Ha szám szerint nézzük, a Fővám térinek is nevezett híd Budapest negyedik megnyitott átkelője. Első a Lánchíd, második az 1876-ban átadott Margit híd, majd egy évvel később vehette birtokba a MÁV a déli összekötő hidat.

A Szabadság híd megépítése a Margit híd húsz évvel korábbi felavatásának és annak a törvénynek köszönhető, amely kimondta, hogy  amikor a hídvámokból befolyó éves bevétel meghaladja a 650 000 forintot, a többletet új átkelő megépítésére kell fordítani. Ez így is történt, a híd Feketeházy János tervei alapján készült el, és Ferenc József császár avatta fel 1896-ban azzal, hogy a saját monogramjával ellátott szegecset a helyére illesztette. Az átkelő az uralkodó nevét is felvette, ez az egyik tény, amit oly sokan tudnak róla.

Azt azonban már kevesebben, hogy Budapest legrövidebb átkelőjére az 1896. októberi avatástól számított nagyjából másfél év múlva fektették le a villamossíneket, és az akkor használatos gázlámpák mellett elektromos megvilágítást is kapott a híd. Ezekkel a 333 méter hosszú, 20 méter széles átkelő az egyik legmodernebbnek számított a korszakban.

A Ferenc József híd 1900-ban... (Fotó: Fortepan)

...és 1958-ban, immár Szabadság hídként (Fotó: Fortepan)

A II. világháborús robbantásokat sajnos ez a híd sem úszta meg. A rombolásról sokat elárul az a tény, hogy a Ferenc József híd felrobbantását a közeli Gellért Szállóból nézték végig az elkövetők…

A helyreállítása 1946 tavaszán kezdődött el, addig ideiglenes átkelő biztosította az átjutást a két oldal között, de az áradás még januárban elmosta a pontonhidat, és egy darabig nem volt összeköttetés Pest és Buda között. Miután megépült a szintén ideiglenes Kossuth híd, az átkelés problémája megoldódott.

Az elpusztított hidak közül elsőként az immáron Szabadságra keresztelt (állandó) átkelőt nyitották meg 1946 nyarán. A középső hídrészt az eredeti tervek alapján gyártották le, és úszódaruk segítségével illesztették be a meglevő szerkezetekhez. A mai ismert és eredeti zöld szín helyett kékre festették, ami a korabeli képeken sokkal inkább tűnik szürkéskéknek vagy éppen kékesszürkének.

A híd 1980-ban „változott vissza” zölddé, amikor a felújítása során vasbeton pályaelemeket építettek be. Mi, budapestiek ezt a megjelenését ismerjük leginkább.

A sokáig legdélebbi budapesti közúti híd 1987 óta a világörökség része. 1995-ig közlekedett rajta autóbusz, szám szerint az 1-es jelzésű, amelyet ma már hiába keresnénk a meglevő járatok listájában. (Vele együtt a buszok is eltűntek a hídról, és közben tőle délebbre újabb átkelőt adtak át Lágymányosi néven.)

A második jelentős rekonstrukcióra eredetileg a gyalogosjárdák miatt került sor 2007-től. Ez idő alatt szinte minden lényeges szerkezeti elemet felújítottak rajta, és a Lánchídhoz hasonlóan díszkivilágítást kapott. Ez a tizenöt hónap megmutatta, hogy a hídra nem csupán esztétikailag, de közlekedési szempontból is szükség van. Elsőként a villamosközlekedés indult meg rajta újra 2008-ban, pár nappal karácsony előtt. A megnyitás után a szokásosnál talán népesebb utazóközönség pedig bizonyára betudható volt annak is, hogy többen szerették volna megcsodálni a frissen átadott és immáron szépen kivilágított átkelőt. És bár az utóbbi felújítás óta elkészült a 4-es metró, az utasok egy része, úgy látszik, a páratlan látványt nem cserélné gyorsaságra. Október 4-én múlt százhúsz esztendeje, hogy használjuk a Szabadság hidat.

Nyitókép: (Fotó: Fortepan)