A Budapest 100, ahogy önmagát definiálja kis programfüzetében, egy évek óta megrendezett „sikeres civil városi ünnep, amely felhívja a figyelmet épített környezetünk értékeire, közelebb hozza egymáshoz a városlakókat, szomszédokat, generációkat”. Az apropó idén az volt, hogy 100 éve nyitotta meg kapuit a németországi Bauhaus. Ez azt is jelenti, hogy azok az épületek, amelyek most a programban szerepeltek, Budapest korai és érett modern építészetének reprezentánsai, még közel sem ünneplik a centenáriumukat. Többségük a harmincas években épült, ekkor ért el Magyarországra e megújulási mozgalom – és ekkorra kezdte kiheverni a társadalom, a gazdaság és a város a világháborús sokkot.

A Budapest 100 névből a száz tehát idén nem az épületek korára, hanem a stílusukat meghatározó Bauhaus-iskola születésére utal.
Egyébiránt pedig minden szó fontos és igaz a fentebb idézett definícióból. A rendezvény most is sikeres volt, annak ellenére, hogy egész hétvégén esett, sőt szakadt és zuhogott az eső, megállás nélkül. És hát az anyák napjával is egybeesett. (Ez utóbbi egyéként hagyományosan így alakul.) Mégis a legtöbb helyszínen egymásnak adták a kilincset az emberek, köztük sokan idősek, kisgyerekkel érkezők is.

Fontos az is, hogy ez egy civil kezdeményezés. Nagyon sok, közel 200 önkéntes munkája kellett ahhoz, hogy a program megvalósuljon: kezdve azokon, akik az előkészítésben vettek részt, folytatva azokkal, akik önkéntes kutatóként térképezték fel az épületek múltját és jelenét, egészen azokig, akik az elmúlt két napban túrákat, épületbejárásokat, beszélgetéseket vezettek, vagy egyszerűen csak biztosították a helyszínt. És persze civilek azok a lakók is, akik fáradhatatlanul válaszoltak a kérdésekre, meséltek az életükről. Lenyűgöző, felemelő tapasztalat ez, amelyből valóban sokáig erőt lehet meríteni.

Egy a legendás épületek közül: a Margit körút 15–17. szám alatti „Dugattyús ház" (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Varázslat az apró részletekben: egy pasaréti villa ajtórészlete (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

És épp ezért a Budapest 100 valóban ünnep, ez kiderült idén is. A város ünnepe. A visszanézés, a rácsodálkozás, a felfedezés ünnepe. Meg a találkozásoké is: ilyenkor örömmel döbbenhet rá a város múltjával foglalkozó, legyen történész, újságíró vagy csak lelkes laikus, hogy bizony nincs egyedül. Ritkán látni ennyi szimpatikus, érdeklődő, nyitott embert együtt. A házak megnyitása a lakóközösségeket is megmozdítja, és ideális esetben kicsit jobban össze is hozza őket. Az pedig, amit például az egyik Attila úti házban tapasztaltunk, hogy az unoka a nagymamát szervezte be a programba, miközben a ház lakói házi süteménnyel, különleges zöldborsópástétommal és többféle teával, kávéval és müzlivel várták a betérőket, egyenesen megható volt.  

Vendéglátás az eredeti ablakrácsozat előtt, egy Hajós Alfréd tervezte házban (Attila út 119.) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A XIII. kerületi Szent István park környékén több izgalmas házba is betekintést nyerhettek a látogatók (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A XIII. kerületi Pozsonyi út 38. szám alatt található „Dunapark-ház” kék lépcsőháza (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Minden házról beszámolni nem tudunk, sajnos nem is tudtunk ott lenni az összes helyszínen. A három nagyobb „sűrűsödési pontról”, az Újlipótvárosról, a Napraforgó utcai kísérleti telepről és a VII. kerületi Barát utca környékéről, illetve mindhárom erős lokálpatrióta közösségéről talán már a legtöbben hallottak. Ismerős bizonyára sokaknak a Pasaréti tér gyönyörű modern együttese, és talán a Margit körút néhány híres épülete is.

Az igazi csemegét a budai zöldövezet és a Belváros elszórt villái, épületei jelentették. Persze korántsem az összes efféle épületbe lehetett most betekintést nyerni: a magyar modern építészet budapesti jelenléte ennél sokkalta nagyobb és jelentősebb, mint amennyi egy szűk hétvége programjába belefér. (A szakmai programok egyébként még hétfő délután is folytatódnak a Kortárs Építészeti Központban.) De szerencsére csak a programnak lett vége, az épületek maradnak, így alkalmunk lesz ezután is megcsodálni, felfedezni őket! 
És végül jöjjön néhány impresszió! Küldjék el Önök is, osszák meg velünk, mit láttak, milyen részletet vettek észre, mi tetszett meg e nagyvonalú kor épületeiből!

Modern lépcsőház, történelmi városkép (Margit körút 15–17.) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Tolóajtókilincs a harmincas évekből (Pasaréti út 97.) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Lépcsőház, eredeti fa falburkolattal, falicsempével, padlózattal és korláttal (Csalogány utca 26.) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Generációk találkozása a háztetőn (Attila út 119.) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Weiss Manfréd Nyugdíjintézete által emelt bérház híres felülvilágítója (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)