A főváros 1876-ban hirdetett pályázatot az első közkórház tervezésére, amelynek létrehozása az áhított világvárosi rang eléréséhez már elengedhetetlen volt. Budapesten ugyanis ebben az időszakban kizárólag korszerűtlen, zömmel még a XVIII. századi pestisjárványok idején alapított kórházak álltak. Ezek közül a leghíresebb talán az 1796–1798-ban épült Szent Rókus Kórház, amely nemcsak Magyarország, de Európa legkorábbi modern értelemben vett kórházai közé tartozott, itt már a gyógyítás és az orvosi innováció jutott nagyobb szerephez, ellentétben a korábbi intézményekkel, ahol a betegek alapvető ápolása és a társadalom egészséges tagjaitól való elkülönítése volt a legfontosabb szempont. Az orvostudomány azonban csak a XIX. század második felére jutott el arra a szintre, hogy az Európában újonnan épült közkórházak valóban kimagasló eredményeket tudjanak elérni a betegek gyógyításában.

A Szent István Kórház főbejárata a IX. kerület, Nagyvárad tér 1. szám alatt (Fotó: Paár Eszter Szilvia)

A Hauszmann Alajos tervei alapján épült, 1885-ben megnyitott kórházból csak a védett fogadóépület marad meg, a többi épületetet elbontják, helyükre a Zoboki Építésziroda tervei alapján épül fel az új kórház (Forrás: a Szent István Kórház honlapja)

A Szent Rókus-kápolna és mellette a kórház, amely Magyarország legkorábbi modern értelemben vett kórháza volt. A kép 1890 körül készült (Forrás: Fortepan)

Hauszmann Alajos a budapesti Új Kórház, mai nevén Szent István Kórház tervezése során mind a korábbi, kevésbé hatékony, mind az újonnan épült kórházakat alaposan tanulmányozta, a folyamat eredményét a Magyar Mérnök és Építészegylet értesítőjének 1881. március havi számában publikálta is. Ebben a rendkívül érdekes írásban az építész először sorra veszi a történelemben ismert első, betegápolásra szolgáló intézményeket a korai buddhista kolostoroktól kezdve a Római Birodalomból ismert példákon keresztül a középkori „leprosériákig”, majd eljut a XVIII. század híres-hírhedt kórházépületeiig, amelyeket negatív példaként hosszasan elemez, többek között a párizsi Hotel Dieu épületét is.

A tanulmány nagyon érzékletesen írja le a korabeli állapotokat, a bemutatott épületek valóban nem voltak alkalmasak betegek gyógyítására, sőt jó eséllyel csak még betegebbé tették őket. Hauszmann visszatérő hibaként állapítja meg a kórházak város közepén való elhelyezését, mely a járványok terjedése szempontjából a korabeli higiéniai viszonyokat figyelembe véve valóban igen rossz ötletnek bizonyult. Láthatjuk, hogy a különböző betegségekben szenvedők elkülönítésére se fektettek hangsúlyt, így az ápoltak további betegségekkel is megfertőződtek.

A bemutatott épületekre jellemzők a hatalmas, egymásból nyíló helyiségek, ahol megdöbbentő módon egyszerre akár több száz embert próbáltak ellátni, és egy ágyban akár három-négy beteg is fekhetett. Nemek közti elkülönítésről természetesen szó sem volt. A kórházak gyakran épültek szennyezett talajra, bűzös folyók partjára, ez tovább rontott az állapotokon.

Igazán nagy változást a kórházépítészetben a XIX. század második felében tapasztalhatunk, ehhez többek között Florence Nightingale közleményei is hozzájárultak. A században zajló háborúk folyamán ugyanis ideiglenes barakk-kórházakat állítottak fel, amelyek meglepően jó eredménnyel szolgáltak. A barakk előnye abban rejlik, írja Hauszmann, hogy a kis méretű, egymástól távolabb elhelyezkedő, földszintes épületekben csak kevés beteget helyeznek el, így kisebb a felülfertőződés lehetősége, továbbá a szellőztetés és benapozás is megoldott. Az ideiglenes barakk-kórház nyomán, annak tartós anyagokkal való továbbfejlesztéséből alakult ki először Amerikában, majd Európában az oly sokáig népszerű, pavilonos elrendezésű kórháztípus. A XIX. század legmodernebb kórházai mind ebben az elrendezésben épültek, ezek közül Hauszmann többet személyesen is meglátogatott, hogy a Budapesten építendő Új Kórházat a lehető legkorszerűbb eljárások alapján tervezhesse meg.

A főépület belső, kertre néző oldalán található harangot Szlezák László öntötte 1929-ben (Fotó: Millisits Máté)

A főépület homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy a Szent István Kórház Hauszmann Alajos tervei alapján épült. Láthatjuk azt is, hogy a kerületi önkormányzat védettségét is élvezi az épület (Fotó: Millisits Máté)​

Leginkább követendő példaként ő maga a drezdai városi kórházat, a lipcsei Szent Jakab Kórházat (Jacobshospital) és a berlini Friedrichshain városi kórházat említi. Mindegyiknél megfigyelhető a már említett pavilonos elrendezés, az épületek ősfás parkban való elhelyezése, és az impozáns fogadóépület kialakítása, mégis leginkább a berlini kórház elrendezése hatott a leginkább Hauszmann munkájára. Az épületek tanulmányozásakor természetesen nemcsak a külső kialakítás és az alaprajzi elrendezés volt fontos szempont, Hauszmann tüzetesen megvizsgálta az egyes kórházak fűtőberendezését, szellőztetési rendszerét, fertőtlenítésre szolgáló helyiségeit, műtőit, szülőszobáit, sőt, még az adminisztrációra szolgáló termeket, a nővérek és orvosok szállásait és a hullaházakat is.

