Így küzdöttek meg a hóval a régi Budapesten

Írta: Bukovszki Péter

2017. január 16. 21:56

Váratlan havazás, megbénult közlekedés, verekedő hómunkások, zord fagy, vagy éppen ezek hiánya – a tél 100 éve is képes volt meglepni az embereket.

 

 

Manapság, a posztmodern technika korában hajlamosak vagyunk felháborodni azon, hogy néhány centiméter friss hó megbénítja a várost. „Miért nem tudják eltakarítani időben? Miért nem készültek fel rá?” – kérdezzük mérgesen, s eközben az jár a fejünkben: bezzeg régen, a kemény telek és méteres hó világában sokkal felkészültebb volt a város. Mi történt azóta?

Nos, a száz évvel ezelőtti újsághírek megadják a választ: semmi, már ami az emberi reakciókat illeti. A technika persze mindenközben óriásit fejlődött (bár, ha belegondolunk, 1900-ban is ugyanezt gondolták: „Mennyit fejlődtünk 1800-hoz képest!” – és igazuk is volt).

Ám a hóekéket ma már nem két ló húzza, és a meteorológiai előrejelzések is jóval pontosabbak lettek. A városlakók reakciói viszont a régiek: bosszankodnak, csodálkoznak, idegeskednek, és néha-néha örülnek a hirtelen jött havazásnak. 

Hótakarítás és -söprés a Vasárnapi Újság 1886. január 31-ei számában (Fotó: Vasárnapi Ujság)

 

Van, ami nem változik

Az időjárás a mostani klímaváltozás előtt is hajlamos volt a szeszélyre, meglepve ezzel a meteorológusokat és a városlakókat egyaránt. A legtöbb problémát jellemzően a hirtelen jött havazások okozták, akár várták őket, akár nem. 

„Hófúvásokat, vonatkéséseket, utcai forgalmi zavarokat hozott a tél második rohama” – közli a 8 órai újság 1927. december 30-i száma; a probléma pedig annyira mai, mintha nem is 90 évvel ezelőtti tudósításból származna. A gondozatlan járdák is ismerősek lehetnek: a házmesterek és a vicék ugyanis „tudvalévően kötelesek a gondozásukra bízott házak előtt a járdákat homokkal felszórni”. Ezt a feladatot viszont már akkor sem végezték rendesen, 1927-ben azonban a sok baleset miatt hatóságilag ellenőrizték a szabály betartását és keményen megbüntették azt a házat, amely előtt nem volt eltakarítva a hó és felszórva a járda.

Néhány évvel korábban, 1924-ben viszont nem a váratlanság, inkább a pénzhiány késleltette a takarítást, szintén a 8 órai újságból tudjuk, hogy ekkor naponta 20 millió koronába került a főváros takarítása naponta, fennakadásokról viszont nem számoltak be.

Vörösmarty (Gizella) tér, jobbra a Haas palota, szemben a Váci utca torkolata. Schoch Frigyes, 1907  (Fotó: Fortepan)

 

 

Egykor új módszerek

Hogyan lehetne gyorsan és gazdaságosan eltüntetni a havat a város útjairól? A megoldás már korábban is foglalkoztatta a lapokat, a Vasárnapi Újság 1886. január 31-én például hosszú cikket szentelt a hótakarítás problémájának. Ebben külföldi példákon keresztül is szemléltették, hogy más nagyvárosokban hogyan harcolnak a hóval. Az újság lelkendezve mutat be egy új, Párizsban már bevált módszert, ami nem más, mint „a tengeri só használata, mellyel már az idén, úgy tudjuk, Bécsben is eszközöltek hótakarítást.” 

Párizsban egyébként 1879-ben mással is kísérleteztek: egy hatalmas gőzgépből vezették a hóra a forró levegőt, s bár a kísérlet sikeres volt, a nagy költségek miatt mégsem terjedt el, hiszen kiszámolták: egy nagyobb város hómentesítéséhez 20-40 ezer tonna szénre és több ezer gépre lenne szükség, amit még egy Párizs méretű város sem engedhetett volna meg magának.

A cikk szerzője megjegyzi, hogy nem minden várost ér meglepetésként a hirtelen jött hó, jó példaként éppen Bécset hozza fel, „ahol nem várják be, míg a hó mind leesett, hanem még estében számolnak vele a seprőkkel, lapátokkal fölszerelt hótakarítók, kik közt néha igen jó öltözetű exisztencziákat is láthatni.”

Vasárnap reggeli hótakarítás az Andrássy úton; Magyarország, 1927. dec .6. (Fotó: Vasárnapi Ujság)

 

Meglepő problémák

A tél néha olyan konfliktusokat is hoz, ami nemhogy elsőre, de sokadikra sem jutna eszünkbe. 1915-ben például a budapesti köztisztasági hivatal a hó miatt új, ideiglenes szemétszállítási rendet vezetett be, ennek oka pedig nem más volt, mint a fő erőforrást jelentő lovak korlátozott száma. „A tanács most úgy intézkedett, hogy a hótakaritás tartama alatt a házi szemét elfuvarozásának korlátozását, esetleg egy-két napra való megszüntetését rendeli el, hogy a lovakat a hó eltakarítására lehessen fölhasználni. Éppen ezért a tanács azzal a kérelemmel fordul a közönséghez, hogy minden háztartás gondoskodjék egy-két napi házi szemét elhelyezéséről. Mihelyt az utakat rendbehozták, újra megkezdik a szemét elfuvarozását” – áll a Budapesti Hírlap december 3-i cikkében.

A hó eltakarítása békés munka – gondolhatnánk, ám még eközben is akadnak viszályok. „Mentuler András cipész tegnap a Kender utcában hótakaritás alkalmával Szilágyi Lajos kőmívessel szóváltásba elegyedett s e közben annyira méregbe jött, hogy csákányával Szilágyinak az orrát leütötte” – számol be az esetről a Budapesti Hírlap 1886. február 14-i száma.

A látszat ellenére tehát a tél izgalmas évszak, amikor mindig történik valami Budapesten. Noha a kis-jégkorszaknak már régen vége (így nevezték azt a hűvösebb időszakot, ami nagyjából a XIV. századtól a XIX. századig tartott Európában és a világon), nagy fagyok azért időnként előfordulnak még, ezeknek azonban már más oka van. Úgy tűnik ugyanis: hacsak nem történik valami csoda, a klímaváltozás miatt egyre kiszámíthatatlanabb lesz az időjárásunk, s így a tél is, ezért legfőbb ideje, hogy megtanuljunk alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez – ahogyan elődeink ezt már száz éve is áhították. 

Nyitókép:  (Fotó: Fortepan)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó