Így atyáskodott a pártállam Budapest fölött
2019. január 29. 8:45
Az 1989 előtti rendszerben a mai szemmel érdekes és kissé megmosolyogtató témákról a lapok ugyanolyan részletesen beszámoltak, mint a lakásépítkezésekről és a városfejlesztési tervjavaslat egyéb részleteiről.
Egy városfejlesztésről szóló határozatban semmi meglepő nincs abban, hogy városatyák jóváhagyták azt a tervet, amely szerint 65 km vízvezeték és 30 km csatorna építésével számoltak, mindemellett 1440 óvodai, 170 nevelőotthoni, 360 bölcsődei helyet szerettek volna pluszban létrehozni, valamint 1969-ben további 60 új osztálytermet és 214 új korházi ágyat (férőhelyet) terveztek létesíteni. Az 1969-es év tervei között mindemellett színház, a József Attila Színház, művelődési ház – a Csokonai Művelődési Ház – és mozifelújítás is szerepelt.
Ebben a korban szökkent szárba az állami lakásépítés, ezért a Fővárosi Tanács 1969-re 12-13 ezer lakás befejezését tervezte, a legtöbb a XI. kerületben, Kelenföldön épült. A tervek a lakótelepi építkezéseknél 1589 új lakással számoltak. 1969-ben egy panellakás felépítése (az I. számú házgyár termékei esetében) az 5 emeletes házban 195 ezer, egy középmagas házban 227 ezer forint volt. (Az átlagos havi bér 2000 Ft körül mozgott).
Épül Kelenföld, háttérben a Mérnök utcai óvoda, 1969 (Fotó: Fortepan)
Az állami lakásépítés mellett ekkor – köszönhetően az 1968-ban elindult új gazdasági mechanizmusnak, amely már némileg a piacot is figyelembe vette –, jelentős volt a szövetkezeti lakásépítés is a területen, mert szintén Kelenföldön 1109 lakás elkészülését prognosztizálták. A szövetkezeti lakás már lyukat ütött a rendszer korábbi ideológaiai tisztaságán, mert eredendően a szocialista állam vállalta magára a lakásépítést, de ezt a feladatát sem tudta maradéktalanul ellátni, ezért szövetkezeti formában, azaz ideológiaialag még vállalható módon beengedte a magánerőt.
Akkoriban természetesen nem csak Kelenföldön épültek új lakások, ahogy azt Hegedűs Ernő, a Típustervező Intézet igazgatója a Magyar Nemzet 1969. január 12-i számában elmondta: „A Típustervező Intézet 1968-ban újabb jelentős lépéssel vitte előbbre az iparosított lakásépítkezést […]. Tavalyi munkáink közül a legjelentősebb a XV. kerületi Újpalota lakótelep beruházási és beépítési tervének, valamint az ott építendő első panelszerkezetű lakóházak kiviteli terveinek elkészítése. Újpalota lakóházai az idén üzembe kerülő III. budapesti házgyár paneljeiből épülnek és tizenkétféle épülettel, húszféle lakástípussal változatos képet nyújtanak majd az új városrésznek. Ezekben a lakásokban m ár beépítésre kerül a teljesen készre gyártott, berendezett fürdőszoba térelem is.”
A szakemberek ráadásul módosították is a főváros városrendezési tervét, abból kiindulva, hogy megváltozott a családszerkezet, mert míg az 50-es években úgy számoltak, hogy átlagosan a családok nagysága 3 fő feletti, addig az 1960-as évek végére ez a szám átlagosan 2,6 főre esett. Ez több, de aránylag kisebb lakás felépítését tette szükségessé. Módosították továbbá a beépítésre vonatkozó terveket, előtérbe kerültek mai szóval zöldmezős beruházások a régi, „elavult” városrészek szanálása és beépítése helyett. Úgy számoltak, hogy ezzel együtt az ezredfordulóig 150 ezer elavult lakás bontására és félmillió új lakás építésére, összesen 880 ezer lakásra lesz szükség Budapesten. (2001-ben Budapest lakásállománya 820 ezer lakás volt).
Az új lakónegyedeket a budapesti gyorsvasúti hálózatnak is követnie kellett volna, azaz úgy számoltak, hogy az ezredfordulóra három belvárosi gyorsvasút (metró) épül meg, mégpedig a Déli pályaudvar–Fehér út, az Újpest–Belváros–Kispest és a Dél-Buda–Belváro–Zugló–Rákospalota vonalak. (Ebből gyakorlatilag 2 és fél el is készült mára, mert a 4-es metró végül csak a Keletiig épült meg.)
Nyugodtan nézelődhettek, a Fővárosi Tanács VB megemelte az eladható rádiók számát (Fotó: Fortepan)
Azonban a „gondoskodó szocialista állam” másutt sem tudta kielégíteni az igényeket, és ezt többé-kevésbé nyíltan be is ismerte. Ezért lehetett a Magyar Nemzet 1969. január 29-i számában a Fővárosi Tanács terveiről szóló cikkben ilyen mondatokat olvasni:
„A kereskedelem az idén 5 százalékos forgalomnövekedéssel számol. Élelmiszerekből bő választék lesz, de déligyümölcsből – a citrom kivételével – az igényt csak részben lehet majd kielégíteni. A cipőnél a minőségben is javulást várnak.”
A fővárosi tanács tervezői azonban a részletekbe, mai szemmel furcsa területekre is tervszámokat határoztak meg, így olvashatjuk a Magyar Nemzet cikkében: „Több zsebrádió és táskarádió, valamint magnetofon kerül forgalomba. Személygépkocsiból továbbra is a múlt évi szinten marad a kínálat, tehát hiánycikk lesz az autó” – állapította meg a Fővárosi Tanács VB az 1969-es fővárosi városfejlesztési tervében.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Nem a Fővárosi Tanács, hanem a Belkereskedelmi Minisztérium hatásköre volt a különféle fogyasztási cikkek szétosztása. Azt hivatalosan senki sem vette figyelembe, hogy az ország lakóinak 10-15%-a rendelkezik nyugati rokonsággal. Persze tudtak róla. Szerény személyem az általános iskolában Amerikából kapott csomagokból volt ruhaneműkkel ellátva. Majd 1961 után (amerikai nagyi halála miatt) a holland rokonságtól kapott ruhákat hordtam. Anno a gimnáziumi osztályban 7-8 gyerek kapott még folyamatosan ruhákat külföldről. Belker ide, vagy oda én már 1963-ban Philips magnót hallgattam. A kép teljességéhez tartozik, hogy ez a 10-15% külföldről származó ajándékba küldött, behozott árumennyiség ténylegesen itt volt az országban. Ezekért a tulajdonosok legfeljebb a postásnak adtak borravalót, gyakorlatilag a magyar vásárlóerőn felüli mennyiségről van szó.
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!