A városok a régmúlt időkben is sokszor jelentős kereskedelmi és gazdasági központok voltak. Ezért természetes, hogy az ilyen települések közterein és középületein megjelennek a kereskedők patrónusának is számító Hermész isten különböző ábrázolásai. A XIX. század kezdete óta Pest is fontos gazdasági és kereskedelmi központtá vált, s ez a város épületeinek díszítésében is kifejezésre jutott, különböző jelképek formájában, s megjelentek a Hermész-ábrázolások is.
Figyelemre méltó azonban, hogy az ókori szárnyas istent ábrázoló homlokzati díszítések nemcsak középületeken figyelhetőek meg Pesten, hanem magánházakon is megjelentek a XIX. század második felében zajló fővárosi építkezések során, olyan személyek esetében, akik kereskedéssel foglalkoztak. Az ásványvíz a XIX. század végi gazdasági és kereskedelmi élet egyik kedvelt és népszerű piaci terméke volt hazánkban, érdekesség, hogy a palackozásukkal, kereskedésükkel foglalkozó vállalkozók közül három személynek a lakóházán is megjelentek Hermész-ábrázolások.
A három magánépület közül időben elsőként az Andrássy út végén, a mai Hősök teréhez viszonylag közel álló, 121. szám alatti egykori Édeskuty-villa épült 1881-ben. Az akkor még Sugárút 135. szám alatt szereplő ingatlant 1881. június 14-én vásárolta Édeskuty Lajos a feleségével, Fischer Herminával együtt, valamivel több mint 22 000 forintért. Az elegáns villa terveit Jamniczky Lajos készítette, s az 1880-as évek legelején épült. Az építési engedélyt 1881 augusztusában adta ki rá a fővárosi magánépítési bizottság. Édeskuty a kor vállalkozói közé tartozott, magyar királyi és udvari ásványvízszállító címmel rendelkezett, aki európai és hazai ásványvizek forgalmazásával foglalkozott.
Híres ásványvize a Mohai Ágnes volt, melyet 1896-ban védjeggyel is ellátott, ami itthon és külföldön is kedvelt terméknek számított. A kereskedésből befolyt jövedelmet a fejlesztéseken kívül ennek a villának a felépítésébe is fektette, melynek több homlokzati dísze is őrá és tevékenységére utal. Egyrészt a villa timpanonjában az EL monogram, másrészt pedig a villa ablakának szemöldökpárkányában elhelyezett, szárnyakkal díszített kalapos Hermész-fejszobor.
A másik épület szintén az Andrássy úton, annak legelején, a 3. szám alatt található, s nem más, mint a jól ismert, gyönyörű Saxlehner-palota. Építtetője az a Saxlehner András volt, aki eredetileg nem is ásványvizekkel, hanem posztókereskedéssel foglalkozott. Üzlete az 1850-es években Pesten a Belvárosban, a mai Váci utca 9. szám alatti, egykori Nákó-házban működött. Jó üzleti érzékkel megáldott ember volt, akinek 1863-ban egy betérő vásárló arról panaszkodott, hogy a földjén (mai Őrmező területén) lévő keserűvízzel nem tudja a növényeit locsolni és az állatait itatni.
Saxlehner bevizsgáltatta a vizet, majd pedig felvásárolta ezeket a földeket, ahol több ásványvízfeltáró és -palackozó üzemet nyitott. Ő lett az első hazai természetes, Hunyadi János néven futó gyógykeserűvíz előállítója és forgalmazója, mely szintén nemcsak itthon, hanem külföldön is híres, keresett termékké, ma már azt mondanánk hungaricummá vált. S akkora bevételre tett szert belőle, hogy az Andrássy út elején hatalmas, díszes palotát építtethetett magának. A terveket a kiváló építész, Czigler Győző műegyetemi tanár készítette, s olyan mesterek dolgoztak rajta, mint Lotz Károly, Róth Miksa, Thék Endre. Az 1884 és 1886 között épült palota második emeleti ablakpárkány alatti mezőjében ugyancsak az előbb megismert Hermész-motívum szerepel, a görög istenség szárnyas, kalapos fejszobra.
