új elemként viszont figurális díszek is megjelennek: a főhomlokzat lépcsőzetesen hullámzó oromzatának csúcsára egy női arc, a bal szélen nyíló főbejárat fölé pedig egy medalionba foglalt nőalak került, mindkettő Marchenke Vilmos szobrász munkája.
Ezekből sokkal több van a Lőwy Károly kereskedő Hölgy utca 16. szám alatti házán: Szent István és felesége, Boldog Gizella feje virágfüzérek között látható a homlokzat két szélén, velük egy magasságban, az emeleti ablakok kötényében pedig a különböző mezőgazdasági tevékenységek ábrázolásai sorakoznak, hiszen az építtető a gabonakereskedelemből tett szert jelentős vagyonra. A gazdagon tagozott kapu faosztói és kovácsoltvas rácsai viszont egyáltalán nem magyarosak, sokkal inkább a bécsi szecesszió és a francia-belga Art Nouveau ismeretét mutatják.
Az építész e munkákból néhány év alatt jelentősebb vagyonra tehetett szert, 1913-ra ugyanis részben befektetés gyanánt, részben új lakóhelyként egy bérházat épített a kissé délebbre fekvő Martinovics téren. Kétszintes lakását a negyedik és az ötödik emeleten rendezte be, a felsőbb szinthez még egy tetőterasz is tartozott. Ez alig látható az utcáról, de a tekintetet egyébként is az első és a második emelet loggiáit átfogó kockafejezetes pillérek, valamint a harmadik és a negyedik emeletet összekötő, széles bay-window vonják magukra. A homlokzat jelen állapotában meglehetősen dísztelen, de az említett pillérek fejezetébe süllyesztett gyermekalakok, valamint a bejárat kovácsoltvas rácsának stilizált növényei a hajdani szépségének nyomai.
Természetesen Schöntheil fő műve is Kőbányán található: az ottani egykori zsinagóga, mely eredetileg még a városrész panorámáját is meghatározta. A századfordulóra már háromezer fősre duzzadó izraelita gyülekezetnek ugyanis nagy befogadóképességű épületre volt szüksége, melyhez reprezentatív megjelenésnek kellett társulnia. Az építész 1907-ben ezért egy középpontos elrendezésű, nyolcszög alaprajú tervet készített, melyet egy harminckét méter magasra nyúló kupolával koronázott. Stílusát tekintve ez is szecessziós, de a zsidóság keleti eredetére utalva mór elemek is található rajta, például a kupola tetejére állított világító tornyocska – úgynevezett lanterna – vagy a főhomlokzatot közrefogó tornyok sisakjai. A homlokzat nagy részét rusztikus terméskő fedi, melyekre nem lehetett díszeket rögzíteni, az ablakok környékén azonban így is látni növényi motívumokat, az ólombetétes üvegek pedig Dávid-csillagokat rajzolnak ki.
A zsinagógát a mellette álló rabbiházzal együtt 1912-re építették fel a Cserkesz utcában, de csak alig több, mint fél évszázadig volt a hitközség tulajdonában: 1964-ben eladták, és ezután különböző intézmények – például a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a Magyar Televízió – használták raktárként. Állapota a rendszerváltásig egyre romlott, 1989-ben azonban az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Sion Gyülekezete vásárolta meg, mely az Emberbarát Alapítvánnyal közösen felújította és a Mindenki Temploma néven nyitotta meg kapuit.
Ahogyan az egész ország, úgy Schöntheil Richárd életében is az első világháború jelentett drasztikus változást: a frontszolgálat után hazatért ugyan, de hamarosan elhagyta Kőbányát és Budára költözött: előbb a Villányi úton, majd a Kék Golyó utcában lakott. A húszas-harmincas években ifj. Nagy István építésszel működtetett közös vállalkozást, de ekkor már nem valósultak meg olyan színvonalas alkotásai, mint amilyeneket ifjúként hozott létre, és amelyek ma Kőbánya üde színfoltjainak tekinthetők. Schöntheil Richárd szívproblémái következtében 1944. december 22-én hunyt el.
A nyitóképen: A Mindenki Temploma épületegyüttese (Forrás: mindenkitemploma.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció