A Vörösmarty története nagyjából a XVIII–XIX. század fordulóján kezdődött. A XVIII. században még kirakodóvásárok helyszíne volt, az idő előrehaladtával, ahogy nőtt Pest lakossága, elkezdték beépíteni a területet.  

Szálloda a sarkon

A tér történetének első jelentős évszáma az 1812. esztendő. Ekkor adták át az első impozáns klasszicista épületeket. Közölük az egyik a Vendéglő a Magyar Királyhoz. A háromemeletes szálló a magyar klasszicista építészet egyik szép példája volt. Az épület az 1920-as években gazdát cserélt. Az új tulajdonos az 1930-as évek végén lebontatta, hogy a helyén felépíttesse a mai napig álló, ún. Futura-házat.  

Vendéglő a Magyar Királyhoz (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Múzsák és öngyilkosok

Szintén 1812-ben adták át a Pesti Német Színházat (akkor Városi Királyi Színház) a mai Vigadó mögötti telken. A „Német Színház” nevet azután kapta, hogy 1837-ben elkészült a Kerepesi út mellett lévő telken – a mai Rákóczi úton – a Pesti Magyar Színház, amely a Nemzeti Színház elődje volt. A Német Színház volt Pest első kőszínháza. Közép-Európában egyedülállónak számított az akár 3500 embert is befogadni képes, 28 méter mély színpaddal rendelkező teátrum. A színház, akárcsak a mellette lévő Vendéglő a Magyar Királyhoz is, klasszicista stílusban épült. Az építési munkálatokat Pollack Mihály vezette. Az impozáns főhomlokzaton 4 fülkében 4 görög múzsa figyelte a (teátrum után) Színház téren sétálókat. 

A Pesti Német Színház (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A színház többször is megrongálódott. Előbb 1838-ban a nagy pesti árvíz idején, majd 1847-ben kiégett. A tűzvész oka mind a mai napig bizonytalan. A legvalószínűbb ok, hogy az egyik előadás során használt pirotechnikai eszköz indította el a tüzet. Ezek után csak a tetőt javították meg. A társulat átköltözött az Erzsébet téren emelt Ideiglenes Német Színházba, amelynek a helyén később a Hauszmann Alajos tervezte neoreneszánsz kioszkot építették fel. 

A kiégett épület falai között működött vásárcsarnok és iskola is. Később lebontották az épületet (de a múzsákat megmentették), hogy a helyére Linzbauer István tervei alapján felépítsék Haas Frigyes osztrák üzletember üzlet- és bérházát. A palota a kor ízlésének megfelelően eklektikus stílusban épült. Az első két szinten volt a Haas család szőnyegáruháza. A felső három emeleten bérlakásokat alakítottak ki. 

A Haas-palota, előtte a fiákerállomás (Forrás: Fortepan)

Miután már nem volt színháza a térnek, így átkeresztelték. Így lett 1874-ben a Színház térből Gizella tér. A millenniumra készülve úgy határoztak a vezetők, hogy az épülő kisföldalatti végállomása a Gizella téren legyen. 

A millenniumi kisföldalatti megállójának lejáratai a Gizella téren a századfordulón (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Haas-palotával szemben, a tér közepén emelték fel Vörösmarty Mihály szobrát 1908-ban. 1926-ban keresztelik át a Gizella teret Vörösmarty térré. 

Ami a Haas-palotát illeti: egészen a II. világháborúig rendületlenül állt, és hirdette a Haas család gazdagságát. Ekkor azonban bombatalálatot kapott és kiégett. Jól szemlélteti a Haas-palota sorsa, hogy a második világégés után hogyan alakult a sok régi (főleg eklektikus) épület története. Egészen 1959-ig állt a kiégett palota a tér nyugati oldalán. 1959-ben lebontották, és a helyén parkolót alakítottak ki. 

Parkoló a Haas-palota helyén. A háttérben a pesti Vigadó háta látható, amire gyakran festettek reklámokat (Forrás: Fortepan)

Az 1960-as években elhatározták, hogy a parkoló helyén felépítik a Magyar Zene Házát, vagy ahogyan a legtöbben nevezték: az ORI-székházat (ORI – Országos Rendező Iroda). Az ORI volt a felelős a koncertek szervezéséért és megrendezéséért. Így ők döntötték el, hogy mely zenekarok léphetnek fel, és hogy hol lehetnek koncertek. A székház 1971-re épült fel, és 10 emelet magasan tornyosodott a Vörösmarty tér fölé. A városi legenda szerint az emberek annyira nem szerették az épületet, hogy a párizsi Élysée-palota paródiájaként Elizélt-palotának csúfolták. 

Az ORI-székház (Forrás: Fortepan)

Az irodaház nem csak a maga 10 emeletes magasságával került bele a köztudatba. Sajnos két öngyilkos is úgy döntött, hogy ez az épület lesz a helyszíne életük utolsó felvonásának. Az egyik öngyilkos Tömpe András volt. Tömpe harcolt a spanyol polgárháborúban az internacionalista erők oldalán. Onnan a Szovjetunióba menekült. 1944-ben tért vissza Magyarországra a megszálló Vörös Hadsereg nyomában, pár emigráns kommunista társaságában. 1945-ben ő is részt vett a Politikai Rendészeti Osztály (az ÁVO, ÁVH elődje) megszervezésében. Később ávós hírszerzőként dolgozott, de Péter Gábor, az ÁVH vezetője kitúrta a szervezetből. 1971-ben lőtte fejbe magát az ORI-székház 10. emeletén. 

A másik öngyilkosság az ORI művészeti vezetőjéhez, Bulányi Lászlóhoz köthető. Az Országos Rendező Irodában számos visszaélés történt. Mivel nemcsak a cenzúra szerepét töltötték be, hanem ők kezelték a koncertekből származó bevételeket is, nagy összegek fordultak meg a szervezet számláján. Ezekből a befolyt pénzekből fizették ki a zenekarokat, illetve saját magukat is. Noha meg volt állapítva egy felső limit az állami cégek vezetőinek fizetésénél, az ORI vezetői ezt kijátszották, sikkasztottak, és korruptak voltak. Amikor ez 1987-ben kiderült, Bulányi véget vetett az életének.

Az ORI sem bírta sokáig: a rendszerváltozást követő piaci versenyben nem tudott labdába rúgni az új cégek mellett, így 1991-ben felszámolták. Az épület viszont maradt, egészen a 2000-es évekig. A 2000-es évek első felében bontották le a székházat, hogy felépíthessék a mai napig ott álló Vörösmarty No. 1 üveghomlokzatú irodaházat. 

Pénz és süti

Az 1830-as években épült fel a tér északi oldalán a Harmincad Hivatal. Ezt az évek folyamán elbontották, hogy itt épüljön fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) székháza Hild József tervei szerint. Pest egyik leghíresebb cukrásza, Kugler Henrik 1894-ben nyitotta meg első cukrászdáját a Nádor téren. 1870-ben a cukrászda átköltözött a Gizella térre, a PMKB székházának aljába. Mivel Kuglernek nem volt utóda, ezért Pestre csábította Gerbeaud Emil svájci cukrászt, akit utódjának szemelt ki. Miután Gerbeaud átvette a cukrászda és kávézó vezetését, a nevét is megváltoztatta. Innentől kezdve létezik Gerbeaud cukrászda a Vörösmarty téren. A cukrászda és a ház átvészelte a XX. századot. Igaz, a homlokzat elvesztett egy-két díszt, de nagyrészt ugyanazt a látványt nyújtja, mint 100 évvel ezelőtt. A méltán híres cukrászda belseje pedig tükrözi a századfordulós főváros kávéházainak világát. 

A Gerbeaud-ház a századfordulón. Előtte a kisföldalatti fedett lejárója (Forrás: Fortepan)

Az örök luxus

A tér keleti oldalának szélén állt egykor Sina György, a görög származású bankár palotája. A palota után működött itt gyár is, amíg Kasselik Jenő fel nem építtette Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján a bérházát. Az épület aljában üzlethelyiségeket alakítottak ki. A II. világháború előtt volt itt Opel-autószalon és a Haas család lakástextil-áruháza is. A világháború után egy orosz érdekeltségű üzlet (Napsugár Áruház), majd a Divattextil Vállalat működött itt. 1963-ban nyílt meg végül a Luxus Áruház. 

A Kasselik-ház, aljában a Luxus Áruházzal 1986-ban (Forrás: Fortepan)

Ahogy azt már a cikk elején olvashattuk, hamarosan elkezdődik a tér felújítása. Többek között lecserélik az útburkolatot, fejlesztik a vízelvezető-rendszert és a közvilágítást, valamint új utcabútorokat is elhelyeznek.