A nevezett újságban 1894. február 14-én nem holmi mindenben hibát kereső olvasó vagy netán újságíró véleményeként jelentek meg a fenti sorok, hanem a belügyminiszter, Hieronymi Károly hivatalos leiratában, amelyet a fővároshoz intézett. A politikus azt vetette a városatyák szemére, hogy évek óta késlekednek az egységes köztisztasági rendszer létrehozásával, az erre szóló pályázat kiírásával, és egy vagy több cég megbízásával. Ekkor ugyanis még külső vállalkozóra szerette volna bízni a város az utcák takarítását. Elvileg a szemetet egy magáncég szállította el, ifj. Cséry Lajos vállalkozása a saját szeméttelepére, a Cséry-telepre. 

Szemétszállítás a két világháború között (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A belügyminiszter, miután akkurátusan végigveszi, hogy az elmúlt években mi történt, illetve valójában mi nem történt a budapesti utcák tisztaságának javítására, szoros határidőt szab a helyzet rendezésére: „A tárgyalások ezen lassú menete azonban nem szolgálhat indokul arra, hogy a köztisztaság követelményei elhanyagoltassanak, amelyeknek a bérbeadáson kivül egyéb módokon is eleget lehet tenni. Minthogy pedig az utcáknak portól, sártól és piszoktól való tisztán tartása elsőrendű közérdek, felhívom a székes főváros közönségét, hogy addig is, mig a köztisztaság bérlet utján való kezelésének ügye eldől: a köztisztaság bármily rendszer szerint és bárminő eszközökkel, de tényleg kifogástalanul fentartassék.  Egyben pedig felhívom a székesfőváros közönségét, hogy a köztisztaság kezelésének jelen rendszeréről, valamint a jelen rendeletem folytán tett intézkedésekről 10 nap alatt hozzám jelentést tegyen”.

A belügyminiszteri dörgedelemnek rövid távon meg is lett a hatása. Pár nappal később, február 17-én a főváros utcáinak tisztítása ügyében Kamermayer Károly polgármester a következő rendeletet adta ki: „Panasz tárgyát képezi, hogy a székes főváros utai, utcái és terei az utóbbi időben botrányosan tisztátalanok. Ennélfogva szigorúan utasítom az I, II., III., VI., VII. VIII., IX. és X. kér. elöljáróságokat, valamint a tűzoltó-parancsnokot, hogy a köztisztaság erélyes és fokozott mérvben való kezelésére a legnagyobb gondot fordítsák s minden rendelkezésükre álló erő célszerű alkalmazásával és felhasználásával oda hassanak, hogy jövőre a tisztítás a leggondosabban történjék […]”.

Szemétszállító lovaskocsi 1942-ből (Forrás: Fortepan) 

A napilapokban, így például a Pesti Hírlap február 17-i számában olvasható rendelkezés arra is kitért, hogy a kerületi elöljárók és a tűzoltóparancsnokok azt is jelentsék, mennyivel több fogat és ember kell a közterületek tisztán tartásához. Ezt, a tűzoltójellegű rendelkezést néhány nappal később, február 19-én szabályrendeletet követte. A fővárosi jogszabály meghatározta, hogy mi a kötelezettsége a hatóságoknak és a háztulajdonosoknak. A rendelkezés megtiltotta, hogy a szemetet egyszerűen kiöntsék az utcára, de azt is szabályozta, hogy tilos a ruhákat az erkélyen, ablakban kirázni, sőt délelőtt 10 után még az ágyneműket sem szabadott az ablakba kirakni.

A szabályrendelet nemcsak az utcai szemetelést (papír, gyümölcshéj, szivar vagy cigarettacsikk eldobását) tiltotta meg, hanem azt is szabályozta, hogy mikor és ki vághat fel tűzifát a köztereken. A Nagykörúton belül, ha a ház udvarán nem lehetett fát felvágni, akkor páros napokon a páros számú házak, míg páratlanon a páratlan házszámú házak lakói vághattak fát. Rendelkeztek a szemét elszállításáról és természetesen a büntetésekről is, amely 1 és 100 forint közötti pénzbírságot, valamint 8 órától öt napig történő elzárást jelentett. 

Valójában ez nem volt újdonság a fővárosiaknak, hiszen nagyon hasonló rendelkezéseket tartalmazott az 1878-as szabályzat is (ami szintén nem az első volt, 1830-ra datálható az első, és ezt még jó pár, a belügyminiszteri rendelkezés tanúsága szerint ugyanúgy be nem tartott rendelet követte), igaz, ott a maximális pénzbüntetés csak 50 forint volt.

Házi szemét gyűjtése 1911-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A főváros végül most nem állt meg egy újabb jogszabály megalkotásával: nem külső vállalkozóra bízta a köztisztasági feladatokat, hanem egy évvel később, 1895-ben létrehozta a Fővárosi Köztisztasági Hivatalt, a mai FKF Zrt. jogelődjét. E cég feladata lett a szemétszállítás és a közterületek tisztán tartása. 

Nyitókép: Utcaseprő a pesti utcán az 1930–1940-es években (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)