A harmadik magánjellegű épület a József körút 60. szám alatt található háromemeletes, gazdagon díszített bérház, melyet Loser János építtetett 1889–1890-ben. Ez a dátum a homlokzat tetején végigfutó faltükörben elhelyezett szobordíszek között egy bárka oldaláról is leolvasható.
Loser János a fivéreivel (Mátyással és Péterrel) együtt úgyszintén vállalkozó volt, akik fűszerkereskedéssel foglalkoztak. János 1864-ben Dél-Budán az Őrmező völgyben keserűvíz-palackozó üzemet alapított, amelyet később egy angol cég megvásárolt, és Apenta Rt. néven működött tovább, Loserék pedig Budaörsön alapítottak egy másik keserűvíz-termelő üzemet. A Budapesti Iparkamaránál Loser 1889-ben háromféle keserűvízvédjegyet is bejegyzett, amelyeket palackjain használni kívánt. Ezek a következők voltak: Loser János ásvány keserűvíz forrása, Rákóczy Ferenc ásvány keserűvíz forrás, Rákóczy József ásvány keserűvíz forrás. A gyógyvizek magyarországi értékesítését János, a külföldit a Triesztben lakó Péter irányította.
A József körúti házon felfedezhető díszítőmotívumok többsége itt sem öncélú művészi ábrázolás, hiszen részben jelentést hordoznak. Az ókorban Hermészt kétféle módon ábrázolták. Egyrészt az eddigiekben megismert ifjú alakban, fiatal férfiként pálcával a kezében, szárnyas sarukkal és/vagy kalappal, másrészt pedig szakállas öreg pásztoristenként. A korábbi ábrázolásokkal ellentétben a József körúti házon a koronázópárkány alatti, dekoratív szobrokkal díszített faltükörben inkább ez utóbbi formában tűnik elénk, ami már önmagában is egyedi megformálásnak számít a városban. Amiről felismerhető, hogy jellegzetes, kerükeión pálcáját tartja a kezében, míg a másikban egy pénzeszacskót markol, s talán ásványvizeket szállító ládákra támaszkodik.
S persze nem lehetnek véletlenek a házon a vizes ábrázolások sem. Bárkák, halfarkú gyermekalakok, a tenger hullámai teszik sok helyen változatossá a falfelületet, melyek ugyancsak a ház építtetőjének és tulajdonosának foglalkozásával állnak – konkrétan vagy némi áthallással – összefüggésben.
S még egy érdekesség a Monarchia hazai fővárosának századforduló közeli idejéből. A kiegyezés körüli évek hírhedt rendőrfőkapitánya volt Thaisz Elek, aki 1861-től Pesten, a városegyesítést követően pedig 1885-ig Budapesten töltötte be ezt a legmagasabb rendvédelmi tisztséget. Nem a közrend megfelelő biztosításáról vált azonban ismertté – már a kortársak között sem –, hanem éppen ellenkezőleg a kétes, alvilággal kapcsolatos ügyleteiről. Bűnözőkkel tartott kapcsolatot, bezáratott nyilvánosházak működése felett hunyt szemet, melyekben sokszor magának is voltak érdekeltségei. Üzelmei miatt a sajtóban gyakran állították pellengérre.
Hermész nemcsak a fent említett kereskedők istenének számított, hanem a görög mondavilágban a tolvajok védelmezőjének is tekintették. Így könnyen adódott a párhuzam, hogy Thaisz Elek rendőrfőkapitányt is ebben a formában tüntessék fel. Bár lakására, a Kígyó utca 5. szám alá nem került Hermész-motívum, őt magát viszont a korabeli élclap, az Üstökös címoldalán Hermész alakjában ábrázolták, mint aki hivatali hatalmát felhasználva a fővárosi bűnözők üldözése helyett inkább a csirkefogók, tolvajok és betörők védelmét szolgálja.
Nyitókép: Az ablakpárkány alatti mezőben Hermész feje látható (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció