A szigetet 1790-ben a magyar országgyűlés az akkori nádornak, Sándor Lipót főhercegnek adományozta, amelyet utódai – így öccse, József nádor – örököltek és gondoztak. Az 1870-es évekre a főhercegi család – 1867-től József főherceg lett a sziget tulajdonosa – jelentős fejlesztéseket végzett, amelyet a hévizekre alapozott. Zsigmondy Vilmos 1866-ban fúrt a szigeten kutat, és Ybl Miklós tervei alapján 1868–70 között épült fel a gyógyfürdő épülete. A sziget belső közlekedését 1871-től lóvasút segítette. 

A Duna közepén lévő sziget déli csúcsa több hídtervező fantáziáját megmozgatta. Amikor eldőlt, hogy vasúti híd helyett egy elegáns ívhíd épül meg a szigettől délre, eleve számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a hídról a sziget is elérhetővé válik. De a Margit híd építésekor, 1872–76 között ez a harmadik hídszárny nem épült meg. A szigetet továbbra is csak hajóval lehetett megközelíteni, tavasztól őszig, hiszen a jégzajláskor nem jártak a hajók.

A sziget látogatóinak nagy fájdalma volt az is, hogy a hajók csak este tízig, tizenegyig jártak, így az éjszakai látogatások nem voltak lehetségesek, ahogy a Vasárnapi Ujság az 1900. évi 34-es számában írta: „tehát a szórakozni vágyó közönségnek ekkor el kellett hagyni a sziget területét, pedig igen sokan, kik késő estig el vannak hivatalukban vagy üzleteikben foglalva, csak ekkor szakíthatnak maguknak pár órát, hogy a nap fáradalmait a sziget tiszta, illatos levegőjén kipihenjék.” 

1897-ben viszont József herceg uradalmainak központi igazgatósága azzal az ajánlattal fordult a kormány felé, mi lenne, ha saját költségén megépítené a szárnyhidat. A hercegi uradalmak igazgatósága már kész tervekkel rendelkezett, amely alapján a tárgyalások megindulhattak. 
A tárgyalások alatt felmerült, hogy így kié lesz a híd? Egyrészt a Margit híd állami tulajdonban volt, azon az állam szedett díjat, a Margit-sziget viszont magántulajdon, az oda fizetendő belépő a tulajdonost illette. 

A Margit híd 1876-körül, még a szárnyhíd nélkül (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.108)

A problémák kiküszöbölésére végül a herceg és a kormány szerződést kötött, amelyet 1898. június 2-án írtak alá. A szerződés kimondta, hogy a hidat az állam fogja építeni, és azt 1900. augusztus 1-ig be is fejezi. A híd egyaránt alkalmas lesz kocsi és gyalogos közlekedésre is. A szerződés nem tér ki arra, hogy milyen híd épül, és milyen anyagból, illetve azt a kormányzat döntésére bízza. A szárnyhídon ugyanaz a díjszabás lesz érvényes, mint a mederhídon, tehát külön díjat a szárnyhíd használatáért nem fognak szedni. 

József főherceg kötelezte magát arra, hogy a híd költségeihez 400 000 koronával hozzájárul, de a hídra ezzel tulajdonjogot nem szerez. Érdekes kitétele volt a szerződésnek, hogy ha valamely ok miatt – elemi csapás vagy háború – a híd megrongálódna, annak újjáépítését a herceg, illetve örökösei nem követelhetik, és ha a híd nem épül újjá, akkor ezért a kormányzattól kártérítést sem követelhetnek a sziget tulajdonosai. (Szomorú érdekesség, hogy a német csapatok 1945-en csak a szárnyhidat nem robbantották fel, így az a mai napig megmaradt, nem kellett újjáépíteni.) 

A szerződéshez a főherceg egy kötelező nyilatkozatot is csatolt, amelyben vállalta, hogy a magántulajdonú szigetét a fővárosi nagyközönség részére, mint annak üdülésére és élvezetére szolgáló kertként fogja fenntartani. Azaz sem ő, sem utódai nem fogják elzárni a látogatók elől. (Erre nézve a telekkönyvbe külön bejegyzés került, illetve abban az esetben, ha ezt mégsem teszi meg, a főherceg, illetve utódai 200 000 koronát fizetnek az államnak.) 

A Vasárnapi Ujság fényképe az épp elkészült szárnyhídról (Forrás: Vasárnapi Ujság 1900. 34. szám) 

A herceg vállalta, hogy a szigeten a szükséges földmunkákat elvégezteti, és a szükséges területeket átadja. Ha belegondolunk, a szükséges földmunka sem volt olcsó, ugyanis a hidat 25 holddal, azaz a korábbi területének 1/6-val megnagyobbították dél felé. A feltöltéshez szükséges anyagot két kotrógép biztosította, az egyik másfél, a másik háromnegyed évig dolgozott a feltöltésen. A herceg összesen, a saját költségén elvégzendő munkákkal együtt 2 millió koronával járult hozzá a szigeti szárnyhíd építéséhez. A vállalt összeget három részben fizette be az államkasszába.  

A szerződést még az Országgyűlésnek is el kellett fogadnia. Ezt meg is tette, és a törvényt az 1899. VII. Tc-ként 1899. április 15-én ki is hirdették. A szöveg nem hosszú, mindössze 3 paragrafus: 
„1899. évi VII. törvénycikk a székes fővárosi Margithidnak a Margitszigettel való összekötéséről * 
1. § Felhatalmaztatik a ministerium, hogy a székes fővárosi Margithid középső pilléréből kiágazólag a Margitszigetre összekötő hidat épithessen.
2. § Az épitési költségeknek József főherczeg ur Ő császári és királyi Fensége, mint a Margitsziget tulajdonosa által felajánlott hozzájárulási összegen felül fenmaradó és 200,000 forintot = 400. 000 koronát meg nem haladható része az 1893.XIV. törvénycikk 1. §-ának megváltoztatásával, az ezen szakasz a)-d) pontjaiban felsorolt összegekből alkotott alapból fedezendő és pedig a lánczhid elsőbbségi kölcsön törlesztésére forditott összegek megtérítése előtti sorrendben.
3. § A jelen törvény végrehajtásával a ministerium bizatik meg.”

A munkák elkezdődtek, és a szárnyhíd 1899 májusa és 1900 júliusa között felépült, azt 1900. augusztus 19-én pedig átadták a nagyközönségnek. A kis hídszárny – természetesen több felújítás után – a mai napig hordja a hátán a szigetre vezető forgalmat.

Nyitókép: A szárnyhíd építése (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)