Hiába számít az Andrássy út Budapest egyik legfőbb látványosságának, elég egy sarkot gyalogolni az egyik mellékutcán ahhoz, hogy évtizedek óta pusztuló homlokzatú épületekkel találkozzunk. Sajnos ez a helyzet az Izabella utca terézvárosi részén is, ahol a 46. számú házat éppen nemrég újították föl. Az épület az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karához tartozik, és a mostani korszerűsítés során az egyetem több más épületével együtt energetikai és más egyéb állagjavító munkákon esett át. 

Az 1900 körül épült sarokház eredetileg is iskolaként funkcionált, és több különlegessége is van. Ide járt egykor a tragikus sorsú költő, Radnóti Miklós, akinek érettségi bizonyítványát 1927-ben az akkor még Wesselényi Miklós után elnevezett felsőkereskedelmi iskola állította ki. 

Az épület 1913-ban, Erdélyi Mór felvételén (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az épület Izabella utcai homlokzata előtt 1937-ben helyezték el az I. világháborúban hősi halált halt diákok emlékére készült szobrot, amelynek feliratát 1990-ben kiegészítették a II. világháborúban elhunytak neveivel is. Az alkotás egyébként egy szombathelyi szobor másolata.

A szobor eredetileg az I. világháború diák- és tanáráldozatainak állít emléket

A most elvégzett munkálatok során az ELTE PPK számára a leglényegesebb, ám kívülről alig látható változás a padlástér beépítése volt, amelynek során több új irodahelyiséggel gazdagodott az intézmény.

Ami viszont minden járókelő számára egyértelmű változás, az a homlokzat felújítása, amely régen volt ilyen újszerű, mint most. Ha összehasonlítjuk az épület mai képét egy száz évvel ezelőtti fotóval, azonnal megbizonyosodhatunk arról, hogy a homlokzat szinte az eredetivel megegyező állapotú. Bár a mostani felújítás előtt sem volt rossz állapotban, a kisebb-nagyobb vakolathibákat mind kijavították, pótolták a hiányzó díszeket, és az Izabella utcai fronton, az első emelet magasságában lévő, eddig üresen árválkodó táblakeretbe márványtábla került, igaz, még felirat nélkül. 

Az épület kívülről a redőnyök ellenére is szép látvány

Egy változás azonban nagyon is szembetűnő: az ablakokra utólag, kívülről felszerelt fehér redőnyök, amelyek sehogyan sem illeszkednek az összképbe sőt, jelentősen lerontják azt. Egy helyi utcaképi védelem alatt álló ház esetében ez a beavatkozás különösen durva. A helyzet a fölső emeleteken a legrosszabb, ahol az egyenes redőnytokokat ívelt tetejű ablaknyílásokba építették be, a végeredmény pedig sajnos önmagáért beszél. 

Elrettentő példák

Ennek a klímának nem itt lenne a helye

Nyilvánvaló, hogy az ablakok szempontjából (is) egységes homlokzat kialakítása egy sok tulajdonossal rendelkező társasház esetében bonyodalmas folyamat, de nehezen érthető, hogy miért van így egy intézmény esetében is. A helyiségek árnyékolása vagy elsötétítése ma már számtalan olyan eszközzel megoldható, amely kívülről nem rombolja le az összképet. 

Jó lenne belátni, hogy Budapest elképesztően értékes épített örökségéért mindnyájan felelősek vagyunk, hiszen minden egyes homlokzatfelújítás, ablakcsere és utólagos redőnybeépítés befolyásolja (szépíti vagy rombolja) azt, amire olyan büszkék vagyunk. Ezért bölcs dolog lenne úgy bánni az épületeinkkel, hogy tevékenységük láttán utódaink olyan elismeréssel csettinthessenek majd, ahogyan a hajdani mesterek munkáját szemlélve mi magunk tesszük.