A legendás Fekete Lyuk megnyitásának harmincéves évfordulója alkalmából rendezték a kiállítást, amely a rendszerváltás korának underground művészetét eleveníti fel.

A Kiscelli Múzeum bejárata

Hosszú lépcső vezet le a Kiscelli Múzeum pincéjébe, ahol a látogató az egykori klub atmoszférájában érezheti magát. A 400 négyzetméteres sziklapince 2013-ig polgári védelmi objektumként működött. A régi légópince betonajtajai megmaradtak. A rusztikus, rakott kőfalakkal, téglahevederekkel megerősített tér hangulatában és elrendezésében is illik ehhez a kiállításhoz.

Dr. Balla Loránd főkurátor bemutatta a pestbuda.hu-nak a tárlatot. Az 1980-as évek végén a Fekete Lyuk volt az egyetlen állandó alternatív zenei szórakozóhely Budapesten, amely beengedte az összes szubkultúra képviselőit. Akik máshol kitaszítottnak érezték magukat, itt otthonra találtak, akár az alternatív, a rock vagy a metál műfaját képviselték. Itt megfértek egymás mellett fővárosi értelmiségiek, a munkásosztálybeli punkok, a művészek. A szabadságérzés, a befogadás, a közösségformáló erő és az összetartás volt a szórakozóhely legfontosabb értéke. Az első független lemezkiadó itt működött a szocializmus végóráiban. Az ellenkultúrának volt a központi helye.

A kiállítás nem kronologikusan és lineárisan halad, hanem tematikusan, hiszen a pince labirintusszerű, hasonlóan zegzugos volt a Fekete Lyuk is.

A VIII. kerületi Golgota utca, Fetete Lyuk, alternatív klub a Ganz-MÁVAG Vörösmarty Művelődési Házának pincéjében 1988-ban (Forrás: Fortepan)

A Külső-Józsefvárosban lévő Golgota utcában működött a Fekete Lyuk, ahol hat év alatt közel egymillióan látogatták meg a különféle koncerteket, programokat, kiállításokat. A rendszerváltozás korában az avantgárd és alternatív kultúra meghatározó helyszíne volt. Sok tűrt és tiltott együttes kapott itt fellépési lehetőséget. Több zenekar a klubnak köszönhette ismertségét, néhányan ma is kedvelt szereplői a hazai zenei életnek, mint a Tankcsapda, a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Sex Action, a Beatrice, a F.O. System. Nyugat-európai, amerikai zenekarok is felléptek itt, a budapesti fiatalok számára a normákat túllépő kifejezések és a szabad szellem szigetének számított.

Plakátok, falragaszok, fotók idézik a klub világát

A kiállítás élménycentrikus, bevezeti a látogatót ebbe a különös világba. Nincs egyetlen története, hanem történetei vannak: különféle emberek, egykori látogatók, törzsvendégek, zenészek, lemezlovasok, akik itt megfordultak, interjúkban mesélik el a saját emlékeiket, benyomásaikat a klubról.

Az 1990-es évek technikáján, régi tévéken lehet nézni az egykori közönség, filmrendezők, törzsvendégek visszaemlékezéseit és a videóklipeket, koncertfelvételeket, korabeli híradásokat.

A törzsvendégekkel, zenészekkel készített videóanyagok és koncertfelvételek elevenné teszik a tárlatot 

A fotók, plakátok, relikviák mellett főleg magángyűjteményekből származó, a kor szubkulturális divatjának megfelelő ruhákat is kiállítottak. Zenekari pólók, újságcikkek, bakelitlemez- és kazettaborítók másolatai is emlékeztetnek a 1988–1994 között működött legendás klubra. A Fekete Lyuk emblematikus graffitijét 1992-ben készítette Szilágyi Zoé festőművész, aki a pince falára újra megfestette a graffitit, újragondolta az egykori munkáját.

Szilágyi Zoé az egykori Fekete Lyuk falát díszítő graffitijének újragondolása

Az underground meghatározó filozófiája, a zenei, a művészi vagy éppen az öltözködési önkifejezés egyik formája a DIY, vagyis a csináld magad szellemisége. A ruháikat maguk készítették vagy alakították át, tették egyedivé, feliratokkal, rajzokkal díszítették. Ezáltal akartak különbözni az átlagos megjelenésű többségtől.

A korabeli szubkultúrák saját készítésű öltözéke

Egymásra ragasztott plakátok, absztrakt falképek vagy falfirkák díszítették a helyiségeket. Már működése körül elkezdett szövődni a klub körüli legenda. A budapesti szórakozóhely elérte a híres New York-i és a londoni underground klubok minőségét, a New York Times és a Rolling Stones Magazin is cikkezett a magyar klubról. A fekete-fehér kockacsempés mosdót is felépítették, a falára most is lehet üzeneteket írni, mint az eredeti helyén.

Két fotós, Urbán Tamás és Bánkuti András szociofotogriáfiai sorozatot készítettek 1984–93 között, az egyik blokkban kinagyított képeiket láthatjuk. A látogatók közül többen felfedezték magukat a régi képeken.

Szociofotók 1984–1993-ből

A Fekete Lyuk sokkal több volt, mint egy szórakozóhely vagy koncerthelyiség. Egy különleges és sokrétű összművészeti kulturális központ volt, ahol szabadnak érezhették magukat a fiatalok. Más műfaj képviselői is bemutatkoztak ezen a kultikus helyen, a koncertek mellett avantgárd kiállítások, rendhagyó divatbemutatók és színházi előadások is voltak itt. Betiltott alkotásokat és művészfilmeket vetítettek a pincében. A Fekete Lyukban  mutatta be Király Tamás divattervező a híres kollekcióját, amely 1988-ban Nyugat-Berlinben nemzetközi sikert hozott. Ebből néhány modellt sikerült megszerezi és kiállítani.

A klub alapításának történetét is megismerjük az egyik teremben. 1987-ben a Balkán Tourist és a 2 Műsor tagjai fellépőként megismerkedtek a zürichi Rote Fabrik nevű alternatív kultúrcentrummal, amelynek mintájára – kiegészülve baráti társaságukkal – néhány hónappal később Nagy Gyula népművelő támogatásával létrehoztak a Ganz-MÁVAG Vasas Ifjúsági Klubban egy alternatív zenei központot. Ez volt a Fekete Lyuk, a szubkultúrák első állandó szórakozóhelye Budapesten. Nagy Gyula a vállalat bizalmát élvezte, felkarolta ezt a kezdeményezést, ezzel otthont teremtett a perifériára kényszerült szubkultúrának.

A kommunista rendszer a 1980-as évek végén már haldoklott, de még nem halt meg. A mindenkori hatalom a kezdetektől fogva ellenzéki fészekként könyvelte el a helyet, a pártsajtó ezt írta: Erkölcsi fertő – A Fekete Lyuk lett a pokol tornáca! Egy rendőr folyamatosan lent volt, ő biztosította a helyet.

1990 tavaszától Ruszt József Független Színpad névvel alternatív színházat hozott létre. A klub alagsorában játszódik Dér András néhány törzsvendég életét bemutató, 1993-ban készült Árnyékszázad című filmje, valamint Dettre Gábor és Varga Ágota részben a Lyukban készítette A holnap érdeklődés hiányában elmarad, a magyar grufti szubkultúról szóló dokumentumfilmjét. Mindkét filmet vetítik az egyik teremben.

Filmvetítés

Kazettaborítók a ’90-es évek elejéről

A kiállítás hagyományosabb része bemutatja a Fekete Lyuknak egykor helyet adó épület építészettörténetét. A MÁV-gépgyár (Ganz-MÁVAG) munkásainak és tisztviselőinek lakótelepe Józsefváros és Kőbánya határán 1908–1909-ben épült fel. A Ganz-MÁVAG munkáskolóniájában 645 szoba-konyhás munkáslakásnak és tíz, két-három szobás tisztviselői otthonnak jutott hely. Volt itt minden, amire száz éve szükség lehetett: fürdő, tisztviselői kaszinó, színház- és moziterem. Emellett orvosi rendelő, mentőállomás, könyvtár, óvoda. A közösségi épület az államosítást követően művelődési házként működött (Ganz, Vörösmarty Művelődési Ház). A régi törökfürdő helyén volt a későbbi klub koncertterme.

A tárlat 2019. június 23-ig tekinthető meg a Kiscelli Múzeumban.