Az általa tárgyalt kórházakban még a burkolatok tartósságára és tisztíthatóságára is kitért, így láthatjuk, milyen aprólékos munka előzte meg az Új Kórház tervezését. Ezt a feladatot természetesen nem teljesen egyedül végezte, orvosi segítségre is szüksége volt, európai kórházlátogató útját dr. Gebhardt Lajossal tette, akit a kórházépítés programjának lebonyolításával bízott meg korábban a főváros.

Berlin, Friedrichshain városi kórház

A Szent István Kórház tervrajza

A már ismertetett negatív és pozitív példák nemcsak az épületek tervezésére, hanem már a terület kiválasztására is nagy hatást gyakoroltak. A kiválasztott Üllői úti telek elhelyezkedése a városközponthoz viszonylag közeli, akkoriban azonban a környék még elég gyéren lakott volt, ami a járványok elkerülése szempontjából volt fontos. A közeli Orczy-kert és erdő hozzájárult a terület jó levegőjéhez, valamint a telek elég nagy volt a pavilonépületek egymástól megfelelő távolságra való elhelyezéséhez. Hauszmann további előnyként sorolja fel tanulmányában, hogy a terület korábban még nem volt beépítve, így a talaj nem szennyezett.

A Szent István Kórház környéke 1944-ben (Forrás: Fortepan)

A kórház főépülete a telek Üllői útra néző végén áll. Az impozáns fogadóépület az egyetlen, mely művészi kialakítást kapott. Középen látható a félköríves főbejárat, fölötte Krisztust a betegek társaságában ábrázoló szoborcsoport található. A sárga és vörös téglaburkolatú homlokzaton híres magyar orvosokat ábrázoló, terrakottából készült díszítéseket is találunk. Itt zajlott a betegfelvétel és az adminisztráció, továbbá itt kapott helyet az igazgatóság és az üzemi konyha is. A különböző betegosztályokat más-más pavilonban helyezték el, mint azt az említett európai példáknál is láthattuk. Az összesen nyolc pavilonban helyet kapott a sebészeti osztály, a belgyógyászat, a szülészet, a rákos- és bőrgyógyászati osztály is. Az akkor 656 beteg fogadására alkalmas új, modern közkórház 1885. augusztus 5-én nyitotta meg kapuit, és még abban az évben elnyerte a nemzetközi nagy orvoskongresszus díszoklevelét, amelyet a nagy gonddal és a legkorszerűbb elvárásoknak megfelelő kialakításával érdemelt ki.

Szent István Kórház, főépület az Üllői út felől (Forrás: Fortepan)

Önkéntes nővérek a Szent István Kórházban 1914-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Dr. Hütl Hümér professzor operál a Szent István Kórházban 1914-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Igen hasonló folyamat zajlik napjainkban is az első budapesti centrumkórház építésével kapcsolatban, melyet a Szent István Kórház átépítésével alakítanak ki, a ZDA-Zoboki Építésziroda tervei alapján. Az új Dél-pesti Centrumkórházról az építésziroda honlapján elolvashatjuk a legfontosabb információkat. A budapesti betegellátás általános állapotát ismerve láthatjuk, hogy az új egészségügyi központ létrehozása ugyanolyan aktuális, mint az első közkórházé volt a XIX. század végi fővárosban.

A centrumkórház tervezésénél a korszerű egészségügyi elvárásoknak való megfelelés, a magas színvonalú, folyamatos betegellátás, a testi-szellemi gyógyulás és a különböző orvosi szakterületek akadálymentes együttműködése volt a legfontosabb szempont. Mivel Magyarországon még nem épült hasonló léptékű centrumkórház, a tervezők a legkiválóbb nyugati, többek között dán, osztrák, amerikai és holland intézmények tanulmányozásával kezdték a tervezési folyamatot, csakúgy, mint Hauszmann Alajos 1876-ban.

A most készült fotóinkon is látszik, hogy az épületek nagyon elhanyagolt állapotban vannak (Fotó: Millisits Máté)

Ugyan a Hauszmann által tervezett épületek nagy részét elbontják, mert már nem felelnek meg az egészségügyi elvárásoknak, szellemiségében az új épületegyüttes mégis hasonló. Az eredeti, igazán dekoratív fogadóépület szerencsére megmarad, és továbbra is fontos funkciót fog betölteni. Az új, egy központi tömbből és a hat hozzá kapcsolódó épületszárnyból álló épületegyüttes így az Üllői útról nézve megtartja mai, a város szövetébe illeszkedő képét, az új szárnyak pedig mind a város hagyományos léptékéhez igyekeznek alkalmazkodni.

Az új „szuperkórházban” a hagyományos járó- és fekvőbeteg ellátáson túl a tervek szerint helyet kapnak speciális osztályok is, mint például transzplantációs-központ, fertőzőbeteg-ellátás vagy égési osztály. A gyógyulás alapvető feltételeként a humánus, emberi léptékű környezet kialakítása is nagy szerephez jut, amely leginkább a nagy méretű zöld terület és a kellemes közösségi terek kialakításával oldható meg.

Dél-pesti Centrumkórház, látványterv, Zoboki Építésziroda (Forrás: www.zda.hu)

Dél-pesti Centrumkórház, látványterv, háttérben az eredeti fogadóépület, Zoboki Építésziroda (Forrás: www.zda.hu)

Nyitókép: Az Üllői útra néző, Hauszmann Alajos tervezte fogadóépület megmarad (Forrás: a Szent István Kórház honlapja)​