Bár az 1923-ban született Varga Imre társaival együtt már diákként, 1937-ben kiállíthatta műveit a párizsi világkiállításon, akkor szobrokról még szó sem esett, hiszen eleinte festőnek készült. Csak később, Mikus Sándor és Pátzay Pál hatására fordult a szobrászat felé, a Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban végzett. Egyik első, ma is látható budapesti alkotása a Gondolkodó (Fotó: Budapest 1972. 12. szám)

Varga Imre egyik első, ma is megtekinthető köztéri alkotása a fővárosban az 1960-as évek végéről származó Gondolkodó, amely a II. kerületi Medve utcában áll, a 29. szám előtt. Ez a szemlélő számára könnyebben befogadható, kevésbé meghökkentő szobrai közé tartozik, nem úgy, mint az 1976-os, Kozma utcai Pallasz Athéné, amely első pillantásra csak egy hatalmas krómacél fejnek tűnik, pedig az alatta lévő, bazaltkockákból álló posztamens tulajdonképpen nem más, mint az istennő erősen stilizált teste. 

A Pallasz Athéné-szobor feje (Fotó: Művészet, 1979. 7. szám)

A Munkás 1977 óta emeli magasba a karjait Kőbányán (Fotó: Budapest folyóirat, 1978. 2. szám)

Ábrázolásmódját tekintve nem kevésbé meghökkentő a kőbányai Mélytó partján 1977-ben felállított, monumentális Munkás című szobra sem. Bár a témaválasztás és a helyszín (Újhegyi lakótelep) nem szorul különösebb magyarázatra, az, hogy a szoboralak miféle munkát végezhet, bizonyára a helybeliek százainak adott beszédtémát az elmúlt évtizedek alatt. A „villámgyűjtögetőnek” is becézett alkotás a rendszerváltás után is a helyén maradt, nem úgy, mint az eredetileg 1986-ban a Vérmezőn felállított Kun Béla-emlékmű, amely ma a Szoborparkban pihen. 

A Kun Béla-szoborcsoportot a rendszerváltás után a Szoborparkba szállították át (Fotó: Wikimedia)

Varga Imre legismertebb alkotásai közé tartozik az 1982-es, Boráros téri Borárus-szobor, illetve a közelében felállított, a nagyszentmiklósi aranykincsek egyikét ábrázoló ivócsanak is, amely az eredeti, a mai Astoria közelében állt Nemzeti Színház egyik megmaradt oszlopának tetején volt. A szobrokat Varga Imre remek humorral komponálta meg.

A Boráros tér ugyanis Pest város egykori főbírójáról és alpolgármesteréről, az 1834-ben elhunyt Boráros Jánosról kapta a nevét, borpiac sosem volt a helyén. Az 1799-ben előkerült nagyszentmiklósi aranykincs 23 darabját azonban éppen Boráros gyűjtötte össze, méghozzá I. Ferenc császár utasítására, akiről a térnek helyet adó Ferencváros a nevét kapta. 

A Boráros téri Borárus-szobor, mögötte, a régi Nemzeti Színház oszlopán a bikafejes ivócsanak 1983-ban. A hordók homloklapján itt még láthatóak az eredeti bronzdíszítések, amelyek mára eltűntek (Fotó: Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Jóval profánabb, de nem kevésbé érdekes a története az Óbuda főterén 1986-ban felállított Várakozók szoborcsoportnak sem. A romantikus Budapest-fotók kedvelt témájául szolgáló esernyős hölgyalakokat ugyanis párizsi prostituáltak ihlették. Amikor Varga Imre egy kiállítás apropóján Jacques Chirac invitálására a francia fővárosba látogatott, megsajnálta a piroslámpás negyedben, az esőben kuncsaftra várakozó nőket, s emléküket szoborrá formálta.

A Várakozók alakjait párizsi kéjnők ihlették (Fotó: Wikipédia)

Bizonyára minden budapesti ismeri a Dohány utcai zsinagóga kertjében álló, szomorú fűzet ábrázoló életfát, amely szintén Varga Imre alkotása 1990-ből, s a holokauszt mártírjainak állít emléket. Tőle nem messze, szintén a zsinagóga kertjében 2002-ben a művész lehetőséget kapott egy másik kompozíció felállítására is, amely az 1944-ben a holokauszt során meghalt magyar emberek emléke előtt tiszteleg. 

Az Emánuel-emlékfa a Dohány utcai zsinagóga kertjében sokak szerint Varga Imre egyik legszebb alkotása (Fotó: Wikimedia)

Varga Imre alkotta Kodály Zoltán „költöző” szobrát is, amelyet eredetileg a Bécsi kapu melletti Európa ligetben állítottak föl a zenetudós születésének századik évfordulója alkalmából 1982-ben. Az akkoriban félreesőnek számító, turisták által nem látogatott ligetben azonban a szobrot megtalálták a rongálók, környezete leromlott, így 2003-ban átszállították a frekventáltabb, bár nem kevésbé eldugott Püspökkertbe, a Karmelita kolostor mellé. Ott állt egészen 2016-ig, amikor a Miniszterelnökség új irodaházának építése miatt visszatelepítették az Európa ligetbe. 

Kodály Zoltán szobra eredeti helyén, az Európa liget egyik támfalán 1985 körül. 2003-ban felköltöztették a Püspökkertbe, majd 2016 végén tért vissza ide (Fotó: Művészet, 1985. 7. szám)


Kodály Zoltán szobra (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kedvelt alkotása a Radnóti Színház előtti Radnóti Miklós-szobor is, amelyet 2009-ben állítottak föl, de különböző változatokban több példány is létezik belőle az országban. 


Radnóti Miklós-szobor a Radnóti Színház előtt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az egyik legaktívabb XX. századi szobrászként témái között az egyházművészet is megtalálható, amely ráadásul korábban megjelent, mint az eddigiek alapján gondolnánk: a Szent Péter-bazilika altemplomának Magyarok Nagyasszonya-kápolnájába például már 1980-ban készített domborművet Máriáról, a gyermek Jézusról és szobrot Szent Istvánról is. 

Ha több, Varga Imre alkotta fővárosi szobrot is látni szeretnénk egy helyen, a kelenföldi Szent Gellért-templom kertjébe érdemes elsétálunk, ahol a névadó szent egész alakos, nagyszabású kompozíciója mellett megtekinthetjük II. Szilveszter pápa majd háromméteres szobrát, akitől a hagyomány szerint Szent István királyunk koronát kért és kapott. Emellett a templomkertben helyet kapott államalapító királyunk, továbbá Szent László, Szent Imre herceg, valamint Árpád-házi Szent Margit és Erzsébet szobra is. A templom Szent Sír urnatemetőjébe pedig egy Pietát, vagyis Máriát és a keresztről levett, halott Jézust ábrázoló szoboregyüttest is készített az ezredforduló idején. 

Szent Gellért szobra Kelenföldön (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Két utolsó fővárosi szobra egyaránt 2015-ben készült. A Schwajda György színházigazgatót, s az új Nemzeti Színház építését felügyelő miniszteri, majd kormánybiztost ábrázoló alkotás a színház előtti park bejáratánál áll, nem véletlenül: ő volt az, aki megbízta Siklós Mária építészt a tervezéssel. 

Egyik utolsó fővárosi műve, Scwajda György szobra az új Nemzeti Színház előtti parkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Koszorús Ferenc posztumusz vezérezredes mellszobra a budai Vár Esztergomi rondelláján áll, és annak a katonatisztnek állít emléket, aki legfőbb haditetteként megakadályozta az 1944-es csendőrpuccsot, leállítva ezzel a budapesti zsidóság deportálását. 

Koszorús Ferenc mellszobra a budai Vár Esztergomi rondelláján (Fotó: both Balázs/pestbuda.hu)

Varga Imre hosszú utat járt be pályája során, számtalan szobrot alkotott többféle stílusban. Az államszocializmus évtizedeiben a rendszer számára ideológiai okból kedves és semleges műveket egyaránt készített, a fönt említetteken kívül több Lenin-szobrot is alkotott, de az ő nevéhez fűződik a Kossuth téren 1975-ben felállított, majd 2013-ban Siófokra elszállított Károlyi Mihály-szobor, és a Szent István parkban 1985-től 2017-ig álló Lukács György-szobor is. Műveit sokan bírálták és sokan szeretik, és ahogy a fönti szubjektív válogatásból is láthattuk, rengeteg alkotása vesz körül bennünket Budapest-szerte, sőt grafikáit, kisplasztikáit és szobrait a Várakozók szoborcsoport közelében, Óbudán lévő Varga Imre-gyűjtemény átfogóan bemutatja. Alkotásai tehát városszerte körülvesznek bennünket, s az elmúlt évtizedekhez hasonlóan minden bizonnyal a jövőben is szerves részét képezik majd a városlakók mindennapjainak. 

Nyitókép: Kodály Zoltán 1982-ben készített szobra a Bécsi kapu melletti Európa ligetben 2019-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)