A Pénzügyminisztérium újjászülető budavári épületéről már számos alkalommal írtunk, de a ma használt belvárosi székház is kiváló alkotás, mely megérdemli a figyelmet. Azt a Magyar Általános Hitelbank építtette, hogy ezáltal is kifejezze vagyonának és jelentőségének nagyságát. A tervezésére az igazgatóság 1909-ben Alpárt Ignácot kérte fel, helyszín gyanánt a pesti József teret választották, hiszen ez számított akkor a város pénzügyi központjának: a kiszemelt telkek korábban az Osztrák–Magyar Bank tulajdonában voltak, a szomszédban pedig szintén Alpár tervei alapján a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank palotája valósult meg 1905-re.
Az építésznek szüksége is volt minden tapasztalatára, hiszen a József (ma József nádor) tér a Wurm (ma Wekerle Sándor) és a Dorottya utcákkal teljesen szabálytalan területet fogott közre, ráadásul a banknak kezdetben még nem sikerült megszereznie az épülettömb Fürdő (ma József Attila) utca felé eső részét. E nehezítő körülmények ellenére Alpár jó elrendezésű alaprajzot tudott készíteni két belső, ám fedett udvarral. A korábbi gyakorlattól eltérően azonban ezekben nem a közönség, hanem a banki alkalmazottak kaptak helyet. Eme újításáról Alpár így írt a Magyar Építőművészet hasábjain:
„Nem találok modern szellemet abban, hogy amíg a néhány percig tartózkodó közönség számára gazdag kiképzésű, jól megvilágított magas üvegfedelű udvarokat létesítenek, a tisztviselők százai naphosszat rosszul vagy nem ritkán csak mesterségesen világított helyeken vannak kényszerítve munkájukat végezni. […] A helyesebb megoldás az épületrész és az udvarrész eddigi rendeltetésének felcserélésében önmagától adódik úgy, ha a forgalom középpontjául az épületbe helyezett egy termet veszünk, melynek oldalfalait az udvarok felé megnyitjuk s azokat üveggel lefedjük. A tisztviselők így az üveggel fedett s legjobban megvilágított udvarba helyeztetnek…”
A főbejáratot a Wurm és a Dorottya utcák sarkán alakította ki, melyet ívesen lekerekített, így is felkészítve a belépőt a szintén szokatlan – de a telek adottságaiból következő – ovális előcsarnokra. Innen egy hatszögű második előcsarnokon át vezet az út a görögkereszt alaprajzú pénztárcsarnokig. Ezek alatt, az alagsorban kaptak helyet a trezorok, a József tér felőli szárnyban a kezelőirodák és az értékpapírosztály, az emeleten pedig az igazgatóság helyiségei, melyek átnyúltak a Wurm utcai szárnyba is. A Dorottya utca felől eredetileg üzletek sorakoztak, a felsőbb szinteken pedig a bank érdekeltségébe tartozó kisebb pénzintézetek hivatalai nyertek elhelyezést.
Noha a főbejáratot egy kisebb kupola is hangsúlyozza, mégis a József térit tekinthetjük az épület legreprezentatívabb oldalának, hiszen a többire a szűk utcák miatt nem esett igazán jó rálátás. Ráadásul a XIX. század elején létesített, mértani szabályosságú tér meg is kívánta a monumentális homlokzatot. Alpár eredetileg úgy szerkesztette azt meg, hogy csak a szomszédos házig terjedt, 1911 őszén azonban a banknak sikerült megvenni azt az épületet is, így annak helyére is a székházuk egy szárnyát szánták. Ekkor az építész úgy módosított a terveken, hogy a József teret egész hosszában elfoglalta: a manzárdtetővel és timpanonokkal magasított, hatemeletes középső szakasz mindkét oldalához egy-egy ötemeletes szárnyat illesztett. A monumentalitást nemcsak a bank tekintélye, hanem a tér klasszicista jellege is megkövetelte, ráadásul 1910 körül a szecesszió ellenhatásaként megerősödött a klasszicizálás, ami a homlokzaton is megfigyelhető.
Az első emelet fölött egy vastag övpárkány szeli át hosszában az épületet, az alatta lévő két és a fölötte emelkedő három szintet pedig falpillérek és féloszlopok sokasága fogja át. Azok nem követik pontosan az antik építészetből ismert formákat, hiszen a fejezeteket emberi arcok és növényi füzérek díszítik – Alpár saját megfogalmazása szerint francia formaképzést alkalmazott. Az összhatás azonban számos más építészeti tagozatnak köszönhetően – fogsoros szemöldökpárkányok, vájatolt felületű gyámkövek – mégis klasszicizáló. Ezt a szobrászati díszek is fokozzák, néhány falfülkébe görög vázákat állított az építész, az ablakkötényeket és az erkélyeket pedig puttókkal, valamint allegorikus emberi alakokkal díszítette. Ezek túlnyomó többségét Maróti Géza faragta ki, de Telcs Ede és Moiret Ödön is kapott néhány kisebb feladatot.
Nem kisebb nevek működtek közre az épület kivitelezésén sem: a homlokzat köveit Seenger Béla, illetve Müller Ernő vállalata szállította, illetve előbbi gondoskodott a belső tér ruskicai márvánnyal borításáról is. Az asztalosmunkák Thék Endre, a lakatosmunkák Jungfer Gyula üzemében készültek, a színes üvegablakokat pedig Róth Miksa gyártotta le. A pénztárcsarnok üvegfedelét a Haas és Somogyi cég állította össze gyönyörű formálású idomüvegekből, a belső falakat pedig Schmidt Miksa alkalmazottai festették ki. Az építkezés oroszlánrészét jelentő föld-, kőműves- és vasbeton munkákat azonban a Lipták és társa vállalat végezte el, számos nehézséggel dacolva. Már az 1910 nyarán megkezdett alapozás is feladta a leckét a kivitelezőknek, Alpár ugyanis a nagy belmagasságú trezorok és a kétszintes pince miatt nyolc méter mélységet írt elő annak.
A kiásás során egymás után törtek elő a vízforrások, amelyek veszélyeztethették volna az épület stabilitását, beázás esetén pedig a milliárdokat érő bankjegyek és értékpapírok semmisülhettek volna meg. Ezt csak úgy lehetett elkerülni, hogy az alapozási gödörbe a járdaszintig felnyúló betonteknőt fektettek, melyet három aszfaltréteggel szigeteltek le. Ez tehát minden oldalról körülfogta az épület felszín alatti szintjeit. A nagy körültekintést igénylő munka lassan haladt: 1910 nyarán kezdték és egy egész évet vett igénybe. Ezután már felgyorsultak az események, 1911 őszén megtartották a bokrétaünnepet is, 1913 őszén pedig a bank elkezdte birtokba venni a vadonatúj székházát. A Fürdő utca sarkán álló, Hild József tervezte Gross-ház helyére csak ezután épült volna fel az új szárny, a közbejött világháború miatt azonban erre már nem került sor, így a főhomlokzat csonka maradt.
Ez mintha előre jelezte volna azt a nehéz sorsot, ami a Magyar Általános Hitelbankra várt a következő évtizedekben. Az 1920-as években nagy részesedést szereztek benne francia és angol pénzintézetek, a nagy gazdasági világválság után pedig az államnak kellett megmentenie, de 1938-ban így is kénytelen volt egyesülni a Magyar Általános Takarékpénztárral. A második világháborús hadikonjunktúra idején ugyan megerősödött, de 1947-ben nem kerülhette el az államosítást. Ebben az évben magában az épületben is nagy változások zajlottak, a bank helyére ugyanis a Pénzügyminisztérium költözött, melynek várbeli központja az ostromban súlyosan megsérült. Az intézmény immár közel nyolcvan éve használja, bár a Szentháromság téri régi-új székház helyreállítása újabb változást hozhat eme épület életében is.
A nyitóképen: A Pénzügyminisztérium jelenlegi székházának József nádor téri főhomlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció