A Belügyminisztérium 1944. november 29-én hozta meg azt a rendeletet, amely a budapesti nagy gettó felállítását tartalmazta, térképmelléklettel ellátva. A döntés természetesen már korábban megszületetett, és nem ez volt ez egyetlen gettó Budapesten: november 15-én ugyanis létrehozták az úgynevezetett nemzetközi (újlipótvárosi) gettót a Margit híd pesti hídfőjénél, a Váci út – Wahrmann (ma Victor Hugo) utca – Szent István körút és a rakpart közötti részen, a vatikáni, svájci, svéd, spanyol, portugál védelem alatt álló épületekből. Ez azonban nem akadályozta meg a nyilasokat abban, hogy folyamatosan razziázzanak a területen. A helyzet olyan súlyos volt, hogy 1945 januárjában semleges országbeli diplomaták, köztük Raoul Wallenberg közbenjárására mintegy tízezer embert költöztettek át a nagy gettóba, azt remélvén, ott jobbak lesznek az esélyeik.
A Stöckler Lajos vezette Zsidó Tanáccsal november 18-án közölték a hatóságok a nagy gettó létrehozását. A területén, vagyis a Dohány utca – Nagyatádi Szabó István (ma Kertész) utca – Király utca – Csányi utca – Rumbach Sebestyén utca – Madách Imre út – Károly király út (ma Károly körút) által határolt részen lakó, nem zsidó embereknek 1944. december 2-7. között el kellett hagyniuk otthonaikat, és cserelakásba költözniük; a 0,3 négyzetkilométer területű gettót ezután magas palánkkerítéssel körbekerítették. A területen 288 épület állt és 3 beépítetlen telek; 29 közcélú és 19 lepecsételt, igénybe nem vehető épületen kívül tehát 243 ház több mint 4500 lakásába kellett beköltöznie a korábban csillagos házakba kényszerített zsidóknak.
A gettóban elképesztő zsúfoltság uralkodott, és a helyzet folyamatosan rosszabbodott, 63-65 ezer ember helyett – az újlipótvárosi gettóból való átköltöztetés után – az itt lakók száma a 70 ezret is meghaladta, egy szobára átlagosan 14 ember jutott. A harci cselekmények, az ostrom miatt ráadásul több épület is lakatatlanná vált.
Az egészségügyi körülmények katasztrofálisak voltak, a zsúfoltság és a tisztálkodási lehetőségek hiánya, a vízellátás problémái, az éhezés (a kenyérfejadag 150 gramm volt) miatt naponta 80-120 ember is meghalt. A nyilas pártszolgálatosok betörései is gyakran végződtek gyilkossággal. Az elhunytakat kezdetben még elszállították a gettóból, a budapesti ostromgyűrű bezáródásával és az utcai harcok fokozódásával azonban ez később már lehetetlenné vált, a halottakat a gettón belül több helyen, így a Klauzál téren, a Dohány utcai zsinagóga udvarán és több épületben halomba rakva gyűjtötték. Az áldozatok között volt Arany Dániel matematikus és Fellner Sándor építész is, aki egyebek mellett a Pénzügyminisztérium budavári, Szentháromság téri épületét és a Markó utcai Igazságügyi Palotát is tervezte. Fellner 1945. január 14-én halt meg, a Dohány utcai zsinagóga melletti tömegsírban temették el.
Az áldozatok előtt tisztelegve azóta több emlékmű is készült. A járdákba ágyazva sok helyen megtalálható, jellegzetes réz botlatóköveken túl kiemelt jelentőségű emlékhely a Dohány utcai zsinagóga kertje, ahol 1140 név szerint ismert és 1170 ismeretlen áldozat nyugszik 24 tömegsírban. A zsinagóga kertjének legközismertebb emlékműve az 1990-ben felállított Emmanuel-emlékfa, Varga Imre alkotása, melynek sok ezer levelén áldozatok nevei olvashatók. A Dohány utcában kicsit kijjebb, a 34-es szám alatt található a 2014-ben átadott gettófal emlékmű, Sugár Péter, Kara László és Baróthy Anna alkotása. A beton-cortenacél mű a palánkkerítést jelképezi, rajta az egykori gettó körvonalával és a kapcsolódó, főbb 1944-1945-ös eseményekkel.
A legújabb, a hajdani gettó területén felállított alkotás a Klauzál téren 2024. október 13-án felavatott emlékmű: egy négy négyzetméter alapterületű, 226 centiméter átmérőjű, 40 centiméter magas, kéttonnás műkő korong, benne 3000 bronzbetét, amelyek a gettó felszabadításakor talált temetetlen halottakat jelképezik. (Szabó Levente alkotása azért éppen ekkora, mert a gettóban körülbelül négy négyzetméternyi hely jutott egy emberre a zsúfoltság miatt.) Az emlékmű egy nagyobb koncepció része, amely két egységből áll, a tömegsírokat jelképező kőkorongból és a 2024 januárjában elkészült, a gettó határát jelölő 32 db, az utcaburkolatba ágyazott, 85 cm hosszú és 8 cm széles, rézbetétes műkő elemből.
A szovjet csapatok előrenyomulásának következtében a pesti nagy gettó 1945. január 17-éről 18-ra virradó éjjel szabadult fel, itt 68 ezer ember élte túl a borzalmakat, a nemzetközi gettóban további 30-35 ezer.
Nyitókép: Túlélők 1945-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 58305)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció