Hogy a Duna partján fekvő testvérvárosokat, Pestet és Budát, valamint Óbudát egyesíteni kell, a reformkori politikusok előtt nem volt kétséges. Széchenyi István már az új nevet is kitalálta: Budapest. Sőt, ő eleve egységes városként gondolt e testvérvárosokra, és eszerint fogalmazta meg nagyratörő városfejlesztő elképzeléseit. 

A szabadságharc alatt a magyar csapatok 1849. május 21-re visszafoglalták Pestet és Budát is, ekkor a kormány – sajnos csak néhány hétre – visszaköltözött Pestre. A háborúban álló ország ügyeinek intézése mellett azonban már megfogalmazták az új, független ország fővárosának fejlesztését – hiszen ekkor már kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.

Újházy Ferenc: A régi Pest, 1852 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

E fejlesztéseket Spira György A pestiek Petőfi és Haynau között című munkája munkája jól összefoglalja. Eszerint a kormányzó, Kossuth Lajos egy Pestet keletről körülölelő csatorna tervével állt elő (igen, ez alapjaiban ugyanaz, mint a későbbi Reitter Ferenc-féle csatornaterv, de mindkettőjük előtt az ötletgazda valójában Táncsics volt), amely a kereskedelemnek és a város fejlődésének lenne az alapja. A kormányzó igényeként megfogalmazódott egy elegáns palota is a harcokban megsérült veteránoknak. 

Ugyanígy – legalábbis papíron – hozzákezdtek a Margit-sziget átalakításához, amely a Habsburgok tulajdonának lefoglalásával az államhoz került, hiszen a sziget tulajdonosa a nádori család volt. A tervekben egy népsziget, azaz a pesti lakosok előtt megnyitott kert létrehozása szerepelt.  

A tervek Budára is kiterjedtek, elhatározták, hogy a budai Vár falait lebontják, valamint szóba került a Vár alatti alagút terve, amely a Krisztinavárost kötné össze az ekkor befejezéséhez közeledő Lánchíddal. Ezek a nagyszabású tervek azonban csak papíron léteztek, a pestiek csupán egyetlen valós beruházás kezdetét láthatták, a Nádor utca lekövezését. Azért a Nádor utcával kezdték Pest nagyarányúnak szánt átalakítását, mert itt volt a kormányzói iroda. A miniszterelnök-belügyminiszter, Szemere Bertalan mindeközben utasítást adott arra, hogy a régóta dédelgetett tervet, a városok egyesítését végrehajtsa. A hivatalában elkezdődött a városegyesítési rendelet kidolgozása.

A görög egyház az Aldunasoron. Rohbock  rajza alapján J. M. Kolb metszete, 1850-es évek (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum) 

A rendelet, amely a Közlöny 1849. június 27-i számában jelent meg, kimondja, hogy: „Miután a lánczhid rövid idő múlva tökéletesen elkészülvén, ezáltal meg fog szüntetni az anyagi akadály, melly a két törvényhatóságban elkülünözve élt ’s létezett testvér főváros egyesítését és szellemi összeolvadását nehezíté. […] Miután a’ magyar álladalomnak csak egy fővárosa lehet, mellynek élő erejét főleg Pest, történeti ős emlékezetét főleg Buda adja meg; és miután végre az ország fővárosának dísze, ereje, hatalma, nagysága, egysége által föltételeztetik, mire az igazságtalan háborúval megtámadott hazának most különösebben nagy szüksége van.
Mind ezeknél fogva rendelem a’ mint következik:
1. Buda és Pest, ’s illetőleg ó-Buda hatóságának egyesítése elrendeltetik, ’s a’ testvér két főváros mint Budapest ezennel egyesíttetik. […]”
A rendelet 1849. június 24-i dátummal jelent meg, azt Szemere Bertalan, mint belügyminiszter jegyezte, és arról is rendelkezett, hogy a városok törvényhatóságai milyen ütemben üljenek össze, és dolgozzák ki az egyesítés pontos menetét. Nem kaptak sok időt, hiszen az egész folyamatnak két hét alatt le kellett volna zajlania. (Valójában a kormányzat ekkor már hetek óta „Budapest” helymeghatározással adta ki a rendeleteit.) 

A Császár fürdő Budán, az 1840-es években (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum) 

Sajnos azonban a történelem közbeszólt. Júniusban az orosz cári hadsereg 200 000 fős sereggel betört az országba, hogy segítséget nyújtson az osztrákoknak. A kétfrontos háborút a magyar hadsereg nem tudta sikerrel megvívni, július közepén a kormány elhagyta Budapestet, ahová július 18-án bevonult Haynau. 

Az országban berendezkedő megszállók természetesen nem tartották tiszteletben a magyar kormány rendeletét, és Pest és Buda egyesítése ekkor nem mehetett végbe, csak 24 évvel később, hosszú előkészítő munkák után. A többi nagyszabású terv közül a várost körbeölelő csatorna nem, de az alagút és a Margit-sziget megnyitása a nagyközönség előtt idővel megvalósult. 

Nyitókép: J. M. Kolb metszete Budáról és Pestről  L. Rohbock rajza alapján, 1850-es évek (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)