Az alsóvezetékes villamos vége

Budapest volt az első olyan európai város, amelynek belvárosi részén villamosok közlekedtek. A budapesti hálózatnak volt egy sajátossága – amely ugyan nemcsak Budapestre volt jellemző, de itt volt a legáltalánosabb –, nevezetesen az, hogy a villamosok nem a levegőben kifeszített vezetékről, hanem egy föld alá helyezett, harmadik sínszálról kapták az elektromos energiát. Ennek az oka elsősorban az volt, hogy Budapest vezetői nem akarták az utcákat „behálózni” vezetékekkel. (Az más kérdés, hogy más vezetékek, például a telefonkábelek egyre sűrűbben hálózták be a városok egét.)

Az első felsővezetékes villamosvonal a fővárosban a Budapest–Újpest–Rákospalota vonalon közlekedő villamos volt, 1903-ban ez a vonal felsővezetékkel épült meg, igaz, hosszas viták után. Ezt követően a külvárosi vonalaknál már használták a felsővezetéket, a belvárosban azonban az alsóvezeték maradt a meghatározó. Azonban az alsóvezetékes megoldás nem igazán volt megfelelő, nagyon sok karbantartást igényelt, hiszen az az árok, ahol a mélyben az energiát adó két párhuzamos, általában 6x6 centiméteres szögvas (azaz L alakú vasrúd)  futott, felülről értelemszerűen nyitott volt, azaz minden kosz, víz, egyéb dolog belement.

Ezekbe az árkokba ugyan az áramot biztosító szögvasak úgy voltak elhelyezve, hogy azokat a kosz, víz egyéb anyag ne zavarja, de azért el tudtak tömődni, annak ellenére, hogy voltak tisztítóaknák és az azok tisztítására rendszeresített falapátok. Az alsóvezetékes rendszert folyamatosan fejlesztették, a kezelést egyszerűsítették, a hibák javítása például már nem járt két-három napos útbontással, üzemszünettel, ennek ellenére voltak vele problémák. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítője 1907. március 3-án ezt írta:

„A nagyvárosi embert ma a drága lakásviszonyok a város perifériáira tolják ki. Milyen kellemetlen tehát, ha egy váratlan, le nem győzhető természeti akadály lehetetlenné teszi, hogy munkájának helyét könnyen és gyorsan elérje. Az idei tél különösen arra tanított meg bennünket, hogy az alsóvezetékes villamosvasutak finom szerkezete nem bír sehogysem megküzdeni a havazással.”

Azonban az 1910-es évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a felsővezetékes rendszer jobb, és lassan-lassan az idegenkedés is megszűnt. Már az I. világháború előtt elkezdődött a hálózat átépítése, az első átépített szakasz a Ferenc József híd és a Vámház körút volt, de a munka igazi lendületet 1920 után kapott. Addigra a villamoshálózat egységesen a főváros tulajdonában álló BSZKRT kezelésébe került, a főváros pedig kimutatta, hogy egy kilométer felsővezetékes pálya karbantartása közel fele annyiba kerül, mint egy alsóvezetékes szakaszé.  Az sem volt mellékes, hogy az alsóvezetékes áramszedők drágák voltak, és az 1923-as kimutatás szerint egy évben a villamoshálózat 22 000 darabot használt el. Az alsóvezetékes villamos ezenfelül többet is fogyasztott, ugyancsak az 1923-as kalkuláció szerint, ha a teljes hálózatot átállítják felsővezetékre, akkor az áramtermelésben 5000 tonnányi szenet (hiszen az áramot gőzgépekkel állították elő) spórolnának meg. Éppen ezért a fővárosi tanács elé kerülő előterjesztésben az alábbiakat mondták ki a Fővárosi Közlöny 1923. május 25-i száma szerint:

„A felsorolt adatok elég meggyőzően mutatják azt, hogy a felsővezeték fokozatos felszerelésével tovább nem várhatunk, mert a már egyes vonalakon nagyon is rossz karban lévő alsóvezetékes berendezés további fentartása hiábavaló áldozat s talán országunk mai szerencsétlen állapotában, amikor mindenben és minden téren a legnagyobb takarékosságra kell törekednünk, nem is szükséges a külföldi példákra hivatkoznunk, ahol a háború előtt még szórványosan előfordult alsóvezetékes vonalakat az éppen most kimutatott gazdasági okok és azok az egyéb előnyök miatt, amelyekre az alábbiakban még rámutatunk, megérttették az ottani illetékes tényezőkkel, hogy az alsóvezetékeket tovább fenntartani nem lehet.”

A munka annyira gyorsan zajlott, hogy 1924-re, azaz száz évvel ezelőtt végeztek is a munkálatokkal. A Budapesti Hírlap 1924. október 29-én ezt írta:

„Megszűnt az utolsó alsóvezetékes villamos. Október 27-ikén tartották meg a dunaparti villamosvasút felsővezetékének hatósági bejárását, […]. A bizottság megadta az engedelmet a felsővezeték üzembehelyezésére és ezzel hivatalosan is megszűnt az utolsó alsó vezetékes vonal Budapesten. A Közraktár utcai alsóvezetékes vonalat ugyanis már nem alakítják át, mert néhány héten belül üzemen kívül helyezik és forgalmát az utcába teszik át.”

Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy a villamosok a levegőben feszülő kábelekről kapja az áramot vagy – különleges esetekben, egyes európai városokban van már rá példa – rövid szakaszon akkumulátorról. 

Nyitókép: Villamos áramszedővel a Krisztina körúton (Fotó: Fortepan/Képszám: 115783)