Az egyházak mindig is nagy szerepet játszottak az oktatásban, a pesti evangélikusok például már az egyházközség megalakulása utáni évben, 1788-ban gondoskodtak a gyermekeik taníttatásáról, bár eleinte csak a kántor nevelte őket. A XIX. század első felében egyre szervezettebbé vált a Széna (ma Deák Ferenc) téren működő iskola, és 1823-ban már kisgimnáziummá lépett elő. A gyerekeket a Schedius Lajos akadémikus által kidolgozott, a felvilágosodás szellemét tükröző elvek szerint tanították, melyek olyannyira vonzották az újabb generációkat, hogy 1863–1864-ben kénytelenek voltak új épületet emelni a közeli Sütő utcában. Ez a romantikus stílusú, háromemeletes épület ma is áll, és a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumnak ad helyet. A XIX. század végén a főváros népességének robbanásszerű növekedése ismét új otthon keresését tette szükségessé, ekkor azonban már sokkal kedvezőbbek voltak az anyagi lehetőségek.
Glosius Dániel és felesége, Artner Sarolta alapítványt hozott létre az új épület emelésére, az ügyet pedig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium is támogatta, így a XX. század elejére már rendelkezésre is állt a szükséges összeg. A tervek elkészítésére 1903-ban pályázatot hirdettek, melyen ugyan nyolcan is elindultak, de egyik munka sem bizonyult megfelelőnek. A gyülekezet ezért Pecz Samut kérte fel a tervek elkészítésére, aki egyébként szintén a pályázók között volt. Az iskola korábbi diákja az érettségi után előbb a Királyi József Műegyetemen, a stuttgarti Műegyetemen, majd a bécsi Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, diplomázása után pedig Schulek Frigyes és Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Az 1880-as évek elejétől neoromán és neogótikus stílusokban tervezte épületeit, melyek mellett élete végéig kitartott.
A Városligeti fasorba valójában egy nagyobb komplexumot kellett terveznie, az iskolához ugyanis egy templomot is szántak a megbízói. Addig ugyanis egész Pesten csupán a Deák téren volt evangélikus templom, ami rettentően kevésnek bizonyult a hívek számához viszonyítva. A sikertelen pályázat egyik tanulsága számára az volt, hogy átalakította az egész elrendezést. Mivel a telek a Városligeti fasor és a Bajza utca találkozásánál terült el, inkább a reprezentatívabb megjelenésű templomot helyezte a sarokra, melynek egyetlen tornya hangsúlyozta is a kereszteződést.
Belső szerkezete viszont két hajóra tagolódik, ami viszonylag ritka megoldás: a bal oldali végződik egy sokszögzáródású szentélyben, a jobb oldali emeletén pedig karzatot alakítottak ki. Az iskola L alaprajzú, és így a telek másik két oldalán vonul végig: fő szárnya a fasorra néz, a másik pedig arra merőlegesen nyúlik hátrafelé. A két épület együtt egy tágas udvart fog közre, ahol sportpályát alakítottak ki. Persze fedett tornatermet is kialakítottak a hátsó szárny végében, ezenkívül pedig tizennyolc tanterem kapott helyet az épületben. Szertár, könyvtár és tanári szobák számára további húsz helyiséget rendeztek be, de volt külön lakása az igazgatónak és a pedellusoknak is, illetve az iskolaorvos is egy külön szobában fogadta a rosszul lévő gyerekeket. Az ünnepségeket a két szárny találkozásánál lévő, második emeleti díszteremben tartották.
Az iskola és a templom összetartozását a homlokzatuk azonos, neoromán stílusa is kifejezi, melybe neogótikus részletek is vegyültek. Az oktatási épület ablakai ugyan szegmensívben záródnak, de a bejáratot egy háromszögű oromzattal koronázott kapuépítmény előzi meg, és hasonló található a templom kapuja előtt is. Fölötte egy hatalmas rózsaablakon keresztül árad be a fény, ezt leszámítva azonban a főhomlokzaton csak lőrésszerű, keskeny nyílások vannak. A Bajza utcai oldalhomlokzat emeletén nagy méretű, csúcsíves záródású hármas ablakok is gondoskodnak a karzatok világosságáról. A templom eme oldala két szakaszra tagolódik, és ez a tetőben is érvényre jut, mert mindkettőt egy-egy meredek hajlásszögű haránttető fedi. A torony még ennél is hegyesebb, gúla alakú sisakban végződik, és erre rímel az épületegyüttes túlsó végén, a homlokzatból előrelépő kiszögellés magas tetője is. A világosbarnára vakolt falakat mindkét épületen téglalábazat, téglapárkányok és ablakszegélyek keretezik.
A középkor hangulatát megidéző stílus ellenére az épület nagyon is modern, Pecz zseniális mérnöki megoldásokat alkalmazott benne a tanulók egészsége érdekében. Erről helyettem szóljon inkább az iskolaorvos, aki az 1905-ös értesítőben ezeket jegyezte le:
„A tantermek levegőjének megújítására olyan szellőztető berendezés szolgál, amely egyfelől a romlott levegő elvezetéséről, másfelől a friss, portalan s a légkamrákban előzetesen szobahőmérsékletre felmelegített levegő bevezetéséről is gondoskodik. A felső ruhák elhelyezésére szánt fogasok a fűthető folyosón kaptak helyet, a mesterséges világításra pedig villamos izzólámpák szolgálnak. […] A por felverődése ellen megvéd – a sárkaparókon és lábtörlőkön kívül, amelyek a sár és por behurczolását gátolják – a tantermek sima, teljesen hézagmentes legnolith-padlója s a Retting-padok rovátkás lábzsámolya.”
A tanítás már 1904 szeptemberében megindult az új épületben, de az évnyitót még nem tudták itt tartani, mivel a díszterem még nem készült el teljesen. A templomot pedig csak egy évvel később, 1905. október 8-án szentelték fel, a csodás berendezése tehát akkor került ide, mikor a szomszédban már folyt az oktatás. Az ablaknyílásokba Róth Miksa nagy hírű műhelyéből származó színes üvegeket építettek, melyek közül az oltár mögöttiek Krisztust és a négy evangélistát ábrázolták. A kapu fölötti mozaik – melyen Krisztus gyermekek körében látható – szintén Róth Miksa üzemének hírét öregbítette. A kétmanuálos orgonát a péncsi Angster-gyár készítette 1906-ban, a Napkeleti bölcsek kisded Jézus előtti hódolását ábrázoló oltárképet pedig Benczúr Gyula festette 1913-ban. Nemcsak a belsőt, a külsőt is díszítették képzőművészeti alkotással, az udvari homlokzatra ugyanis Kölber Dezső alkotásaként került egy napórát is magában foglaló freskó.
A gimnáziumba ekkor még csak fiúk jártak, és a tanárok is csak férfiak voltak. Utóbbiak közül a leghíresebb valószínűleg az a Rátz László volt, aki 1890-től 1925-ig vezette be a fiatalokat a matematika és a fizika rejtelmeibe. Tanítványa volt a világhírűvé vált Neumann János, Wigner Jenő pedig még Nobel-díjat is kapott. Vermes Miklós és Mikola Sándor szintén matematikát, Renner János pedig fizikát tanított itt, de a humán tudományoknak is voltak kiváló képviselői, például az ókori nyelveket oktató Hittrich Ödön. A két világháború között járt ide az ugyancsak Nobel-díjat szerző Harsányi János közgazdász.
A második világháborúban több találat is érte az épületet, minek következtében a templom üvegablakai megsemmisültek. A kommunista hatalomátvétel után, 1952-ben megszűnt az oktatás, az épületet az Országos Pedagógiai Intézet használta. A rendszerváltás évében, 1989-ben azonban visszakapta az Evangélikus Egyház, és Gyapay Gábor történész vezetésével megkezdődött az iskola újjászervezése. Magukat az épületeket is helyreállították, a templom üvegablakait például 1997 és 2002 között Kiss Miklós üvegművész alkotta újra. A neoromán falak között jelenleg négy- és nyolcosztályos gimnázium működik, az itt végző diákok pedig remélhetőleg tovább öregbítik a magyar tudomány hírnevét.
A nyitóképen: A Fasori Evangélikus Gimnázium és templom fotója 1905-ből (Forrás: Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája, 2000.)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció