Ami Szentpétervárnak az Auróra, ami Londonnak az HMS Belfast, az Budapestnek a Lajta monitor. Ugyan jóval kisebb, mint a tengeri nagyhatalmak hadihajói, de mivel a magyar tengeri hadászat egykori hatalmas zászlóshajója, a Szent István csatahajó lassan száz éve az Adria mélyén fekszik, be kell érnünk ezzel a kis dunai monitorral.

De ne beszéljünk „beérésről”! A Lajta szinte egyidős az Osztrák–Magyar Monarchiával, az első magyar gyártmányú hadihajó, az első kizárólag gőzmeghajtású osztrák–magyar hadihajó, sőt az egyik első európai folyami monitor volt. A kora legmodernebb technológiájával lett megépítve, és hadihajóként, majd átépítve, új néven civil hajóként több mint egy évszázadon keresztül szolgálta a nemzetet.

A monitor hajótípus az amerikai polgárháborúban született meg: 1862-ben zajlott le ott két monitor ütközete, ami az első, teljesen páncélozott hajócsata volt a történelemben. A vízi hadviselés teljesen új fejezetét jelentő monitorok típusa nagyon gyorsan elterjedt a nagyhatalmak között. Az Osztrák–Magyar Monarchiában már a kiegyezés után egy évvel megbízást kapott Josef von Romako hajótervező mérnök két dunai monitor tervezésére. 

A Lajtát és testvérhajóját, a Marost 1871 tavaszán bocsátották vízre az Első Magyar Pest–Fiumei Hajógyárban történő elkészültük után. A Lajta részt vett Bosznia-Hercegovina megszállásában és az I. világháborús harcokban – nemcsak a Dunán, hanem a Száván is. 

(Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

A már addig is sokat látott hadihajót 1918 tavaszán leszerelték, de alig egy évvel később a Tanácsköztársaság vezetősége új dunai flottillát szervezett, ezért újra használhatóvá tették a Lajtát. Előbb Esztergom és Komárom környékén harcolt a cseh intervenciós csapatok ellen, majd 1919. június 25–26-án a hajó legénysége csatlakozott az antikommunista felkeléshez, amit éppen emiatt neveztek el monitorlázadásnak.

Hogyan emlékezik erre vissza Gratz Gusztáv történész, a későbbi Teleki-kormány külügyminisztere? „A »Maros« monitor és a »Csaba« és »Pozsony« őrnaszádok kitűzték a nemzetiszínű zászlót és felvonultak a Lánchíd alatt, ahol a »Szovjetháznak« elkeresztelt Hungária Szállodára, amelyben Kun Béla lakott és a Tanácsok Országos Gyűlése is ülésezett, három ágyúlövést adtak le. [...] A három hajóhoz még a »Munka« nevű aknahajó és a »Lajta« és »Komárom« monitorok is csatlakoztak. [...] Kun Béla sietve elhagyta Budapestet. Az első lövésre elvesztette fejét, átadta minden írását Alpári Gyula népbiztosnak, maga pedig halálsápadtan beállított a főhadiszállásra. Alig lehetett őt megnyugtatni. Csak este 10 órakor, amikor a városból megnyugtató hírek jöttek, tért vissza erős fedezettel a fővárosba.”

A hősies lázadás ugyan elbukott, de hamarosan maga a Tanácsköztársaság is. A Lajtát 1921-ben szerelték le végleg az antant ellenőrzése mellett. A maradék hajótestből elevátorhajó lett, immár József Lajos néven a II. világháborúig. Az 1945-öt követő államosítások után is találtak még neki feladatokat. Folyamszabályozó, kavicskotró munkálatokban, aztán Sztálinváros és a százhalombattai, paksi erőművek építésében vett részt, de az óbudai lakótelep és a nagymarosi vízlépcső építéséhez is használták a hajót, amely véglegesen 1992-ben ment „nyugdíjba”.

A Lajtát dr. Margitay-Becht András lelkes civil kutatása és elkötelezett aktivitása mentette meg az enyészettől. A fogorvosként dolgozó, amatőr hadtörténetkutató így vall érdeklődési köréről egy interjúban: „Nagyon fontosnak érzem a hagyományok ápolását, és néha, mikor a mindennapok keservein búsongok, jólesik visszaidézni a régi korok dicsőségét...”. S hogy a Lajtával hogyan találkozott? „A kezembe került egy könyv, amelyben felsorolták a világon jelenleg meglévő hadihajókat, s ott volt a Lajta monitor is. Én pedig megkerestem. Addigra már volt annyi »vizes« ismeretségem, hogy sikerült rátalálnom. És egymásba szerettünk. Ha pedig már megvolt, mindenképpen szerettem volna megmenteni. Voltak nehéz pillanataink a mentés során, de a vége boldog lett. Happy end.”

(Fotó: Komporday Tamás)

Az újra felfedezett hajó végül a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonává vált, a kétezres években pedig elhatározták a helyreállítását. A folyami jármű több mint 100 millió forintos rekonstrukciója európai uniós forrásból valósult meg. A munkát 2009-ben kezdték meg a révkomáromi hajógyárban, majd 2010. augusztus 20-án be is mutatták Budapesten. Az újrakeresztelt hajó neve Lajta Monitor Múzeumhajó lett. 2011-ben emlékévvel ünnepelték az újjászületett hajót. A Lajtát ekkor a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós ezred tiszteletbeli zászlóshajójává nyilvánították. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesülete (TIT HMHE) a honvédelmi kormányzat felkérésére a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvánnyal, valamint a Császári és Királyi Duna-flottilla Hagyományőrző Egyesülettel együtt állította össze a múzeumhajón látható kiállítást.

Ma tartós állomásozási helyszíne a Parlament melletti Duna-part, ahol minden nyári szezonban látogatható. Idén június 9-től léphet újra a nagyközönség a hajó fedélzetére a Kossuth tér melletti id. Antall József rakpartról. A múzeumhajót ünnepélyes zászlófelvonással és díszsortűzzel nyitották meg újra. Az I. világháborút végigharcoló egykori hadihajón tartott szerdai ünnepségen Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára azt mondta: a „Lajta nem csak egy öreg hajó a múltból, születése pillanatában nagy nemzetközi érdeklődés fogadta”. Kovács Vilmos, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka kiemelte: a Lajta Európa egyetlen ilyen hajója, és már a világon is kevés ilyen történelmi emlék létezik. A parancsnok elmondta: az először 2014-ben kiállított múzeumhajó évente 8-10 ezer látogatót fogadott.

A Lajta Monitor Múzeumhajó keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között látogatható.