Száznyolcvan éve tarolta le Pest-Budát a nagy árvíz

Írta: Domonkos Csaba

2018. március 13. 12:01

Pest történetének egyik legsötétebb napja 1838. március 13-a. Az ekkor kezdődő áradás március 15-ig egyszerűen letarolta Pestet és Buda alsóbb részeit.

 

 

„Kedves Clark!
Néhány napja Buda nagy része és Pest kétharmada szó szerint elpusztult. Sok élet odaveszett. Magam és családom, mi valamennyien biztonságosan megmenekültünk, mivel a ház, melyben lakunk, szilárdan áll. A vizet a Csepel szigetén kialakult jégtorlasz tartóztatta föl, 4 láb, 7 hüvelyk, 11 vonással magasabbra emelkedett, mint 1775-ben” – 
írta a 180 évvel ezelőtti tragédiáról Széchenyi István William Tierney Clarknak.

Azt, hogy baj lesz, a hatóságok már egy ideje gyanították, hiszen voltak jelek. Szintén Clarknak, még január 7-én írta Széchenyi: „A Duna e hó 6-a óta be van fagyva, a víz ebben az évszakban emberemlékezet óta ily magas nem volt. Följebb szökött a Casino előtti rakpartnál is, azután hirtelen megállt. A Duna jege most magasabban van a folyam partjánál. Buda nagy része víz alatt fekszik”.

A hatóságok készültek is az árra. Homokból és trágyából ideiglenes gátakat emeltek, amelyek magassága elérte az addigi legnagyobb, 1775-ös ár szintjét, sőt csónakokat is elhelyeztek az utcákon. Az ár erejére jellemző, hogy e csónakokat az árvíz egyszerűen elsodorta, mert azok nem voltak kikötve.

Az ár a pesti házak 53,6 %-át (több, mint 2200 ház) elpusztította, és mintegy 15 millió forintos kárt okozott az ingó és ingatlan vagyonban. Ennyi pénzből közel három Lánchidat lehetett volna építeni. Jelentős károkat szenvedett a Nemzeti Múzeum ekkor költözés miatt épp ládákban elhelyezett gyűjteménye is. A halálos áldozatok száma ehhez mérten volt nem sok, 153 fő, ami a gyorsan meginduló mentésnek volt köszönhető.

Ha a város készült az árvízre, akkor miért történt tragédia? A hatóságok nem gondoltak arra, hogy a Duna vízszintje meghaladhatja az 1775-öst, holott Vásárhelyi Pál cikksorozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy ez bekövetkezhet. 

Az árvíz szintjét jelző tábla a Nemzeti Múzeum kerítésén (Fotó: Wikipedia)

 

Széchenyi a rá jellemző éleslátással foglalta össze, miért is volt annyira pusztító az ár. A folyó ebben az évben nagyon korán befagyott, és ráadásul mindez magas vízállásnál történt, hiszen a gróf is azt írta az angol mérnöknek, hogy a víz magasabban van a partoknál. Természetesen nem a mostani rakpartokra kell gondolni, hiszen ekkor a Duna partjai kiépítettlenek voltak, és sokkal alacsonyabban feküdtek. 

A másik ok pedig az volt, hogy a márciusban meginduló zajlás a jégtáblákat összetolta. Ugyanez történt Pest felett Kisoroszinál, és Pest alatt a Csepel sziget csúcsánál, ahol a Duna akkor a mainál több mint kétszer szélesebb volt. Lágymányosnál, ahol ma a vasúti híd és a Rákóczi híd van, a szélessége elérte az egy kilométert, és ennek megfelelően jóval sekélyebb is volt. 

Március 13-án végül a Kisoroszinál képződött jégtorlasz átszakadt, és ezzel egy időben Csepelnél torlasz képződött. A városok tehát harapófogóba kerültek, hiszen Esztergom felől is jött egy árhullám, amelyet fokozott a csepeli-lágymányosi jéggát duzzasztó hatása. Azonban ez sem volt elég, s március 13-án átszakítva az ideiglenes gátakat elöntötte a két várost a víz. Március 14-én ugyan úgy tűnt, hogy a nehezén túl vannak, de ekkor a soroksári ág gátja is átszakadt, és a tetőzés csak március 15-én 929 centiméterrel – a mai mérce szerint 829 cm – következett be. Pesten, a Rókus kórház templomának a falán a mai napig látszik a városokat elárasztó víz szintje. Az árvíz hősének, az emberek mentését megszervező, és abban aktívan résztvevő, Wesselényi Miklósnak a Ferenciek terén a ferences templom falán állítottak emléket. 

Wesselényi Miklós hőstettére emlékező tábla a Ferencesek templomának a falán a Ferenciek terén (Fotó: Wikipedia)

 

Az árvíz után természetesen azonnal megindult a segélyezés és az újjáépítés. A segélyek kiosztásánál azokat is megkeresték, akik szégyeltek segélyt kérni. Támogatást azonban nem kaphatott mindenki, a 45 évnél fiatalabb ácsok és kőművesek nem kaptak segélyt, mondván, nekik most úgyis rengeteg munkájuk lesz. Az árvízvédelemről már az 1839-40-es országgyűlésen törvényt hoztak. Budapest árvízvédelme azonban csak az 1870-es években épült ki.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó