Március első hétvégéjén kerestük fel a budai Hegyvidék új színfoltját, az egykori zugligeti lóvasútállomás épületében helyett kapó Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontot, illetve az ugyanitt működő Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményt.

Hadd mondjuk itt el: minden elismerés megilleti a XII. kerületi önkormányzatot, amiért gyakorlatilag romjaiból az utolsó pillanatban támasztotta fel ezt a gyönyörű XIX. századi épületet, amely évtizedekig a városrész nem túl nagy dicsőségére folyamatosan pusztult, a mellette elhaladó kirándulók és a környéken lakók szeme láttára.

A zugligeti Lóvasút épülete (Forrás: lovasut.hu)

Látogatásunk elsődleges célja azonban most nem a szép régi épület felkeresése, hanem a Helytörténeti Gyűjtemény jelenlegi időszakos kiállításának megtekintése volt. A „Napsugaras tornyok építésze: Sándy Gyula és a Hegyvidék” címmel megrendezett kiállítás apropóját a neves építész születésének nemrég ünnepelt 150. évfordulója adta.

A kiállítótér a Helytörténeti Gyűjteményben (Fotó: Flier Gergely)

Sándy Gyulának (1868–1953) a Hegyvidékkel, Budapest XII. kerületével kapcsolatos tevékenységére fókuszáló kiállítás azért nem mond le az egész életmű áttekintéséről. De a hegyvidéki vonatkozás hangsúlyos, hiszen ismertségét, frekventáltságát, de monumentalitását tekintve is Sándy legjelentősebb műve a Budai Postapalota. Itt a Hegyvidéken emellett a jelentős alkotás mellett még villák tervei kerültek ki keze alól, amelyekről szintén láthatunk felvételeket a tárlaton.

A Budai Postapalota épülete (Fotó: Bélavári Krisztina)

A kiállítás anyaga egyébként egy életrajzi szálra van felfűzve, és az Eperjesen született Sándy Gyula (1868–1953) életének kezdeteiről is szolgál képanyaggal, nem is akármilyennel, hiszen az építész édesapja, idősebb Sándy Gyula festőművész volt, akinek két művéről is látunk reprodukciót, ezek egyike a gyermek Sándy Gyulát ábrázolja.

Az eperjesi, felvidéki származás fontos eleme az életrajznak, melyre Sándy több épületével rá is mutat a tárlat, nagyon érdekes párhuzamra híva fel figyelmünket. A magyar építészettörténet egyik kuriózuma a felvidéki „pártázatos” reneszánsz stílus, amelynek emlékei leginkább Szepes és Sáros vármegyékben, tehát Sándy szűkebb pátriájában találhatók.

Példaként említhető az eperjesi Rákóczi-ház, vagy a lőcsei Thurzó-ház. Nagyon jellemző ezekre a csipkés „pártázat”, valamint az úgynevezett sgraffitoeljárás. Utóbbi egy különleges díszítőeljárást jelent, amelyben épületek egymásra felvitt, különböző színű vakolatainak felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe. Nos, mind az említett pártázat, mind a sgraffitomódszer visszaköszön Sándy Gyula több alkotásában, köztük a legjelentősebben, a Postapalota épületén is. Egyedi „ízt” képvisel ezzel Sándy a magyar szecesszióban, és ezt az ízt a szülőföldjéről hozta magával.

Foerk Ernő – Sándy Gyula: A Zágrábi Postapalota épülete, 1904 (Forrás: Hrvatska tehnička enciklopedija)

Kitér még a tárlat Sándynak egy másik jelentős építészünkkel, Foerk Ernővel való munkakapcsolatára, amelynek egy különleges eredménye, a Zágrábi Postapalota épülete, a bemutatott határon túli művek egyike. Számos meg nem valósult tervrajzot is látunk a képeken, köztük a bécsi hadügyminisztérium és a pozsonyi postapalota pályázatára beadott terveket.

Fontos még Sándy életében az evangélikus egyházzal való kapcsolata. Ő maga az evangélikus felekezethez tartozott, és számos evangélikus templom terve került ki a keze alól, ezekre itt is nagyon szép példákat látunk.

Rákosligeti evangélikus templom, Budapest, XVII. kerület, XIX. utca 15. (Fotó: Bélavári Krisztina)

Budai Református Egyházközség, I. kerület, Szilágyi Dezső tér 3. (Fotó: Bélavári Krisztina)

A képek mellett kellemes meglepetés, hogy tárgyi emlékek is várják a kiállításra betérőket. Sándy Gyula kiállított mellszobra – Bory Jenő alkotása – meghatóan idézi meg az aránylag kis kiállítótérben a mester szellemét.

Sándy Gyula mellszobra, Bory Jenő alkotása (Fotó: Flier Gergely)

Az idős Sándy Gyula munkakönyve a kiállítás tárlójában (Fotó: Flier Gergely)

Látunk még a Postapalota épületéről származó emlékeket, szép megmunkálású zárat, míves kilincset és eredeti fémkorlátok megmaradt darabjait. A Sándy életéhez tartozó relikviák, könyvek, iratok között egy tárlóban újabb érdekesség: Sándy Gyula munkakönyve az ötvenes évekből. Ennek története megindító: a nyolcvan év körül járó nagynevű építész, miután Budapest ostromakor a Toldy utcában álló házát bombatalálat érte, a Fővárosi Tervezőirodánál jelentkezett munkára, és ott állt alkalmazásban hosszú élete alkonyán.

Kollár Lajos nyaralója, Budapest, XII. kerület, Fészek utca 18.

A kiállításon szívélyes és szakszerű tárlatvezetés várja a látogatókat, nem feledkezve meg a családjukkal érkező gyermekekről sem, akik részére a kiállítással egy térben színvonalas elfoglaltságot biztosítanak, többek között hegyvidéki helytörténeti kirakójáték segítségével ismerhetik meg a kerület múltját.

Szívből ajánljuk, hogy a küszöbön álló tavaszi hétvégék valamelyikén egy kellemes zugligeti kirándulás vagy séta részeként tekintsék meg olvasóink ezt a remek kiállítást! Még csaknem két hónapig, április 30-ig van erre lehetőségük.

Nyitókép: Pártázat  és sgraffito a Felvidéken és Budán: balra a lőcsei Thurzó-ház részlete (Forrás: Wikipédia). Jobbra Sándy Gyula alkotása, a Budai Postapalota (Forrás: Magyar Művészeti Akadémia)